Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-425

425. országos üíés január 20. 1S72. 335 nek-e e veszélyes id őben ezen virilisták az alkot mányosság és szabadság megvédésére; sőt még azon fokú szabadság megvédésére is, melyet a jelen kormány képvisel és bevall. Ez volt, amit mondani akartam, főkép ezen komoly perczben, hogy a határőrvidék és ezzel kapcsolatban Horvát-Szlavonország iránt oly po­litákát kell követni, amint azt a legnagyobb ma­gyar férfiú Kossuth Lajos mondotta: Vissza kell adni azon fehér lapot, hogy ők azt maguk nem oetroyált párt által, hanem a nemzet által be­tölthessék. Es én meg vagyok győződve, hogy az ugy lesz betöltve, hogy nem lesz ellenséges az alkot­ni ánynak és a szabadságnak közös érdekében ; vissza kell adni a fehér lapot, mert tudni kell, hogy Horvátország nem tartománya Magyaror­szágnak, hanem más ország; és ha azt akarjuk, hogy a magyar korona őre legyen, politikai és nemzeti önállóságát illetőleg valódi szabadságot, nem fictiót kell neki adni. Követni kell azon po­litikát, melyet a legnagyobb magyar ember, Kossuth Lajos ajánlott, kinek ifjúságomban el­lensége voltam; de tisztelem azon embert, ki a demokratikus elvet, a politikai jogegyenlőséget Magyarországba behozta, és a ki csak saját munkájával tartotta és tartja főn saját életét, bár a legnagyobb hatalom volt kezén; mig nem­csak miniszterek, de sőt államtitkárok s más magas hivatalnokok egy idő alatt milliókra menő vagyont csináltak. — Ajánlom a magyar nemzetnek, a magyar országgyűlésnek és a ma­gyar kormánynak, hogy a határőrvidék irányá­ban, Csehország, és lehet, és kell mondanom Szerbország irányában az általa ajánlott politi­kát kövesse. Csak ugy lehet e testvériségre szá­mitanunk, csak ugy lehet biztosítani a közsza­badságot és alkotmányosságot: másképen megle­het, hogy az egyik észak felé fog nézni, a má­sik pedig nyugot felé, s a köztársaság eszméje s talán a commune eszméje fog lábrakapni; de mindkettőből nem háramlik sem a magyar nem­zetre, sem a többi kissebb nemzetre haszon és jólét. Ajánlom határozati javaslatomat. Tisza Kálmán: En azt hiszem, a t. ház, meg fogja nekem bocsátani, sőt talán he­lyeslésével is találkozom, ha nem fogok most sem Horvátországról, sem Csehországról, sem Szerbiáról beszélni. (Helyeslés.) ISem fogok, mei-t Horvátország irányában — reménylem — lesz alkalmam máskor nyilatkozni; ez ma napirenden nincs. Csehországról és Szerbiáról pedig nem szólok, mert most nem külügyi, hanem egy na­gyon is belügyi kérdést: a határőrvidék kérdé­sét tárgyaljuk. {Helyeslés,) Es itt minekelőtte elmondanám nézetemet, csak egypár igen egyszerű észrevételem van, az előttem szólott t. képviselő urnák részint hatá­rozati javaslatára, részint előadására. Határozati javaslatának végpontjával, — előre bocsáthatom — én is egyetértek, mert a határőrvidék költsé­geit én is meg kivánom szavazni. Van azonban határozati javaslatában egy furcsa különbség. 0 ugyanis azt kívánja, — és hogy eziránt átalában mi a véleményem, később majd elő* adom, most csak a különbségre kívánok figyel­mezni, — hogy a Horvátországhoz tartozó határ­őrvidék hivassák meg a horvát országgyűlésre, hogy ott azután sorsa fölött határozhasson a horvát országgyűlés; a Magyarországhoz tartozó határőrvidékre nézve pedig nem azt mondja, hogy mindjárt hivassék meg a magyar ország­gyűlésre, hanem hogy azoknak rendeztessék egy ad-hoc országgyűlés, melyben kivánataikat fejez­zék ki és talán, mint egy különálló kis ország, alkudozzanak Magyarországgal. Nem akarom ezen különbség indokait elemezni; de azon meg­győződésemet kell hogy ki fejezzem, hogy ha egy, bármily kis, eddig önálló ország egyesülni akar egy nagyobb országgal, teljesen, tökéletesen értem, hogy annak országgyűlése, képviselete kifejezheti az egyesülés föltételeit; de ott, hol az országnak egy integráns részéről van szó ; ott ezen kis rész és a nagy ország közt ilynemű egyezkedésnek helyét nem látom. (Átaldnos he­lyeslés. ) Ami a képviselő ur előadását illeti : nem tagadhatom meg, hogy meggyőződésem szerint sokat mondott, miben én is vele egyetértek ; de figyelmeztetnem kell mégis először arra, hogy meglehet, hogy állanak azon kiszámítások, melyeket ő tett arra nézve, hogy a határőrvi­dékért nem fog Magyarország annyi áldozatot hozni, amennyi a pénzügyi előterjesztések nyo­mán kitűnik; de annyi mégis minden esetre meg­marad az ő számítása szerint is, hogy most — eleinte legalább — az anyaországnak áldozni keli arra, hogy az ország azon elmaradt részei anyagi és szellemi irányban fölemeltessenek. Vele együtt reménylem, hogy ha a kezdet nehézségein tul leszünk; ha mindaz, minek történnie kell, megtörtént : bizonyosan azon becses részei az országnak nem fognak terheltetéssel járni az országra nézve; de ma, hogy ez igy van: még az ő saját adatai nyomán is kiderül. Még egy más észrevételt is kívánok tenni átalánosságban alkotmányos szempontból. 0 ugyan­is azzal indokolta, hogy a határőrvidéknek már képviselve kellene lenni, hogy amety perczben a király kimondta, hogy alkotmányos kormányzat alá kívánja őket helyezni: kimondta, hogy a nép maga rendelkezzék és befolyást gyakoroljon sor­sára. — Én nem fogadom el ezen theoriát

Next

/
Oldalképek
Tartalom