Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-423

423. országos ülés január 18. 1872. 293 2,400 frt 204,572 „ 62krt 12,000 frtot 1,200 frttal 6,000 5. A számvevőségi igazgató lakpénze 300 frttal lesz felveendő Ezen törlések után az első rovat alatt . . . . hoz a bizottság javaslatba. Napidijak és az irodai teendők ellátására, az előirányzott ajánlja a bizottság megszavazásra. Szolgák ruhailletményeinél, a kapus ruhailletmónyének első beszerzésére szavak után ezen szavak: „4 évre" hozzáteendők; a 3 nem engedélyezett szolga ruhailletményét levonva , felveendő lesz Jutalmazások és segélyekre, az előirányzott . lesz megszavazandó a pénzügyi bizottság véleménye szerint. Tárgy béli kiadásoknál házbérekre Az irodai szükségletekre, az előirányzott összeg helyett megszavazásra ajánl a bizottság. Utazási költségekre . Ezen czim szükséglete összesen lenne megszavazandó. Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök : T. ház! Ezen czimnél ugy hiszem az első tétel mindjárt a miniszter fizetése, a menynyiben ez a fizetések és lakbérek közé tartozik. Bátor vagyok a t. házat arra kérni, méltóztassék itt a miniszteri fizetést annálisinkább a kölségvetésbe bevenni, miután ő felsége legkegyelmesebb elhatározása folytán csak ideiglenesen vagyok mint honvédelmi miniszter kinevezve és valószínűleg egy uj miniszter fog kineveztetni, kinek fizetése kell, hogy itt előforduljon. Bátor vagyok ennélfogva indítványozni, hogy a miniszter fizetése és lakbére ide felvétessék. (Átalános helyeslés.) Elnök: E szerint beteendő 12,000 frt rendes fizetésként és 2000 frt lakbérként. Elfogadja a t. ház? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Lázár Ádám : T. képviselő ház! Bár mennyire is ne tessék a többségnek az 1848-49ki honvédek sorsáról gondoskodni: engedje meg a t. képviselőház, hogy itt a központi kiadások 4-ik tétele után, a hol t. i. jutalmazások ós se15,000 43,000 frtot 10,000 293,772 frttal gélyek ezimén 8000 írt irányoztatik elő: egy 5-ik tétel alatt külön inditványnyal léphessek elő. A honpolgárok csak ugy lehetnek a haza és szabadság erélyes védői, ha áldozatkószsógőket a haza minden körülmények közt hálásan elismeri. Egy ily köteles nemzeti hála lerovása, t. ház, már régóta késik az éji homályban. Nem fürkészem okát, nem fürkészem a fátyolnak a múltra vetését, melynek kettős hivatása van: néha fedez legbecsesebb kincseket, canovai szobrokat, máskor rútságokat, és néha hálátlanságokat, melyeket sokan ügyekeznek a nagy közönség elől elrejteni. Azon fátyol, melyet itt sokan szeretnek az 1848-49-ki eseményekre borítani: nem képes még akkor is, ha az erőszak szálaiból szövetik is, elborítani azon nagy világeseményeket, melyeknek 1848-49. színpadja volt; nem képes elborítani azon 1848-ik évet, melyre — mint Magyarország történetében korszakot alkotóra — vajmi igen szeret a jelenlegi kormány is hivatkozni, mert az 1867-ik XII. t. czikknél fogva nehezen képzelhető, hogy a jelenlegi miniszterek támlásszékeikben, habár nem függetlenül is, — ülnének. T. ház! Az 1848-49-ki erkölcsi elismerésről ez alkalommal annál szükségtelenebbnek tartom szólani, miután eze*i értelemben csak a közelebbi perczekben és ezen napok alatt az átalános vita alkalmával részint Tisza Kálmán, részint Várady Gábor képviselőtársaink oly megható szavakkal rajzolták az 1848- 49-kihonvédek múltját és azok teljes igénynyel bírását elismerésre, hogy ezzel újból fárasztani a háznak, főleg azon résznek türelmét, mely mint látszik, még hallani sem szeret az 1848 49-ki honvédekről, nem szándékozom ; — de igenis kötelességünk legalább az anyagi javadalmazásról megemlékezni és a nemzet képviselőtestülete által az ország részéről bizonyos segélyről gondoskodni annál inkább, miután az 1848-ki törvényhozás a haza háláján kivül még anyagi javadalmakat is biztosított a honvédeknek, és miután ezen javadalmazás mindeddig a társadalmi úton igen, de országos utón nem történt, azon czélra nem vezet, mely az elismerésen kivül a honvédségnek azon segélyt nem adta meg. Mondom nem szólok ez úttal az erkölcsi elismerésről, melynek kilátásba helyezett törvénybe foglalása reményéről nem mondok le; de szólok az anyagi segélyről és erre felhívom a t. ház figyelmét, miután alig van egy pár olyan a ház tagjai közül, a ki nem emlékeznék vissza azon eseményekre, midőn a honvédek azon nagyszerű hivatást teljesítették, melylyel maguknak a nemzet előtt örök elismerést vivtak ki. De bátor vagyok ezúttal felhirai a t. ház figyelmét Pesten a soroksári utón már fedél alá jött rokkant honvédek menházára, mely