Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-423
tói. országos iiies január IS. 1872. 287 lenzéknek kötelessége a kormányt erre figyelmeztetni, s ha kell, szorítani, erre minden alkalmat felhasználni; de ott, hol törvényt változtatni kell, mihez ismét szükséges a fejedelem beleegyezése, sőt a jelen esetben némely részekre még más testületek beleegyezése is: a kormánynak kell az ügyet kezébe venni. És én nem tehetek róla, de most is csodálkoznom kell, hogy visszautasítják magoktól azt, hogy gondoskodjanak az ország biztonságáról oly módon, a mint a gondoskodás egyedül lehetséges; mert az igen t. miniszterelnök ur hivatkozott ugyan rá; de mégis átalában mindaz, mit a túlsó oldalról itt hallottam: egyátalában nem lehet megnyugtató arra nézve, hogy az ország és a magyar trón biztonsága iránt most már nyugodtak lehetünk. Én nem emiitettem e kérdésnek közjogi oldalát, sőt merem mondani, hogy mindaddig, mig Ürményi Miksa képviselő ur fel nem szólalt: alig érintette valaki; de részletesebben legalább senkisem tárgyalta a kérdésnek ezen részét. Én egyesegyedül az ország és a trón biztonságának szempontjából sürgettem indítványomat; tettem ezt különben nem azért, mintha a kérdés közjogi fontosságát megtagadni akartam volna; de tettem azért, mert a közjogi kérdés megoldása, ha a mellett az ország és a nemzet fenmaradása biztosíttatik: egy, két vagy három évre elodázható; de a biztonságról magáról gondoskodni okvetlenül kell. Ezt elodázni nem lehet, mert ez a nemzeti lét vagy nemlét kérdése ; és ha ugy áll a dolog, hogy az ország biztonságáról beszélni nem lehet a nélkül, hogy ne involválja a közjogi kérdést, mint Ürményi Miksa beszédéből láttam: akkor kérdem a t. házat, mit bizonyít ez? Bizonyítja azt, hogy azon közjogi alap, a melyet önök védenek : tán még rosszabb, mint mi valaha állítottuk; mert ha az ország biztonságának kellékeit követelni annyi, mint azon közjogi alapot megtámadni — pedig ezt önök maguk mondták: — akkor csakugyan elitélték önök maguk ugy, mint más senki. (Élénk helyeslés é§ taps bal felől.) T. képviselőház! Ürményi Miksa t. barátom fölemlítette azt is, hogy mi az oka annak, hogy nincs meg a hadseregben az a szellem, melynek hiányáról szólottunk, és azt mondotta, hogy ha azt akarjuk, hogy az meglegyen, miután itt az állam, melynek védelme lelkesítheti a hadsereget, két állam: nem szabad ezen viszonyt megtámadni. En, t. képviselőház, legelőször is azon meggyőződésben vagyok, hogy ha valakitől azt követelem, hogy két államot egyformán szeressen: akkor lehetlenné teszem neki azt, hogy az egyiket is igazán szeresse; (Helyeslés bal felől, ellenmondás főbb felől) tehát egyéb mód nincsen, mint megengedni mindenkinek, hogy azon egy államot szeresse teljes lélekkel, melyhez tartozik és megértetni vele, hogy ezen egy állam iránti szeretete adott alkalommal kötelességévé teheti, hogy a másik államot is védelmezze (Élénk helyeslés bal felől); vagy pedig vissza kelJ térni azon kísérletekhez, hogy az egységes állam lételét hitessük el az emberekkel és igyekezzünk fölébreszteni az annyira emlegetett átalános osztrák patriotismust. (Helyeslés bal felől.) Ezt megkísértette hajdan Haynau a vérpaddal, Bach az absolutismussal és Sehmerling az alkotmányosság köpönyege alá burkolt önkény-uralommal: de siker nélkül; és hogy ha ez annyi éveken keresztül ily hatalmas eszközökkel nem sikerült: reménylem istentől, hogy nem is fog sikerülni soha. (Hossmn tartó helyeslés bal felől.) Ha tehát ily módon czóit érni nem lehet: akkor meg kell alkudni a körülményekkel; nem kell kívánni lehetetlent, hanem ki kell fejleszteni a lelkesedést a lehető irányban és az által biztosítani azt, a mi a biztonság és a közös trón érdekében szükséges. Azt monda a t. képviselő ur, hogy ime, Francziaország, vereségeinek daczára, mégis beszél „glorieuse armée^-ről : mig a közös hadseregre Bécsben — nem is tudom, hogy monda — olcsó viczczeket csinálnak, itt pedig az megtámadtatik. Először is megjegyzem, hogy én helyeslem és szükségesnek tartom, hogy egy nemzet és annak hadserege közt kölcsönös szeretet, bizalom, és ha kell, egymás iránti lelkesedés létezzék; de hogy ez irányban annyira menjünk, mint a franczia nemzet, melynek csak „glorieuse armée" és „gloire" kell: azt nem tartom helyesnek. De mi mégis oka annak, hogy daczára azon igazságnak, melyet Ürményi Miksa t. barátom hangsúlyozott, hogy ha a biztonság iránt nyugodtak akarunk lenni: a hadsereg és a nemzet közt egyetértésnek, becsülésnek, közreműködésnek kell lenni; mi oka: mondom, hogy hiába sem a hadseregben, sem itt a házban, vagy Bécsben ez nem létezik. Tán nem az, mintha mi itt Magyarországon, vagy akár az illetők Bécsben nem akarnák az ország biztonságát; meg nem is az, mintha ezen hadseregnek megtámadnék egyéneit, mert hiszen, épen azok által, kik a kérdést itt felhozták: mondatott, hogy a hadseregnek tisztjei ugy mint közlegényei, áldozatkész, bátor, derék emberek. Mi tehát az oka ? Oka a természetellenes helyzet: oka az, hogy a ki fiát oda adja, a ki pénzével áldozik, az nem birja saját kezében a garantiákat az iránt, hogy áldozatai sikerre is vezetnek. És miután ezen helyzet létezik és azt eltagadni nem lehet, és miután e helyzetből a kedélyek erőszakolása által kibontakozni nem lehet: nincs más mód, mint a ter-