Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-422
362 432. országos ülés január 17.1872. figyelem előtt, folytonos gyakorlatban lévén, rögtön orvosolhatók; de hogy az élelmezés nem ilyen, mert a tekintetlen nem volt alkalma a hiányokat folyton tapasztalni, mint más gyakorlati hiányokat, melyekről az egész évfolyamán tapasztalást szerezhetni. Ezt az érvet bizonyos fokig elismerem ; de az élelmi kérdés, az élelmezési fe'adat még sem oly dolog, melyet ma találtak föl,melylyel experimentálni lehet. Az élelmezési kérdés meg van oldva; igaz, hogy ennek daczára hiányok fordulnak elő; igaz hogy nagy catastrophak történnek, mint az angoloknál Krimiában; és a mint a legközelebbi háború alkalmával a francziáknál is fordult elő ily élelmezési nyomorúság ; de van egy jobb rendszer, s e jó rendszernek hatályosságát és jóságát bebizonyította a másik hadsereg, — a német hadsereg, mely nem volt zavarban. Tehát nem uj dologról van szó, melyet próbálgassunk,hogy lássuk: hol vannak a hiányok. E tekintetben tehát nem fogadhatom el az államtitkár ur érvelését; elfogadom annyiban, a mennyiben mondám, — de a lényegre nézve nem. Ami a Szüllő Géza képviselő urnák adott választ illeti a keretekre nézve : megvallom, hogy ide tartozónak tartok minden tárgyat, de azt már igazán nem tartom a ház elé tartozónak, hogy mi az ezredek, keretek vagy a zászlóalj keretek előnyei felett vitatkozunk, miat nem tartanám ide tartozónak, ha arról vitatkoznánk: vajon a vasutaknál a szélesebb, vagy szűkebb vágányrendszer jobb-e? A kérdés el van döntve mind a két esetben, el van döntve Szüllő Géza képviselő ur theoriája ellenében, mint a vasutaknál a szélesebb vágányrendszer ellenében. Ami a térképeket illeti; azokra nézve az államtitkár ur kijelentette, hogy némileg mulattatta azon megjegyzés, a mely ezen oldalról tétetett: én pedig válaszát találtam némileg mulattatónak. A kérdés előtte, ugy látszik, azért áll furcsán ; mert bármit bizonyítson azon alapon, melyen bizonyít: minden esetre mulatságosan jön ki a bizonyíték. Az volt a kérdés : van-e azon ládákban valami vagy nincs? Akár van, akár nincs : minden esetre mulatságos; mert ha nincs, ha n3m volna semmi, csak a tokokat birná a honvédelmi minisztérium: bizonyos, hogy ez a legmulatságosabb tény volna. Az is mulatságos azonban, hogy a ládák megvannak ; de benne van aí, minek nem kellene bent lenni, hanem ki kellene kerülni közhasználatra. Nem csodálkozom tehát, hogy az államtitkár ur a kérdés fölött némileg mulatott és azt élczczel akarta elütni. Egyébiránt meglehet, hogy helyiség nincs és reméljük, hogy e részben teljesülni fog a t, ház kivánata és a térképek nem fognak örökké a ládákban maradni, hanem használatra fognak kivétetni. A katonai törvénykezést és büntető könyvet illetőleg csak egy megjegyzésem van. Az államtitkár ur — nem tudom jól értettem-e, mert zaj volt akkor is, mint most van — (Halljuk!) bocsánat, ha félreértettem, de nekem ugy tetszik, mintha azt mondta volna, hogy még azon esetekben is, melyekben nem tisztán katonai vétségekről lesz szó: a honvédségi törvényszékek fognak ítélni a honvédek fölött. Nem tudom, helyesen értettem-e vagy nem? de ha helyesen értettem : ugy, t. ház, azt hiszem, hogy, miután még nincs semmi készen, ideje volna felemelkedni egy kissé magasabb fogalmára a polgári élet jogainak, a polgári élet követelményeinek és az igazságkiszolgáltatás eszméjének. Hogy a katona azon dolgokért, melyek tisztán katonai vétségek, saját testületének bírósága alatt maradjon: ez igen természetes, és ez ellen senkinek nem lehet kifogása ; de ha ő oly vétséget követ el, mely nem katonai vétség, oly vétséget, melyet más egyének irányában, kik nem katonák, a polgári törvényszékek fenyítenek meg, hogy a fölött is katonai bíróság ítéljen: azt egyátalában nem látom helyesnek ; és részemről van tapasztalásom, hogy más országokban ez nincsen ugy: nincsen ugy Olaszországban, nincsen ugy Angliában; tehát nem is lehet mondani, hogy Anglia kivételes ország, ott lehetnek effélék; mert Olaszországban sincs : ott is a katonai dolgok felett itél a katonai bíróság; de ha a katona elkövet oly vétséget, mely a polgári életbe vág: a fölött a polgári bíróság itél. Ezeket elmondva igénytelenül a tisztelt államtitkár ur beszédére: most már bátor vagyok a honvédséget illetőleg némely eszméimet a t. ház elé terjeszteni. Én, t. ház, a honvédségnek felállítását elejétől fogva a legnagyobb rokonszenvvel vettem, és erőmtől kitelhetőleg ezen tekintetben a kormánynak mindig támogatására voltam azon téren, a melyen némi hatásom van. A mi ahonvédségi intézményt előttem kezdettől fogva rendkivüli fontossá, rendkivüli nagy jelentőségűvé tette az országra nézve, az két szempont volt: az első az, hogy ezen fegyveres erőnek vezénylete magyar; a második szempont az, hogy ezen magyarul vezénylett fegyveres erő nem függ senkitől — legalább addig, a meddig békében vagyunk — mint saját felelős kormányunktól. Ezen két szempont tette előttem a honvédséget nemcsak elfogadhatóvá, de örvendetessé és minden módon pártalandóvá mindazon intézmények közt, melyek 1867 óta létrejöttek, és pártolandóvá mindazon hiányok daczára, me-