Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-422
422. országos ülés január 17. 1878. 259 Ezeket többre kényszeríteni, mint két havi oktatási időre: czélszerü nem volna, hacsak nem akarnók teljesen elidegeniteni a honvédségbe való lépéstől, mi a kormánynak egyátalán szándókában nem állhat. Szóba hozatott azután a térképek ügye. Ez is olyan tárgy, mely a központban kezelt oktatási rendszerrel kapcsolatba hozatott. Bocsásson meg t. barátom Várady képviselő ur, de megvallom őszintén, rám nézve némileg mulattató hatással volt annak fölemlitése, hogy 16 ládával érkeztek hozzánk térképek. Az igaz, hogy 16 ládával érkeztek hozzánk térképek, melyeket a hadügyminiszter rendelkezésünkre bocsátott, s ezzel egyszersmind Ivánka képviselő urnák is felelek — hogy a hadügy ér a legnagyobb készséggel, nem talán valami függelmi viszonyánál fogva, mely közte s köztünk léteznék: hanem egész collegialis készséggel átszolgáltatta azon becses anyagot, melyet a Generalstab feldolgozott, még pedig nemcsak azt, mi a közönség használatára készült: de mindazt, a mi nála található volt. Mi ennek folytán egy tisztet küldöttünk fel Bécsbe, ki az átvett tárgyakat rendezte és azoknak leszállításáról gondoskodott. Igen természetes, hogy azt göngyölgetni és ládákba rakni kellett, mert más módot az elszállításra magam sem tudok. Ebben tehát semmi különöset nem látok. Megérkezett a 16 láda, s már most arról kellett gondolkodni, hogy mit csináljunk: ha e becses anyagot rendeltetéséhez képest megőrizni és fölhasználni akarjuk. Helyiség után kellett néznünk egy plán-archivum után, hová azt elhelyezzük. Sajnálattal kell kinyilatkoztatnom, hogy a honvédelmi minisztérium ez idő szerint, bár hat különféle magánházban van elhelyezve: mindamellett nem rendelkezett annyi helyiség fölött, mennyi egy czélszerü archívum berendezésére kellett volna. Annálfogva saját hivatalos helyiségeimből engedtem át egy alkalmas szobát, minek aztán az az előnye volt, hogy közvetlen saját fölügyeletem alatt van az átszolgáltatott s most már átvett becses anyag. Abban is igaza van a t. képviselő urnák, hogy ezen térképek szekrényekbe vannak rakva, hisz azt máskép nem is lehetne megőrizni. (Várady Gábor közbeszól: Én is csak azt mondtam.) Egyébiránt arra figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy igazán vannak ezen térképek között olyanok,melyeknek másolatait vagy kőnyomataiba tisztek, altisztek, sőt a közhonvédek használatára is kibocsátjuk. — Tannak olyanok, melyeket csak szűkebb körben használunk. — Vannak ismét olyanok, melyeket per absolutum titok gyanánt őrizünk. így járunk el a térképek kezelése körül, és én bocsánatot kérek ; de valósággal nem értem, hogy a t. képviselő urnák mi szolgáltathatott e tárgyra nézve okot a főlszólalásra vagy észrevételeire. Ezeket megjegyezvén az ő észrevételeire: meg fogja nekem most már engedni a t. képviselő ur, hogy a nevelési és oktatási ügyre nézve szóljak én is arról, a miről ő nem szólott, de a mi, szerintem, igen nagy figyelmet érdemel, s a mit a kormány legfontosabb teendői közzé sorol. Szemben azon nagy erőfeszítésekkel, melyeket Európának majd minden államai a hadi erőnek kifejtésére s a hadi mesterségnek emelésére tesznek. — azon kényszerűség hárul minden államra, miszerint véderejének lehető legnagyobb kifejtésére törekedjék. — Másrészt ezen állapot oly súlyosan nehezedik a népek vállaira, miszerint mindenképen azon kell lennünk, hogy a véderőnek harczias kiképeztetése, a lehető legcsekélyebb költségekkel, s a nép részéről hozandó legkisebb áldozatokkal legyen eszközölhető, s ezen kettős törekvés volt az, mely a honvédségnek, a keretrendszeren alapuló, s csakis a leg | szüségesebb oktatási és gyakorlási időre szoritI kozó rendszerére vezetett. De ha nézzük továbbá, hogy a modern tactica, s a messzehordó lőfegyvereknek átalános használata magasabb fokú kiképeztetést igényelnek, mely a honvédségnél, az aránylag rövidre szabott szolgálati idő alatt, el nem érethetik: — mulhatlanul megkívántatik, hogy a népnek katonai oktatásáról, a honvédségi intézményen kívül is gondoskodjunk ; mert hisz a honvédségnél a 8 heti oktatási idő leginkább arravaló, hogy a honvéd a katonai ügyességeket elsajátítsa, s a szolgálat részleteivel némileg megismerkedjék; de koránt nem lehet elégséges arra, hogy a honvédet fegyelemre és kitartásra szoktassuk, s a megszerzett katonai ügyességeket benne folytonos gyakorlatok által fokozzuk. . Ezért tartom én szükségesnek, hogy az ifjúságot már az iskolákban katonailag kiképeztessük, és hogy az ifjúságnak katonai oktatása: leginkább a fegyelemre és kitartásra szoktató nevelést, valamint a czéllövés gyakorlását foglalja magában, s hogy azután ugy az ifjúságnak, valamint a felnőtteknek is módot nyújtsunk, hogy a czéllövészetben magokat gyakorolják. A törvény e részben már intézkedett annyiban, hogy az 1868. XXXVIII. t. ez. erejénél fogva, a tornászat, a katonai gyakorlatokra való tekintettel, mint kötelezett tantárgy, az ellemi és polgári iskolák tanrendszerébe fölvétetett. De ez 33*
