Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

423. országos Illés január 17. 1872. 257 méezetes, hogy a hibákat csak akkor lehet észlelni s a hiányokat, a mikor épen a tábor együtt van, s az ott történt tapasztalásokat helyre lehet azután igazítani időkőzben a végből, hogy midőn ismét összejön; a hasonló hibák elő ne forduljanak ; s merem állítani, hogy a kormány el van határozva, hogy azon becses tapasztalatokat, a melyeket ott szerzett, melyek még ha annyi pénzbe kerültek volna is, még nagyobb mérvben merültek volna fel: semmi esetre nem lettek volna drágán megfizetve; mert a kormány azokon okulva; módot fog találni, hogy ezek többé elő ne forduljanak. {Helyeslés.) Egyébiránt Szüllő képviselő ur még azt is érintette, hogy az élelmezési kérdés már a pénzügyi bizottságban is előkerült. Részemről reménylem, hogy ezen meg nem ütközött ; hiszen a kérdés oly fontos, miszerint ily komoly hivatással biró testület, mint a pénzügyi bizottság igen méltónak találta foglalkozni a kérdéssel. Szerencsém volt ott is előadni nézeteimet : elvileg kinyilatkoztattam, hogy a mint különbséget teszek azon élelmezés között, mely béke idején a helyőrségek gyanánt elhelyezett csapatok részére eszközöltetik, s a között, mely a táborban öszpontositott sereg részére rendeztetik : ugy az elsőre nézve, kellő ellenőrzés mellett, mint legjutányosabbat, a bérrendszert pái tolom; a másikra nézve pedig azt tartom, hogy leghelyesebb már béke idején, nagyobb öszpontositások alkalmával használni azon eljárást és azon rendszert, melyet háború idején alkalmazni szándékozunk, hogy tehát csapatainkat s a kezelő közegeket ezzel előre megismertessük, s kellően begyakoroljuk. Áttérek ezek után azokra, a miket t. barátom Várady Gábor tegnapi beszédében előadott, és itt mindenekelőtt kiemelem azt, amit ő az oktatási és nevelési rendszerre nézve mondott. Köszönettel veszem, hogy ő az oktatási ós nevelési rendszerre nézve, a melyet eddig életbeléptettünk és most következetesen folytatni és fejleszteni hajlandók vagyunk: szives volt elismerését kifejezni. 0 méltányolta ugyan a kezdet nehézségeit, mindamellett voltak oly tárgyak is, melyekre nézve elégületlenségét fejezte ki. Engedje meg tehát a t. képviselő ur, hogy e tekintetben némi felvilágosítással szolgáljak. Legelőször is észrevételt tett a minisztérium azon intézkedésére, mely a budgetben szerinte talán kissé fényes névvel van felemlítve, de eredményben nem felel meg a nagy várakozásnak. Ez alatt a minisztérium azon intézkedését értette, mely a budgetben a hadtudományi intézetek czimén fordul elő; észrevételei vonatkoznak azon tanszékekre, melyeket a minisztérium nemcsak KÍPV. H. NAPLÓ 184-| XX. a pesti egyetemen, hanem a pécsi, nagyváradi, kassai és pozsonyi akadémiákon felállított. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy mindenekelőtt megjegyezzem, miszerint ezen tanszékeket a minisztérium nem azon czélból állította fel, hogy ott a már felavatott és a honvédséghez tartozó ifjak neveltessenek: hanem inkább azért, hogy módot és alkalmat nyújtson azon tanuló -ifjúságnak, mely vágyat érez magában előkészülni és az előkészülés tekintetében magát tanulmányok által kiképezni. Ezek számára állíttattak fel a tanszékek, ezért kérte a minisztérium a t. háztól e megfelelő dotatiót, s azért gondoskodott arról, hogy mindezen akadémiákon e czélra tanárokat állítson föl. En azt hiszem, hogy magában e tény már amellett szól, miszerint a kormánynak ezen intézkedése meg nem érdemelte azon erős ítéletet, melyet a t. képviselő ur kimondott, hogy a minisztérium mostoha gyermek gyanánt bánik el ezen intézménynyel. Mert ha elégséges dotatioról s megfelelő tanerőkről gondoskodott a minisztérium : nem tudom, miképen tehette volna azt, hogy még ezentúl is buzditólag hasson a tanfolyamok számosabb látogatására. Megengedem, hogy találkozik egyik vagy másik tanár, kinek előadása nem bir elég vonzerővel, miszerint nagyobb hallgatóságot gyűjtsön maga körül; de ezen segíteni a minisztérium hatalmában nem volt, mert tanerőket előállítani nehezebb, mint a t. képviselő ur gondolja. Csak arra vagyok bátor például figyelmeztetni, hogy a ház kedves eszméje, a homeopathiai tanszók életbeléptettetett, és a mint tudomásomra jutott, ennek csak két hallgatója van. {Derültség. Felkiáltás: Három!) s alig hiszem, hogy ezért a minisztériumot lehetne felelőssé tenni. Egyébiránt egy másik okot is hozott föl a t. képviselő ur és azt mondotta, hogy azon idegenkedés, melynélfogva az ifjak kerülik e tanfolyamokat : talán abban rejlik, hogy a minisztérium octroyálta reájok a magyarra át tett német oktatási szabályzatot. Én azt hiszem, hogy ez egy kis félreértésen alapszik, mert az oktatási és gyakorlati szabályzat, melyet t. barátom is ismer, mint ki a magyar testőrségnél szolgált, nem egyéb, mint az „Abrichtungs- és ExerzierReglement" ; miután pedig a taktikai és katonai szabályok a hadseregnél és a honvédségnél ugyanazok : természetes, hogy magyarul kell a honvédségnél előadni azt, ami a hadseregnél németül adatik elő. Ez öszhangzás szükséges, mert ha ez nem léteznék: valószínű, hogy confussio állna elő, hol a legnagyobb öszhangzásra van szükség, minthogy a két sereg egy közös czélra közreműködni van hivatva, a miért is a szabályzatok egyenlősége csak előnyül tekinthető. 33