Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-421

421. országos ülés január 16. 1832. 251 kezetlenség vádját magáról elhárítsa, azon következetlenségét, a mely az ő eljárásában rejlik. A t. képviselő ur azt mondja ugyanis, hogy ő és barátai készséggel megszavazzák a honvédségre kívántató költséget, azonban a közös hadseregre szükséges költséget; meg szokták tagadni. Tehát azt gondolja a t. képviselő ur, hogy azon 120 egy néhány ezer honvéddel, azon 8 vagy 16 hetes katona képes lesz megvédeni nagy veszedelem esetén — sőt nemcsak Magyarországot, mert a múlt őszig a Lajthán túl, ő felsége többi országai és tartományaiban a honvédség csak papiroson létezett, — megvédeni lesz képes az összes monarchiát, a magyar és osztrák birodalmat? Azt gondolja, hogy egy olyan honvédség, melynek műszaki csapatai nincsenek és melynek az előterjesztés szerint mindössze 4000 lovassága van, hogy az megfelelni legyen képes hivatásának ? A t. képviselő ur, aki maga is szakértő és jeles katona volt: ezt bizonyosan nem hiheti. Következőleg meg fog nekem bocsátani, hogy midőn azt állította, hogy ily honvédségre a haza megvédhetése tekintetéből szavazza meg a költséget, ellenben azon nagyobb hadseregtől, amely ezen védelemre inkább volna hivatva, megtagadja: tévedett Arra, amit Bujanovitst. képviselő ur mondott, csak egy pár szavam van, ő t. i. elsorola azon ezredeket, melyek a hazába már visszaszállitattak, azt mondja, hogy a lovasságból mindössze 2 ezred maradt künn, egyik Bécsben ő felsége szolgálatára, a másik Prágában. Ha az, hogy ő felsége személye körül egy magyar huszár ezred létezzék; nem szorul is indokolásra, legalább a t. képviselő ur nézete szerint: ugy mégis elvártam volna, hogy ne tartsa oly természetesnek, hogy a másik ezred Prágában van, hol ő felsége nem lakik. (Felkiáltások: ott Ferdinánd király lakik.) Nem tudtam, hogy önök V. Ferdinándot ma is magyar királynak tartják. (Felkiáltások jobb és bal felöl: Igen ma is annak tartjuk!) De miután Ivánka Imre t. barátom, de tán mások is indokolását várják annak, hogy miért tagadjuk mi meg nem csak a közös hadsereg, hanem a honvédség számára kivánt költségeket is: legyen szabad ezen okokat röviden elősorolni. (Halljuk!) Ezen okok között legfőbb helyet foglal az, hogy a magyar honvédség az 1867-ik törvény értelmében azon közös hadsereg kiegészítő részét képezi, melynek föntartását én nem óhajtom és megszüntetését kívánom (Helyeslés a szélső balon.) és ellene vagyok a honvédség szervezetének ezen kivül azért is, mert ugyanazon törvény értelmében a magyar honvédség jelvényei ugyanazon közős hadsereg jelvényeivel közösek, melyek közt a többek közt előfordul egy oly szin is, a fekete-sárga, melyet azt hiszem, magyar ember Magyarországon jó szívvel nem lát, (Élénk helyeslés a balon.) és melylyel, hogy valaha megbéküljön, nem óhajtom. És nem szavazom meg a honvédség költségeit továbbá azért: mert műszaki csapatok nélkül a honvédség még azon feladatnak is, melyre a törvény értelmében hivatva van: megfelelni képtelen. Ezen okot a t. képviselő urnák is el kell ismernie. Végre megtagadom azért: mert nem akarom, hogy a magyar nemzet valaha kibéküljön azon gondolattal, hogy ezen honvédség a magyar nemzeti önálló hadseregnek pótléka. Mi egy önálló nemzeti hadsereget kívánunk, nemzeti magyar lobogó alatt, nemzeti tisztek, nemzeti vezényszó mellett. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ezek azon okok, t. ház, melyek arra határoztak bennünket, hogy mi a honvédségre kivánt költségeket is azonképen, mint azokat, melyek a közös hadseregre kívántatnak tőlünk: megtagadjuk. Ami egyéb iránt azon indítványt illeti, amit Tissza Kálmán t. barátom benyújtott: ahhoz a legnagyobb készséggel hozzájárulok és óhajtom, hogy a kormány ne utasítsa vissza azon módot, azon lehetőséget, mely neki, ezen indítvány által nyujtatik arra, hogy a haza biztonságáról valahára sikeresen gondoskodjék. A felelősség, mely ezen indítványnak elvetése által rá és a többségre hárulni fog: oly nagy, oly súlyos, hogy azt sem a miniszterek, sem a többség elviselni nem képesek, hogy ezen indítványnak elvetését, sem a jelen, sem a jövő kor előtt igazolni képesek nem lesznek. (Közbeszólás a jobb oldalról: hogy hogyt Itt be akartam fejezni előadásomat, de miután ugy látszik, hogy a túloldalon vannak, kik szavaim alaposságán kételkednek, engedelmet kérek, hogy azoknak bebizonyítására még néhány szót tehessek. (HaÜjuk!) En, t. ház! anélkül, hogy katona volnék, ismerem ugy a közös hadseregbeli, mint a honvédségbeli szellemet. Érintkezem ugy az egyik, mint a másik hadsereg tisztjeivel, mert szükségesnek látom, hogy az, ki a közdolgokhoz szól, hogy különösen a törvényhozó mindazon dolgokkal közelebbről ismerkedjék meg, melyek az ö eldöntésétől függnek. És minthogy ismerem a közös hadseregbeli szellemet: annálfogva nem kételkedem azt állítani, hogy azon hadsereg korán sincs azon helyzetben, mikép nagy feladatának, mely reá egy nagy veszély esetén vár, kellőképen megfelelhessen; — valamint azon 8 — 16-hetes, egyébiránt igen derék és buzgó honvédek sem képesek azon feladatnak megfelelni, melyet ő reájuk a törvény ruház. Azért tartom szükségesnek, hogy a kormány, hogy a többség 32*