Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-421

421. országos illés január 16. 1872. 237 hoz, vagy honvédséghez, akik különben a pót­tartalékba volnának sorozandók, és igy mások teszik a katonai szolgálatot azok helyett, akik­nek sikerült megszökniük. Hogy mily nagy mérvben volt az már a múlt időben is alkalmazásba véve, hogy a had­kötelesek minden áron igyekeztek kibúvni a had­kötelezettség alól: kitűnik a buda-pesti hadpa­rancsnokság 1869-ben megjelent azon közléséből, melyben ki van mutatva, hogy Magyarországon 223,000 egyén vonta ki magát az utolsó 16 év lefolyása alatt a hadkötelezettség alól. 1869-ben, tehát a honvédség felállításának első évében 31,002 egyén vonta ki magát a honvédségből, azaz: nem jelent meg a sorozó bizottság előtt soha. Erdélyben 18,000 volt azok száma, akik nem jelentek meg a sorozó bizott­ság előtt, ezek közül 14,000 a hadseregre és tartalékosokra, 4000 pedig a honvédségre esett. Tehát azok helyett t. ház! minthogy a ka­tonai és a honvédségi illeték mindég kiszolgál­tatott : mások soroztattak be ós végezték a katonai szolgálatot. Ez oly nagy igazságtalanság, melynek min­den esetre szükséges véget venni. Ki kell még jelentenem azt is, hogy az utolsó dandár-gya­korlatokon mind a tartalék, mind a honvédség közül igen sokan meg sem jelentek; háború ide­jén ez még tömegesebben megtörténhetnék. Ezen pár példából kiviláglik az, hogy ezen törvény hiányos s hogy a törvényhatósági tiszt­viselők e dologban nem járnak el oly erélylyel, mint kellene. Azonban ismervén a jelenlegi zilált viszo­nyokat : e tekintetben a honvédelmi miniszté­riumnak én szemrehányást nem kívántam tenni; csak fel akartam újból kérni, hogy ezen törvény kiigazításáról minélelőbb adjon be a háznak törvényjavaslatot. A honvédség élelmezésére nézve van itt egy észrevétel a pénzügyi bizottság részéről, mely­ben a minisztérium felszólittatik, hogy az élel­mezési ügy rendszerének kérdésével foglalkozzék. A költségvetésnek 32-ik lapján élelmezési tisztek fordulnak elő a szabadságolt állományban, mely azonban most még jelenleg nem létezik, majd csak háború idején lesz létesítve, nevezetesen a dandároknál 20 főhadnagy, a zászlóaljaknál pe­dig 82 élelmezési tiszt. Az élelmezési intézmény, t. ház, háború idején milliókat kezel, az emeli a hadsereg harczképességét: mig ha az élelmezés rósz, azt lehangolja. Most. béke idején, kell ezen intéz­ményről gondoskodni, és kell azt létesíteni azért, hogy majd háború ideién megtegye nagy és fontos szolgálatait. Ki kell itt elvként mondani azt, hogy a tisztán katonai szolgálat a tisztán adminis­trationalis szolgálattól egészen el legyen választva. Ha a honvédség élelmezése — mennyire ezen költségvetésből átalánosságban kibetűzhetni — a közös hadsereg élelmezési intézménye sze­rint szándékoltatik háború idején kezeltetni: erre nézve szükségesnek tartom kijelenteni azt, mit már a delegatiók is kijelentettek, hogy a közős hadsereg élelmezési intézménye hiányos. A dele­gatio utasította is a közös hadügyminisztert, hogy e tekintetben ezen hiányok megszüntetése végett hívjon össze egy szakértők ós önálló férfiakból álló enquéte-bizottságot, mely ez ügyet tárgyalja. Kérdem tehát: ha a t. honvédelmi miniszter a honvédelmi élelmezési intézményt életbe akarja léptettetni: miként fogja azt azon átalánosan hiányosnak ismert közös hadseregbeli élelmezési intézményhez csatolni ? Ez a kérdés az, melyre nézve én magam­nak feleletet adni nem birok. Megjegyzem még azt, hogy a közös hadügyminiszter, a ki paran­csolni igen, de a delegatióknak engedelmeskedni nem tanult meg, mutatja ezen jelenséget az, mert mindeddig sem nem állított, sem nem hívott össze ily enquéte-bizottságot: nyilván azt gon­dolja, hogy elég idő lesz majd arra, ha talán a háború meglesz. Szükségesnek tartom még megjegyezni azt, hogy a váezi gyakorlatoknál, hol körül belől 25 ezer ember volt csak együtt, s hol a magyar honvédség először tett hadgyakorlatokat a közös hadsereggel: igen dicséretesen mégis, habár a hadimüveletek hetekkel, sőt hónapokkal előbb tudva voltak, és ahol tudva volt az , hogy hol és mikor, mennyi létszámú legénység fog meg­jelenni, hol az illetők, kik az élelmezést átvették, igen jól tudhatták volna, hogy hová és mennyi élelmet szállítsanak: mégis az élelmezés a lehető legrosszabb volt. Mindezekre figyelmeztetve ezen budget al­kalmával a t. honvédelmi minisztériumot, egy­szersmind hangsúlyozva azt, hogy a hadsereg élelmezésénél minden élelmezések közt a Lieferungs­System a legroszt,bb; e tekintetben többet meg­jegyezni nem akarok. A múlt évben egy alkalommal tartott be­szédemben a honvédség tárgyában felszólaltam avégett, hogy a honvédségnek ily nagy számá­ban együttléténél ennek a beosztására nézve a zászlóalj! keret nem elég tág: mert a zászló­alji keret egy oly taktikai mennyiség, mely az egész világon ezer emberből áll, valamivel több vagy kevesebb. Van tehát 100 zászlóaljba beosztva 150 ezer ember honvéd és vidékenként a zászlóalji parancsnokságok alatt. Megtörténik, hogy mig az egyik zászlóaljban 1300 ember van beosztva : addig vannak zászlóaljak, ame­lyekbe 3000 ember van besorozva! oly keretek fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom