Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-419

184 419. orssígos ttíés jannir 18. 1872. Tudom, hogy a múzeum némely osztályaiban a munkálatok folynak; elismerem, különösen az állattani szakban igen szép és nagy munka hajtatott végre; de nem találok mentséget arra nézve, hogy ezen leltár többszöri figyelmeztetés után sem fekszik még a ház előtt, legalább legnagyobb részben. Ez az egyik hiány, melyet ki kellett emelnem. Másik a rendezetlenség, az átalános tervnélküliség. Nemzeti muzeumunk átalában — ugy látszik — nem követ bizonyos organicus és körülírt tervszerű előirányzatot. Ha például mostani helyzetét veszszük : látjuk ott az állattani osztály közepébe beékelve a különben igen becses ethnographiai gyűjteményt; látunk, legalább az én nézetem szerint, nem a múzeumba tartozó gypszöntvényeket, melyek némelyike nem is nagyon aestheticailag van felállitva. Egyátalában azon tervszerűség, melynek ily nagy gyűjteményeknél uralkodnia kell, még sokkal kevésbbé mutatkozik, mint azon régi felfogásnál, mely a muzeumokra nézve uralkodott, s melynélfogva azok nem tartattak egyébnek, mint ritkasági cabineteknek. Harmadszor a legfontosabb tévedés, vagyis a helyes útról való eltérés nézetem szerint: az országos szempont szem elől tévesztése. Miután meglehet, hogy ez csak az én egyéni nézetem; de melynek visszhangját már a hazából is többször hallottam, bátor leszek elmondani, mit értek én a múzeum körében a nemzeti szempontok követése alatt. (Halljuk !) Hallottam, — és azt hiszem, nem alap nélkül, — hogy boldogult József főherczeg nádor, midőn a nemzeti múzeum megalapittatott, kimondotta volt egyelőre azon alapelvet, hogy ide csak hazai mü- és természeti termékek vétessenek fel. Tudom, hogy a tudomány érdekében ezt ily puritánismussal keresztülvinni nem lehet; de méltóztassanak megengedni, hogy azon nézetet fejezzem ki, miszerint csakugyan a magyar nemzeti múzeum, melyet ép annyi joggal Magyarország jogos múzeumának kívánok tekinteni : első helyen kell, hogy az ország ezen földterület szempontjait, érdekeit és terményeit képviselje, nem zárván ki semmi más egy múzeumnál okvetlenül igényelt tudományos érdeket. Mikép képzelem ennek kivitelét: röviden elmondom. Emiitettem a könyvtárak kérdésénél, hogy miután három országos könyvtár felállítását képzelni sem lehet; sem pedig a fenállókat egyesíteni nem tanácsos, a nemzeti muzeumot látom hivatva arra, hogy abban az úgynevezett hungarieákat, azaz mindazon termékeket, melyek magyar Íróktól, nagy külföldi Íróktól Magyarországról írattak: elhelyezzük, és ez egy hungarica bibliothecát, egy nagy magyarországi könyvtárt képezzen. Ezen könyvtárból semminek sem szabad hiányozni, a legrégibb müvektől kezdve a maiakig, melyeket, ha nem lehet eredetiben, legalább másolatokban kellene megszerezni. A második osztály a hazai művészetek osztálya. Én a nemzeti múzeumban, megvallom, azt szeretném, hogy különittessenek el az úgynevezett classikus müvek a szobrászat és festészet terén a nemzeti művészet termékeitől és különösen ezek nyerjenek helyet, és különösen ezekre legyen tekintet a költségvetésben. Akkor reménylem s reménylhetném, hogy olyan hazai művészek, kik külföldön az első helyet foglalják el, mint pl. Munkácsy, Zichy: szintén kaphatnának helyet és nyernének foglalkozást Magyarország nemzeti múzeumában. A harmadik osztály a természetrajzi osztály. Itt. is a hazai szempontokat tekintem s kívánom tekintetni első sorban. Csaknem követelendőnek tartom, hogy idővel egyesittetvén azon erők, melyek most elkülönítve különböző helyeken, például a geológiai téren működnek: egyesittetvén, Magyarország nemzeti múzeumában Magyarország geológiája és geognostikája kiállíttassák s külön helyet nyerjen. Kívánnám, hogy az ásványosztályban és azon kívül, hogy az tudományos systema szerint tanulmányozhatólag s oly helyzetben, hogy itt a tanuló tanulmányait helyben is végrehajthassa, felállittassék, Magyarország termékei külön is mutattassanak fel. Továbbá kívánnám, hogy a zoológiai osztályban, szintúgy, miután egyszer a rendszeres gyűjtemény maga ki van állítva : mellesleg még, ha lehetséges, legalább nagyobb területek szerint Magyarország zoológiai termékei is felállíttassanak. Még a régészeti osztályt kell felemlítenem. A régészeti osztályra nézve az a megjegyzésem, hogy itt nagyon becsesnek tartom mindazt, ami tisztán tudományos szempontból gyűjtetik, s elismerem, sőt tisztelettel adózom nemzetem hazafiuságának. mely különösen a közelebbi időben a kőkorbéli és a bronzkorbéli gyűjteményt nagyon szaporította; hanem a legnagyobb súlyt itt is főkép a magyarországi leletekre s arra fektetném, hogy ugy a római korra, mint a régibb korra vonatkozó magyarországi leletek mellé különösen nemzetünk múltjának emlékei legyenek kiállítva, mert elszomorodott szívvel tekinti minden magyar ember azt, hogy míg külföldön egész nagyszerű gyűjtemények vannak, mint például Dresdában és a Würzburgban a középkori német lovag öltönyökből, stb.; mig pl, Angliának az 1868-iki párisi kiállítás alkalmával csak sisakgyüjteménye oly nagy volt, hogy minden 20 évre esett egy-egy sisak-példány, addig a magyar múzeumnak, — már nem is tu-