Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-411
12 411. országos ülés deczember 21. 1871. Az, hogy lesznek oly törvényszékek, melyeknél már két, három nap múlva megindulhatna az ügyek természetes folyama; de nem lehet megindítani : mert a juristitium az egész országra nézve kimondatott, és ennek következménye az leend, hogy a perek ott össze fognak halmozódni: mi a felek érdekében teljességgel nem fekszik. De más részről a beadott módositvány formulatiójában még azon hibát is látom, hogy nincs benne intézkedés az iránt, hogy a felek értesítve legyenek pereiknek hova lett áttételéről. Azt lehetne ugyan mondani, hogy a köz ségeknek az egyes járásbíróságokhoz ós a járásbíróságoknak az egyestörvényszékekhez történő beosztásából mindenki megtudhatja, hogy hol van a pere. Ámde ezt hinni tévedés volna; mert nem csak az alperes lakhelye határozza meg az illetékességet, hanem pl. a szerződésekre nézve, a szerződések megkötésének és azok teljesítésének helye, és midőn több alperes van: valamelyikük lakhelye. Már most hogyan fogja az illető fél tudni, hogy az átadó commissio a perek elkülönítésénél, melyik illetékességi szempontot tartotta szeme előtt ? ha nem lesz értesítve, melyik törvényszékhez tétetett át ügye; avagy talán arra akarjuk kényszeríteni a feleket, hogy mindenütt keressék pereiket ? vagy válasszanak valakit, ki helyettök őrködjék az átadásnál, mely tarthat 15—20 napig, hogy az illető bíróság melyik bírósághoz tette át ügyöket? Ez bizonyára nem volna az igazságszolgáltatás érdekében. Ez volt oka, hogy miért indítványoztam a törvényjavaslatot ugy, amint beadtam. Igaz, hogy azon rendelet, melyet csak ma volt szerencsém a t. ház tagjai közt kiosztatni és mely eléggé praecisirozza, minő intézkedéseket kívántam e tekintetben tenni: elkésett; mert azon nyomda, melylyel rendelkezem és egyátalában azon roppant halmaz nyomtatványok, melyeket az utóbbi napok alatt kellett tenni: lehetetlenné tette ezt olőbb terjeszteni a t. ház elé. Ha azonban mindemellett is alkotmányos aggályokat méltóztatnak abban látni, hogy felhatalmazást kérek : nem ragaszkodom ahhoz; de ismétlem, hogy a telek érdekében sokkal czélszerübbnek láttam volna azt, ha ezen felhatalmazás még adatott volna, mint ha átalános juristitium fogna életbe léptettetni. Máttyus Arisztid: T. ház! Azt hiszem, hogy mindnyájan csatlakozunk Deák Ferencz igen t. képviselő ur azon kijelentett nézetéhez, miszerint nem lehet nekünk kedves, hogy iby fontos intézkedés, mely mintegy kapocsul szolgál a régi és uj törvénykezés közt: csak rendeleti utón czéloztatik a t. kormány által elintéztetni. Azonban tekintve, a kényszerhelyzetet, melybe jutottunk: azt hiszem, hogy nagyon meg kell fontolnunk, hogy akár rendeleti utón lesz a dolog elintézve, akár pedig- módot találunk, hogy törvényt alkossunk az átmeneti intézkedések számára : mind két módnak olyannak kell lenni, mely a felek érdekeinek és a jogállapotnak megfelel. Nehéz az első hallásra teljesen beható ítéletet mondani azon jobbitmány felett, melyet Deák Ferencz t. képviselő ur benyújtott; hanem nekem, amennyire azt megbírálni képes vagyok : csakugyan ugy látszik, hogy az minden irányban nem óvja meg a felek érdekeit; hogy ily juristitium czélszerüen alkalmaztathassák : annak első feltétele az lenne, hogy a juristitium ideje kétségen felül elegendő legyen arra. hogy valamennyi uj törvényszékek szervezése megtörténhessék.- Nem tudom, hogy megnyugodhatunk-e a miniszter ur ily egyszerű ígéretében ? mert feltételezem ugyan hogy mindent el fog követni arra, hogy a törvényszékek szervezése, mely ma már ugy szólván megkezdetett: minélelőbb befejeztessék, és az uj törvényszékek felállítása lehető leggyorsabban megtörténjók; de ki biztosit minket az iránt, hogy a miniszter urnák a legjobb akarat mellett is fog-e sikerülni, azon időre, melyre a juristitium szól: az uj törvényszéket felállítani? Mi történik akkor: ha lejár a juristitium a nélkül, hogy az uj terminusok alapján a felek perei tovább folyhatnának. Ez az egyik. Ha pedig, a mit a miniszter ur is kiemelt, egyik-másik törvényszék szervezése leggyorsabban történik: igen veszélyesnek tartanám békés viszonyok közt, midőn nincsenek kényszerítő körülmények, az igazság szolgáltatást oknélkül heteken át nyugodni hagyni, és a jogok érvényesítését akadályozni. így állván a dolog, részint az alkotmányos szempontot vévén figyelembe, mely mindnyájunk előtt óhajtandónak tünteti fel azt, hogy ily fontos átmeneti intézkedés rendelet utján ne intéztessék; de más részről, tekintve a kényszer helyzetet és annak lehetetlenségét, hogy ezen két nap alatt, mely a ház határozata folytán tudtommal a tárgyalásra fenn van tartva; azon intézkedéseket, melyeket a miniszter ur rendelet utján akar életbe léptetni, törvény által állapittassék meg: én bevallom, a felek és az igazság-szolgáltatás érdekeit fölibe helyezem azon külömben igen jogos követelménynek, melyet e tekintetben az országgyűlés a miniszterrel szemben támaszt. A kérdés itten az, hogy a mennyire lehet, iparkodjunk befolyást gyakorolni a dolog mikénti elintézésére, és megnyugtassuk magunkat az iránt, vajon a kibocsátandó rendelet meg fog-e a czélnak felelni. Ha ezen rendelet bocsáttatik ki,
