Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-419

174 419. országos ülés jannár 13. 1872. Magyarországon nagyon féltek politikusaink készpénzbe fektetni államjavainkat már esak azért is, mert — őszintén megvallva — sokan féltek és talán félnek most is az állambankrott-tól. E részben tehát hiszem, hogy adandó alkalommal t. közgazdászunk fölvilágosítást fog adni azon kilátásokról, melyek e tekintetben most már Magyarország jövő politikai existentiájának láthatárán kínálkoznak. Talán meg fogja tudni mondani, hogy mi az, a mi most már inkább meg fog óvni bennünket az állambankrott-tól, mint pár évvel ezelőtt. De én azt hiszem, hogy azokban, miket igent, képviselőtársam és barátom uram fel méltóztatott hozni, Bobory Károly t. képviselő társam ur határozati javaslatával szemben bizonyos tautológia foglaltatik és azt hiszem, hogy ő saját maga megtelelt önmagának az általa fölvetett kérdésre s megfelelt Bobory határozati javaslatára is; mert tény az, a mit a miniszter ur mond. Tökéletesen igaza van e tekintetben a miniszter urnák; de igaza van Bobory Károly t. képviselő urnák is, mert azon ezélt el kell érnünk, melyet ő sürget. A miniszter urnák igaza van, hogy azon kiadások, melyek az egyetemi alapot terhelik: magán-alapitványi természetűek lévén, azoktól azon terhek, melyek azzal összekötve vannak, el nem választhatók. Én is azt kívánom, a mit ő kíván, hogy t. i. az országos egyetem, mint államintézet, mentessék fel a vele össze nem férő kiadásoktól. De mi ennek módja? Csak mit Horn Ede képviselő ur előadásában mondott, a nélkül, hogy talán észrevette volna, az t. i. hogy ha az illető bizottság, mint Madocsányi képviselő ur mondta, minél nagyobb buzgósággal fog eljárni és minélelőbb tisztába hozza az alapítványok természetét, és el fogja választani a tisztán katholikus természetű alapítványokat a többiektől, melyek a zenedére, leánytanodára s hasonlókra fordíttatnak: akkor megmaradnak ugyan a kiadások, melyek az illető alapot terhelik ; de ezek már nem lesznek egybekötve a Magyarállam felekezet nélküli egyetem alapjával, hanem azon alapítványokkal, melyek tisztán katholikus színezetűek.. En hiszem, legalább reménylem, hogy ez meg fog történhetni ; ámbár nem reményiem, hogy miután a bizottság eddigelé nem tett többet : az egyetem reformja, bármennyire őhajtja is azt az egész ország, még ezen országgyűlésen eldőljön. Van egy másik dolog, mit még tel kell említenem, bár nem akarom hosszasan igénybe venni a t. ház figyelmét. Fordulnak elő ugyanis a fedezetben bizonyos positiók, de nem minden fordul elő, minek elő kellene fordulnia. így pl nem fordulnak elő bizonyos dijak, melyeknek, bár csekélyeknek látszanak is, megvan jogi jelentöségök. Ilyenek a tudori szigorlati dijak. Midőn múltkor felhoztam ezeket, a miniszter ur azt mondta, hogy hiszen ezek a tanárok zsebébe folynak. Én nem szeretek gyakran felszólalni; de nem tehetek róla, hogy e tárgynál többször szót emelek, mint máskor szoktam. Nem akartam erre múltkor felelni; de most méltóztassanak megengedni, hogy a következőket felhozzam. A tudori szigorlati dijak, mint nekem félhivatalosan kimutattatott: csakugyan nagy részben a tanárok zsebébe mennek. Pesten a bölcsészeti facultásnál — azért mondom ezt el, hogyha nem igy van, a miniszter ur rectificáljon — két rigorosum kerül összesen 92 írtba. i E 92 frt fele, tehát 46, illetőleg 44 frt, megy i az examináló tanárok zsebébe, 2 frt a famului séba. Nem tudom: vajon a famulus maga is valami factora a tanszabadságnak? mert csekélységről van ugyan szó; de mégis e csekélységnek nagy jogi és — hogy ugy mondjam — alkotmányos jelentősége van. Mert ha ezelőtt a rendi alkotmány korában nem voltak Magyarországon tandijak, mi minden esetre szép és jellemző vonása a rendi alkotmány humanismusának; és ha a tandijak csak Bach alatt hozattak be a pesti | egyetembe: akkor az alapítványokkal és az egyeI tem első alapítása természetével nem függ oly szorosan össze a tandijak kérdése, és igy maga a tudori szigorlati dijak is tulajdonkép jogilag szórós kapcsolatban az egyetem alapításával nincsenek; hanem per abusum, vagy mondjuk per usum, jöttek be a törvénytelen Bach-korszak alatt. Ha megengedem is azt, hogy az illető examináló tanárok szigorlati pénzekből kapjanak ; hanem hogy 2 frt miért menjen a famulus zsei bébe: azt nem értem. De sokkal fontosabb: hova megy a 92 frt másik fele? 12 frt ebből a decánoké, 4 dékán kap fejenként 3 frtot, a rector 8 frtot, a pedellus 2 frtot, ismét a famulus 1 frtot. A fennmaradó 23 frt fordittatik a kutyabőrre, a pergamentre és capsulára; a mi megmarad : az megy a tanácsjegyző és az ellenőr zsebébe. Pontosak ezek annyiban, a mennyiben a legmagasabb közművelődési qualificatiót, a tudori oklevelet, mely bármikép ítéljünk is róla, jelenleg a legmagasabb közművelődési qnaliíicatió : a szegényebb tanulókra nézve megnehezítik; és, a mennyiben ez nyilt kérdés, az országgyűlésen szükség hozzá szólani. Ez épen oly kérdés, mint a minő a tandíj beszedési százalék, melyet a miniszter ur felhozott ; mert az tulajdonképen administrationalis .utón, per abusum engedtetik meg, hogy azon meg-