Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-418

418. országos ülés január 12. 1872. 149 alig van 1000, sőt alig van 100, melyek kellőleg fel volnának szerelve. Azt is tudja az igen t. előttem szóló, hogy igen kevés község van: hol könyvtár létezik; hogy a tanodákban, a képezdékben nagyobb volna az előmenetel, ha jobb taneszközökkel volnának ellátva. Azt sem fogja tagadni a t. előttem szóló, hogy ha a néptanítók fizetése jobb volna: minden tanerő hiányának daczára jobb és több tanitót lehetne találni Magyarországon, mint mennyi és milyenek most az iskolákban alkalmazva vannak. Tehát már most is kétszer-háromszor annyi pénzt lehetne azonnal s nagyon hasznosan alkalmazni: mint mennyit mostan a népnevelésre szentelünk. Azt pedig nagyon károsnak tartanám — miután átalában nem igen nagy még az érdekeltség a népnevelés iránt: — ha az országnak e teremből azt mondanók, hogy elég áldozatot hozott már, szükségtelen többet hozni; mert annak ugy sem lehetne haszna. Szükségesnek vélem azért ez ellen tiltakozni s inkább serkenteni, mint gyengíteni az ország illető áldozatkészségét. Hozzá teszem még, hogy a nagyon t. előttem szóló Porosz- és Franeziaországot hozta fel ugyan például arra, hogy , nem kell nagyon sajnálni, ha csak félszázad után érjük el ama czélokat. melyekre alkottatott a népnevelési törvény. Engedje meg a t. előttem szóló megjegyeznem azt, hogy ha mi ott állanánk most, a hol Poroszország áll, ahol a népességnek csak 3%-je nem tud irni és olvasni: akkor szintén nyugodtan néznék a jövő elébe. De mikor azt látom a közoktatási miniszter ur jelentéséből, hogy a tanköteles gyermekeknek alig fele jár iskolába, hogy ezen felének egyharmada csak télen jár iskolába : akkor azt hiszem , nem szabad még úgyszólván lehangolni az ország hajlamát áldozathozatalra s inkább serkenteni kell; s azt kell neki mondani, hogy nem tett még eleget, hogy nem lehet elég gyorsan menni, hogy a haladást nem szabad lassítani. Ami Francziaországot illeti, e tekintetben teljes igaza van t. előttem szólónak, hogy a népnevelési törvény még 1833-ban hozatott Guizot által s hogy az még ma sincs egészen végrehajtva. De a t, előttem szóló ur azt is tudja : mennyire sajnosán tapasztalta Franeziaország épen a múlt évben azt, hogy a népnevelési törvény oly lassú módon hajtatott végre. Nem óhajtanám, hogy Magyarországot a népnevelési törvénynek szintoly lassú életbeléptetése által azon szomorú sors érje, mely most Francziaországra nehezedik. Még csak egykét pontra vagyok bátor rövid megjegyzéseket tenni. Ami azt illeti, hogy az máshol is történik, hogy azok bírálják meg a könyveket, akik írják; — daczára annak, hogy az igen t. előttem szóló a legnagyobb határozottsággal azt mondta , ez a világ minden akadémiáiban ugy történik , minthogy ő épen Francziaországra hivatkozik s én szintén Francziaországról beszéltem e perezben: felhozom azt, hogy Francziaország minden akadémiái s tudományos testületében ezen testületek tagjai határozottan ki vannak zárva minden versenyzésből. Még a nagyon t. miniszter urnák egy észrevételére akarok reflectálni. A miniszter ur beszéde kezdetén azt mondotta, hogy ő a felsőbb iskolákban elfogadja a tanszabadságot; de ami az alsóbb iskolákat s főkép a tankönyveket illeti: ő azt hiszi, hogy itt a teljes, korlátlan tanszabadságnak nem lehet helye; itt vigyázni kell: mert itt a jövő generatio oktatásáról van szó, s a kormány kötelessége ügyelni, hogy jó tankönyvek legyenek. • Tegnap más véleményben volt még az igen t. miniszter ur. Mert ami a tankönyveket illeti, el nem ismerte a kormánynak azon kötelességét, hogy arra felügyelni tartozik; hanem azt hitte, hogy elég, ha a miniszter ur azon meggyőződésben van: hogy ez vagy ama püspök becsületes ember. Minthogy a miniszter ur ma kinyilatkoztatta, hogy kötelességének tartja a tankönyvek felett szigorúan felügyelni, hogy ezek valóban a haladás és hazafiasság szellemében legyenek szerkesztve, s a miveltség és tudományosság niveauján álljanak: reménylem , hogy ez év folytán emlékezni fog ezen mai utóbbi nyilatkozatára s eszerint fog intézkedni, Csengery Antal: Nem szólalnék fel, ha szavaim egj-enesen félre nem magyaráztattak volna. A t. képviselő ur azt fogta reám, hogy én azt mondtam, hogy a népoktatás terén ne tegyünk annyit, amennyit lehet; nem ezt mondtam, hanem azt mondtam, hogy a lehetőségnek is vannak határai. Méltóztassék ezt megkülönböztetni; mert mikor azt mondtam, hogy mulasztások történtek e tekintetben, hogy az 5 százalék sincs kivetve, hogy a törvényt most nem revideálni, hanem végre kell hajtani ; mondom, ha mindezen szavaim tekintetbe vétetnek, méltóztassék megengedni: akkor a t. képviselő ur egész beszédének alapja hiányzik. (Helyeslés.) Elnök: Azt gondolom, be van fejezve a vita, menjünk most vissza az eredeti pontra a mi Madarász indítványa volt; ezt módosította Kerkapoly képviselő ur és most már igy hangzanék : Széll Kálmán jegyző {olvassa): Utasittatik a közoktatási miniszter a jövőre minden iskolai tanács, minden tanfelügyelő által nyert és egyéb adatok alapján a népnevelési szükség-