Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-418
418. országos ülés január 12. 1872. ] 47 Jö akarattal, buzdítással, serkentéssel, előnyök nyújtásával az állam részéről sokkal többet tehetünk e téren, mint büntető rendszabályokkal, vagy a törvénynek olyatén revi siójával, milyet t. barátom Sehwarz Gyula emiitett. Ó ugyan előbbi nézetét mai nyilatkozatában már lényegesen módosította e revisiora nézve; nem itél a törvény fölött oly szigorral, mint itélt minden indokolás nélkül, a háznak egy másik tagja; szerinte most csak a törvénynek tovább fejlesztéséről van a szó; nem pedig olyatén revisiojáról, mely a törvényt alapelveiben támadná meg; habár ón, megvallom, nem csodálkoznám azon sem: ha ő alapelveiben akarná módosítani ezen törvényt, miután a népoktatási törvény tárgyalásának idejéből emlékezem, hogy ő lényeges pontokban eltért a ház többségének nézetétől. n 0 nevezetesen az ingyen oktatásnak barátja; a mit én nagyon méltányolok, különösen indokainál fogva; de amit az e házban, különösen a Tisza Kálmán t. barátom által többször igen helyesen kifejezett okoknál fogva, Magyarországon még most alkalmazni nem lehet. 0 a,zon szigort, melyet most érintett, azon sanctiókat, melyeket emlit: a községek ellenében már a törvény alkotásakor sürgette ; de, a mint méltóztatnak tudni e házban: felszólalása nem talált többségre. Emliti Sehwarz Gyula ur több egyes pontját is a törvénynek, a melyeket különösen kellene revideálni. Ilyen például az 5°/ 0 os pótadó, a melyre nézve azt mondja, hogy ez elégtelen arra, hogy Magyarországon a népoktatás virágzásnak induljon. E tekintetben tökéletesen igaza van. Azonban kérdem, hogy ezen 5% kivetése is megtörtént-e már ? felhasználtuke már azt az összeget, amit a törvény, a midőn ez 5%ról rendelkezik, kezünkbe adott? Én ugy tudom, hogy az ország legnagyobb részében nem történt semmi e részben. Hajtsuk végre előbb a törvényt s — akkor fogjuk látni: mit fedez az 5% s mennyire van még szükség ? Hogy többre is szükség lesz : arról meg vagyok győződve. De bizonyára az azon forrásokkal együtt, melyek e czélra a községek részéről most fordíttatnak: azon 5 ° 0 os adó sem megvetendő összeggel fog a népoktatás előmozdításához járulni, miután a nagy birtokok is befoglalvák most már a községi eomplexumba. Nem lehet mondani, hogy az 5% adó miatt kel! a törvényt revideálni, mig annak behajtása sem kiséreltetett meg. Emlité továbbá t. barátom Sehwarz Gyula, hogy az iskolai alap azért nem rendeztethetik az egyes községekben, mert az iskolákra szükséges helyek kisajátításáról a törvény nem intézkedik. Nézetem szerint az iskolai alap már most felállítható, csak számba kell venni, s mint iskolai alapot kezelni azon jövedelmeket, a melyeket a község eddig is oktatási czélokra fordított; s ki kell mondani: hogy azon források más czélra nem fordíttathatnak. Az iskolai alap növelése továbbá nemcsak kisajátítás utján állitható elő: a törvény azon rendeletében, mely a községeket iskolai alap alkotására kötelezi: én inkább egy ujjmutatást s fölhívást látok a közönség azon részvétéhez, a mely a közoktatás terén ÉszakAmerikában oly óriási csodákat tett. Hogy nálunk ezen közszellem nem érett oda, és igen soká fog oda érni: az kétségtelen; de hogy már az iskolaalap előállításának szükségét több helyen felfogták: arra nézve csak Pest városára hivatkozhatom, hol már ezen czélra némi adakozások, adományok is történtek. Meg vagyok győződve, hogy ha az iskolaalap szüksége folyton fejtegettetik a közönség előtt: nagylelkű adakozók s különösen a kik végrendeletet tesznek, szintúgy meg fognak emlékezni ez alapról, mint megemlékeznek a kórházakról s más intézetekről, és hogy ezen az utón is, mit lehet tenni, mondom, nem szükség épen Amerika példájára hivatkoznunk Emiitette t. képviselőtársam a lelkészeknek az iskolaszékből való kizárását is, azt mondván, hogy a lelkészek jelentése az iskolaszék tagjait genirozza; s mert genirozza, az eredmény az: hogy azokat onnan ki kell zárni. A logika nem lehet más. Én t. ház, — községi iskolákról levén szó, és olyan törvény végrehajtásáról, mely a vallásos oktatást a felekezeteknek adja át, — egyátalán nem tartózkodnám azon elvet elfogadni, hogy a lelkészek a községi iskolaszékből kizárassanak, mint az Hollandban történik. De t. ház, méltóztassanak visszaemlékezni azon vitákra, melyek akkor folytak, midőn a képviselőház előtt a közoktatás ügye először került szőnyegre, nem annyira e teremben, mint ezen kivül, de a melyeknek nyomását e házban is lehetett érezni. En viszonyaink közt, azon vitákra visszaemlékezve, olyan compromissum létrehozását, milyent a törvény foglal magában : nem tarthatok czélszerütlennek és felfoghatom azt, hogy mi egyszerre nem emelkedhetünk oda, ahol, mint mondottam, Holland áll. S csaknem bizonyosnak vehetni, hogy ha e tekintetben a törvény revisioja inditványoztatnék: a képviselőház többsége, tekintettel azon fontos okokra, melyeket ignorálni a törvényhozásnak egyátalán nem lehet, ugyanazon compromissumot, melyet a törvény magában foglal, jövőre is fenn fogná tartani. Emiitette még t. képviselőtársam, mint a revisio egyik indokát, azt, hogy gyakran az is1 Q*