Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-417
417 országos ülés január 11. 1872. 135 sommal nem járulhatok. A törvény 43-ik §-a ezt mondja : Ha a község kimutatja, hogy szükséges népoktatási tanintézeteinek e törvény szerint felállítására és fentartasára a kellő anyagi erőt nem képes egészen előállítani: illető hatósága utján segélylyért az államhoz folyamodhatik. A közoktatási miniszter a folyamodó községet az állam költségvetésében e ezélra megszavazott összegből segélyezi. Itt, t. ház! világosan segélyről van szó és semmiféle más, bármi néven nevezhető pénz adományról nincs szó az egész törvényben. Szokásba jött azonban, hogy ennek daczára kölcsön kináltatik segélyt kérő községeknek, kölcsön, törlesztésre. Hallottam felhozni ennek indokolására azt, hogy ez utón az évenként e ezélra megszavazott ősszegből oly szép tőke megtakarításra lehet kilátása az államnak, hogy később ha feleslegessé nem teszi is külön, tetemesebb összeg megszavazását: ez összeg mégis leszállítható lesz, a mennyiben ezen tőkék kamatai nagy mértékben fognak járulni az ily szükség fedezéséhez. Ez igen szép volna : ha nem volna tökéletesen illusorius. En megvallom, hogy annak tartom azért; mert a törvény, melyet a mint már ma emiitettem, folyton becsmérelnek: e tekintetben oly világosan rendelkezik, hogy csak azt tartsuk meg és nincs e mitől felni. Nevezetesen a törvény megmondja egyik §-ában, gondolom a 38-ikban, hogy minden község iskolai alapot tartozik elkülönítve alapítani. Most már az iskolai alapjövedelme az 5°/o-es adó jövedelme nem elégséséges az illető szükségletek fedezésére, folyamodik tehát segélyért. Igen! de a minisztérium azon osztálya, mely a felterjesztett költségvetés megvizsgálásával van megbízva: ugy találja, hogy a folyamodó község a vagyonosabbak, a népesebbek közé tartozik és tekintve anyagi körülményeit feltehető, hogy a nyerendő kölcsön viszszafizetését eszközölheti törlesztés utján. Ha a törvény nem szólna oly világosan, ha világosan meg nem mondaná, hogy az 5% hova fordítandó; hogy van helye állami segélynek, mely községi iskolai czélokra fordítandó, ha nem mondaná, hogy az iskolai alap kikerekítendő: akkor volna értelme. De mikor ezen categoriából mindaz, ami iskolai czélokra fordítható: ki van szorítva és kitűnik a költségvetésből, hogy ez nem elégséges, akkor azt mondani, hogy kapsz kölcsönt, melyet törleszthetsz: ez legalább is a legszelídebben mondva önámitás. Mert azon törlesztési összeg természetesen az illető községi iskola költségvetésében szerepelni fog s igy az állam minden évben megfizeti a törlesztési összeget, mit költsöukép adott az illető községnek, mely azonban azt a maga erejéből törleszteni nem képes. Minthogy, mondom, itt csak segélyről van szó a törvényben : én már absolute elvetendőnek tartom a költsön fogalmát és nevét is ; és miután lényegében ezen költsön ilyen: én nem látom át, bármily nagyszerűnek tetszenék is ezen pénzoperatio, hogy az helyes eljárás legyen. A tanszerekre nézve, melyek szintén ezen tételből szereztettek meg: állíttatott több ízben már, hogy 6000 népiskola tökéletesen föl vau szerelve. En el hiszem, azt is ha mondják. De nagyon kérem a t. miniszter urat, hogy higyje el nekem is, ha ón mondom azt, hogy azon 6000 iskola között van olyan is, mely színét sem látta azon felszerelésnek, a melylyel ezen 6000 iskola köztt ő is szerepel. Ezt^áttam én szükségesnek felemlíteni, mert a Jászkunságban előfordult azon eset, hogy tanfelügyelője —" ki azóta ki lett nevezve királyi törvényszéki elnöknek, — nagyon lelkismeretesen járt el saját magyarázó szavai szerint arra nézve, hogy a jászkunsági iskolák kellő mórtékben részesüljenek a tanszerekben ; sőt mi több azt is megmondotta nevezetesen az alsó kiskunságiaknak, hogy hol vehetik át a tanszereket. Az illetők keresték, kerestették; de mai napig sem találták azon fölszereléseket és a tanfelügyelőtől sem kaptak semmiféle felvilágosítást. Azt hittem, hogy ez unicum; de legközelebb hallottam, hogy más megyékben is hasonló történt, a mennyiben ott is csak a legközelebb lefolyt deezember hóban kapták meg a tanszereket. Miután pedig két éve annak, hogy ezen fölszerelésnek meg kellett volna történnie, mely mai napig sem történt meg; de azért keményen hangoztatjuk- s hirdetjük mindenfelé a központi igazgatás és nem tudom még kinek az erélyességét: engedje meg a t. miniszter ur, hogy midőn elhiszem a hiendőket, felkérem egyszersmind, hogy azt a mit bebizonyítani tudok : méltóztassék szintén elhinni. Csupán csak az iménti kölesönre és segély ügyre vonatkozólag kívánom még megjegyezni azt, hogy miután várom, hogy az e tekintetben igért munkálat elő fog terjesztetni még ez ülésszak alatt és a ház sem fog késni azt megerősíteni: addig is méltóztassék a t. miniszter ur intézkedni ugy, hogy a tanfelügyelők ne küldjenek el leiratokat egyik ós másik iskolaszékhez, melynek elolvasása után az illető iskolaszék tagjai összenéznek és nem tudják, hogy a minisztériumtól kapta-e azt az utasítást a tanfelügyelő, vagy saját magától ered? — mint a minőt szerencsém van itt felolvasni. Itt a kért segélyösszeg megadásáról értesiti az illető iskolaszéket a tanfelügyelő s azt mondja: „Hogy az engedélyezett ós adott államsegélyt a község minden előbbi meg
