Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-417
417. országos ülés január 11. 1872. 1 3J niszterium akkor, mikor épen azért szavazta meg a ház a nagyobb összeget, mert a kért hitelt keveslette a ház: ez megfoghatatlan. Egy milliónak csaknem felét takarítja meg a miniszter akkor, mikor épen a miniszter jelentése szerint 4000 község van a hazában iskola nélkül: ez megbocsáthatatlan. Engem ezen eljárás arra emlékeztet,|_melyet 1848. előtt s néhány évig még azután is követett a nápolyi király. (Halljuk!) A nápolyi király egyik miniszterétől hallottam, kit később, mert a haza és a szabadság iránt hű volt, ugyanazon király, kinek egyideig kedveneze volt, bagnoba, gályarabságra itélt: Poerio Károly volt. A király különösen szerette azt, ha miüiszterei minél nagyobb összeget takarítanak meg azon hitelből, mely nekik tárczájok kezelésére volt bizva, s ha év végével a minisztertanácsban egyik-másik miniszterjelentette, hogy ennyi, meg ennyi 100,000 forintot takarítottam meg : a király mindannyiszor megjutalmazta a minisztert, a mennyiben azon összeget, mely bizonyos kerek összegen fölül volt, a miniszternek juttatta. Hogy a többivel mit tett Poerio, azt is megmondta : én azonban tanácsosabbnak tartom azt itt elhallgatni. Hanem, hogy ily gazdálkodás mellett milyen lehetett az ország állapota, azt könnyű elgondolni; Siciliába csak lóháton vagy öszvéren lehetett behatolni, magában Nápolyban alig voltak utak. Iskolák csakis nagyobb városokban voltak, azokban is csak elemiek. Volt város 15,000 lakossal, melynek eleminél nagyobb iskolája nem volt, hanem volt számos kolostora (Derültség) 150, vagy 160 baráttal, azoknak is fele irni és olvasni nem tudott. Ily állapotban voltak a közlekedési eszközök és tanintézetek az ily bölcs gazdálkodásnál. En, t.j ház, e fölötti megütközésemet jelentem ki, és kénytelen vagyok egyúttal kijelenteni azt is, hogy az nem a jelenlegi miniszter urnák a hibája és azért őt e miatt egyátalában nem is akarom vádolni; hanem szabadságot veszek magamnak arra, hogy megkérdezzem tőle : vajon mivel és mikép lehet ezen megtakarítást indokolni ? másodszor : vajon azóta nem követett-e hasonló eljárást az 1870. és 187 l-re megszavazott összeggel? Ez az, a mit szóba hozni kívántam. A második a közös iskolákra vonatkozik. A t. miniszter ur az átalános vitát befejező beszédében némi önérzettel emiitette azt, hogy míg 1869. végén csak 400 és egynehány — a számra tökéletesen nem emlékszem — közös iskola volt: most 600 és egy néhány létezik. Ez tehát, miután kétévrőlvau szó, 1869-től, 1871-ig, körülbelül 100 iskolát tenne évenként, mely községivé alakult. Nem sok, hanem mégis valami. Azonban, ha azon panaszok alaposak, melyeket e tekintetben hallottam : még ezen eredménynek sem volnék képes örülni. Azt hallottam ugyanis, hogy nem annyira ott állíttattak közös iskolák, a hol nem voltak iskolák, sőt nem is mindig rósz felekezeti iskolák alakíttattak át községiekké, hanem gyakran jó felekezeti iskolák változtattak át községiekké. Már én nem habozom kijelenteni, én anjnyira barátja vagyok a közös iskoláknak, hogy még azon esetben is, ha jó felekezeti iskola alakittatik át községivé: azt szívesen fogadom ; de minden esetre jobb szeretem azt, hogy rósz felekezeti iskola változtassék át, és még jobban azt, hogy ott alakítson a kormány, a közoktatási miniszter közös iskolákat, a hol épen semmi iskola nincs. Én tehát, miután, moodom, oly férfiaktól hallottam e részben panaszt, a kik jól lehetnek, kell, hogy jól legyenek értesülve; bátor vagyok kérdezni a t. miniszter úrtól: vajon ezen átalakítások valóban ily, talán nem épen helyes rendszer szerint történnek-e, vagy sem ? Továbbá kénytelen vagyok sajnálattal megemlíteni azt, hogy azon adatok közül, a melyeket az imént jelzett beszédében fölhozni méltóztatott a t. miniszter ur arra néz^e, hogy minisztériuma nem volt tétlen : sajnosán hiányzott egy adat és az a felsőbb népiskolák és a felsőbb polgári iskolákra vonatkozó adat. Amint én tudom, e részben igen kevés történt. Ha ezt talán csak kifeledte a miniszter ur ; nem veszi talán rósz néven, ha ezúttal alkalmat szolgáltatok neki arra, hogy ezen mulasztását helyrehozza. Az ország nagy megnyugvással fogja hallani, ha e részben is történt valami. Végre méltóztassék a t. miniszter ur becses figyelmét kiterjeszteni az elemi népoktatásnak egy másik kiegészítő ágára, értem az ismétlő iskolákat. Szelestey László t. képviselőtársam tegnap tartott beszédében jelezte, hogy azon előbbi évekhez képest, a melyekben úgyszólván semmi sem történt e részben: csak egy év alatt mily haladást lehet észlelni az ő tankerületében. Hasonló baladást tüntetnek fel más tankerületek s nagyobb városok, jelesen Pest városa, a mely e részben valóban dicséretet érdemel, s a mely a vasárnapi iskolákat, melyek az ismétlő iskolát pótolják, átalakította esteli iskolává. Most tehát a helyett, hogy csak vasárnap taníttatnának a 15 és 17 év köztiek: az esteli órákban taníttatnak és a tapasztalás mutatja, \ hogy ezen órák sokkal jobbak, mint a vasárna- \ 17*
