Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-417

417. országos ülés január 11, 1871. 121 A t. minisztérium részéről ezen állításaim nem vonattak kétségbe, — nem is lehetett azokat kétségbe vonni, — mert hiszen adatokkal bizonyítottam be azokat a t. háznak; hanem igazolásul, helyesebben mentségül az hozatott fel a kormány részéről, hogy minden intézkedést megtett ezen visszaélések megszüntetésére, hogy tankönyveket nyomatott, melyekben nem fordulnak elő azok, miket én e t. házban felmutatni szerencsés, vagyis inkább szerencsétlen voltam és a kormány tanfelügyelői által és más utón is őrködni fog, hogy ilyenek ne történjenek. Ez volt körülbelül a kormány igazolása — helyesebben mondva — mentsége ; mert igazolásul nem fogadhattam el akkor sem, — nem fogadnám el azt most sem. Azonban t. képviselőtársam Szelestey tegnapi beszédében a dolgot egészen más színben tüntette fel. Megérdemli, t. ház, hogy beszédének idevonatkozó részét felolvassam. Részint a tárgy nagy fontosságánál fogva megérdemli az ismétlést ; részint pedig mert megeshetik, hogy többen t. képviselőtársaim közül nem voltak jelen akkor, midőn Szelestey képviselőtársunk ezt elmondta, u többek közt ezt mondja : „A kormány megtámadta tik az országgyűlésen a Bachféle időszakból fenmaradt könyvek miatt, miután daczára annak, hogy ezek Magyarország közjoga ellen intézett tanokat foglalnak magukban, mégis széltében használtatnak a katholika elemi iskolákban. Egy-egy tanfelügyelő szivére veszi a dolgot, kutat s megtalálja a kérdéses könyveket, de egyszersmind „sub-rosa" ('leggyakrabban ott, hol legkevésbbé várta) megtalálja az államellenes törekvés magyarázatát is, mely röviden abból áll, mikép püspök ur'ő méltósága körlevelében szigorúan meghagyja, hogy csakis a Sz.-Istvántársulat által kiadott könyveket szabad használni, s mivel a Sz.-István-társulatnak még e tankönyvet pótló kiadása nincs : haszontalan költekezést tenni nem akarván, maradtak inkább a réginél; mert az állam által kiadott könyvek használatát ő méltósága nem tűrte volna. Ezt azonban uti figura docet, megtűri. Az állam elkészitteté, t. képviselőház, még a „rend" könyveket is, de mi haszna, ha az állam kiadványai a püspök uraknak kevésbbé tetszenek, mint Bach könyvei, s igy a vendajku egyházférfiak, nem mondom átalánosan, de ittott előveszik az illír és szláv könyveket a vend könyvek helyett, sőt előveszik még a szláv birodalom térképét is, melynek területe Magyarországból is magában foglal egy darabot. Tehát uraim, hazafíatlanság, államellenes törekvés, áltanok hirdetése, minden, de minden EÉPT. H. NAPLÓ 18ff XX. jó, csak a kormány intézkedéseinek útjában álljon." T. ház! Ez fényesen, vagy nagj'on is sötéten constatálja azt, amit én a múlt esztendőben mondtam. Nem szólaltam fel Szelestey t. képviselőtársam beszéde után , mert vártam, hogy az igen t. közoktatási miniszter ur ezen súlyos vádak ellenében fel fog hozni valamit a közoktatási minisztérium igazolására, vagy legalább, mint a múlt esztendőben, mentségére. Azonban miután a vita befejeztetett és a közoktatási miniszter ur nem nyilatkozott, ezt annak kellett vennem, hogy a Szelestey László t. képviselőtársam által e részben előadottak igazak. Nem bocsátkozva a tárgy tüzetes taglalásába : mert az a t. képviselőház előtt nagyon tisztán áll, ugy a múlt évi vita következtében mint azok után, miket Szelestey László tegnap mondott; szorítkozom csupán arra, hogy az igen t. miniszter úrhoz azon kérdést intézem: mit tett a miniszter ur azóta, mióta a közoktatási tárczát viseli, ezen visszaéléseknek a törvény ilyetén lábbal tiprásának megszüntetésére ? En ezen egész országgyűlés folyama alatt súlyosabb vádat a kormány ellen alig hallottam felhozni, mint az, mely itt a t. közoktatási miniszter ellen illetékes részről felhozatott; mert Szelestej' képviselőnek, állásánál fogva is, mint tanfelügyelőnek, hivatalos tudomásának kell lenni a dologról. (Igaz!) En röviden kijelentem t. ház, miszerint a törvénynek ily módoni ignorálását, midőn akadhatnak polgárok, kik a miniszter rendeletével szemben statust in statu csinálnak, a lehető legnagyobb botránynak tartom. (Helyeslés.) Pauler Tivadar közoktatási miniszter : T. ház! Le vagyok kötelezve, hogy a képviselő ur ezt a tárgyat újra szőnyegre hozta. A tankönyvekre nézve csak azt ismételhetem, mit tavaly az államtitkár ur mondott. Az egyetemi nyomdából kikerült régibb könyvek kiigazitattak, azoknak újra kiadása elrendeltetett, és az állam által kiadott könyvek ellen nem lesz s nincs többé kifogás. Ami a felekezeti iskolákban használt könyveket illeti: ismeretes dolog, hogy a törvény szerint a felekezetek önmagok határozzák meg azon könyveket, melyek szerint iskoláikban a tanítás foly; magától értetődik, hogy azoknak nem szabad olyasmit tartalmazni, mi az ország törvényeivel ellenkeznék. Meghatározni a könyveket azon iskolákban, melyek felekezetiek, akár katbolikusok, akár protestánsok, akár görög keletiek legyenek azok: nem tartozik a cultus mii niszteriumhoz. De a kormány tartozik őrködn16