Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-416
100 416. országos ülés január 10. 1872. hanem nekem részemről, nem mondom, hogy épen ellene : de kivüle ama igen nemes nyilatkozatnak, van néhány észrevételem. Jgy például az élet és tapasztalás vezet engem azon meggyőződésre, melyet az igen t. miniszter ur is be fog ismerni, ha azt állítom, hogy nem helyes irány, nem jó oeeonomia a nemzet közművelődésében az, melyről itt értesülünk és mely szerint 177 gymnasiumunk, középtanodánk és ezekkel szemben csak 28 reáltanodánk van; és ha ez igazság önmagában; annak súlyát még neveli azon körülmény, hogy a középtanodai oktatásnál a humanisticus és reálirányu tanszakoknak egymással eddig czélba vett íüsiója, mely épen az igen t. miniszter ur iuauguratiója folytán jött létre: nem épen mondható szerencsésnek; mert vagy gymnasium lesz belőle s akkor végkép megsemmisül a reáloktatás; vagy reálintézetté válik; s akkor vége a gymnasiumnak. En tehát egyenesen kifejezendőnek tartom e pontnál azt, hogy a fusio sikerét kilátásba sem lehet helyezni. Ellenkezőleg, mint látjuk, az összes iparos és társadalmi világban, hogy a munka-felosztás tervének alapján igen is tökéletesitik a munkát és világra szóló nagy vívmányokat képes felmutatni. Nem természetesen következtethetjük-e ebből, hogy a közoktatás terén is szakmákat és megfelelő szaktanodákat kell felállítanunk és a mindnyájunk beismerése szerint helytelen arányoknak lehető elenyésztetésére kell igyekeznünk. Többek közt arról volt már szerencsém más alkalommal is szólani, igen fontos körülmény az: miként függenek össze egymással ezen oktatatásügyi közegek; az elemi, polgári, közép- és az ezt befejező legfelsőbb oktatás. En e tekintetben azt panaszlom, nincsenek kellő figyelemre méltatva az összekapcsoló pontozatok. Nincsenek mégcsak jő rendbe hozott elemi tanodáink sem, annyival kevésbbé oly tanintézeteink, melyek teljes biztonsággal és tájékozottsággal átvezetnének a középtanodákba, s ha átviszik azon középtanodai oktatást: az megint terv nélkül történik. Hisz azt sem hallottuk, a t. miniszter úrtól, hogy a tőle elismert, mindnyájunk által tisztelt nagyszerű alapot a népoktatási törvényt kiegészíttetni kívánta volna azon alkatrészeivel, a melyek nélkül soha szerves egészet nem képezhet, s igy culturai sikerről, vívmányról nagyban szót sem szabad tenni. Hanem összefüggésben az általam mondottakkal igyekeztem az arány helytelenségét kimutatni; teszem pedig ezt csak azért, mert azon bajnak orvoslását egyenesen ezen minisztériumtól kell várni. Hanem még más panaszt is lehet, sőt kell felhoznom: kimondtam mily mostoha kezelésben részesül a reáltanodái oktatás ; és még szomorúbb, ha hozzá teszem, hogy mire a középtanodákból, a reáltanoda és gymnasiumból felsőbb oktatásra lép a növendék, vagy a műegyetem vagy a tudomány-egyetembe : még csak itt tűnik fel egyszerre ama általam panaszolt helytelen aránynak minden rósz következése. Tudjuk mindnyájan, mennyire reális korban élünk s hogy mennyire szerencsétlenséggel jár az egyoldalú humanisticus nevelés; s ebből azt várnék, hogy a külföld példájára nálunk is nevezetes lendület fog történni a reáloktatás javára vagy ugy: hogy azon községek, melyek 5 —10 — 20,000-nyi lakossággal bírnak, polgári tanodát állítanak fel. Es midőn azt tapasztaljuk, hogy a reáliskolák túlterhelve vannak növendékekkel; látjuk mily nagyszerű haladás jött létre: íme megértettük a kor lelkét, talán elhagyjuk a classicai irányt és megyünk a reális irányba; de a ki igy számit: nagyon csalódik. Midőn a növendék a gymnasialis 8. osztályt bevégezte és megy a műegyetembe: elég különös, de mindig ei-ősebbnek, talpraesettebbnek találják, mint azt, ki a 6 reálosztályt bevégezte és oda megy. Kíváncsi vagyok azt kérdezni, vajon a 2 osztály különbség hozza azt létre, hogy csak kivételes esetben futhatja meg a versenyt, ki a főreált végezte, azzal ki a 8 osztályú gymnasiumból lépett oda át. Ez azt mutatja, hogy nincs eléggé tisztázva azon térviszony, mely a humánus és reális közoktatás körül fenforog, mind a mivelt nyugaton, mind nálunk is. D a . ennél is kegyetlenebb a mostoha arány, melyet van szerencsém bemutatni, hiteles hivatalos adatok, tehát a statistiea alapján, mely nélkül a közoktatás terén sem lehet alaposan kezdeményezni, ámbár megjegyzem mellékesen, hogy e számok, tények egyikét sokkal inkább a minőség mint mennyiség tekintetéből veszem figyelembe, és a fővárosból leszek bátor idézni. Igen elszomorító adat van nálam a pesti reáltanitók 1870—71-ki tudósításából. Az egyik, kivált mely mutatja azon iskolai évnek tanítási eredményét, még pedig ily eredményt: vizsgát tett összesen 804 tanuló következő osztálylyal — nem részletezem, csak az összegeket sorolom el ? — az összes 6 osztályban kitűnő osztályzatot nyert 9, megjegyzendő, hogy az első osztályban a) b; c) parallel osztály van, épen ugy a másodikban, a harmadikban a) b, a negyedikben a) b parallel osztály van, tehát 804 növendék tesz vizsgát és csak 9 nyer kitűnőt. A 6-ik osztály növendékei közül 20 az első osztályba jut. Ezen eredménynyel, nem hiszem, hogy tanférfi; nem hiszem, hogy Magyarországon a köz-
