Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-400

36 400. országos ülés deezemher 10. 1871. kell véglegesen megállapítani a számvevőszék szervezetét. Most pedia', mikor mi eddigelé egyetlenegy zárszámadást sem vettünk : mi lesz ezen esetleges előterjesztésnek következése? A kettő közül egy. Tegyük fel, hogy a számvevőszék rnég ezen ülésszak alatt, amint a törvény világos betűje kivánja, a ház elé terjeszti a törvényjavaslatot az ő szervezéséről; vagy azt fogja mondani: a ház megvizsgálja és megszavazza, ugy szólván minden ügyismeret nélkül, meg fogja szavazni, mert nem volt még semmi alkalma megbírálni a számvevőszék munkálkodását; vagy, ha a jővp ülésszakra halasztja el, ennek megállapítását és megítélését: akkor ki van játszva újra ezen törvény, mint ki van játszva az által, hogy eddig egyetlenegy zárszámadást sem vettünk. Mondtam, hogy nagyon sajnálom a zárszámadások hiányát, igy például épen most kezdtünk az egyenes adók megszavazásához. Hallottam hogy a miniszter ur ezen vita folytán ismételten kiemelte a többletet; természetesen, hogy nincs szó többé már azon többletekről, melyeket oly nagyon dicsőitettek az első két év alatt, azaz, hogy az egész jövedelem túlhaladja a szükséglelet ; most már a deflczitet beváljak; hanem a többlet abban állana, hogy az adók évről évre emelkednek, és igy minden évben a jövedelem nagyobb mint volt a megelőző évi. Én szívesen elhiszem, hogy megvan e többlet és nagyon természetesnek találom, olyannyira természetesnek, hogy csodálkoznom kellene, ha nem léteznék. Először bármit gondoljunk is az 186"7-iki kiegyezés főpontjairól: annyi áll, hogy politikai életünk visszaállíttatott, szabadabban mozgunk; a szabadságnak pedig élénkítő és termékenyítő befolyása volt mindenhol és mindenkor a nemzetgazdászati életre, tehát semmi sem természetesebb, mint a jövedelemnek emelkedése. Más részről azt sem szabad elfelejteni, hogy három év óta roppant sok pénz alkalmaztatott úgynevezett hasznos befektetésekre. Hasznosak lesznek-e ezen befektetések pénzügyi vagy üzleti tekintetben? azt ma még nem tudjuk; de annyi bizonyos, ha több a vasút, ha több az ut vagy több a csatorna: a forgalom élénkebbé válik és ezáltal az adójövedelem emelkedik. Hozzá lehet tenni még azt is, hogy a Baehrendszer alatt az adó-nemfizetés úgyszólván hazafi kötelességnek nézetett, a mi most már többékevésbbé megszűnt vagy szűnik. Mindezek következtében szükségesnek találom az adójövedelem emelkedését; ámbár meg kell vallanom, hogy komoly aggodalomra, komoly kétkedésre adhat alkalmat ezen tétele a budgetnek, legalább a mennyiben az ember szereti azt hinni, hogy az adójövedelem emelkedésével kar öltve jár szintén a nagyobb adóképesség a fizetésre nézve. Ezzel szemközt nagyon megdöbbentő a budgetnek azon tétele, hogy a késedelmi kamatok, melyeket a miniszter ur a múlt évben csak 820 ezer forintra irányzott elő, a jövő évre 1.428,200 frtra vannak előirányozva, ami annyit jelent, hogy a miniszter előre látja, hogy sokkal nehezebb lesz az adók behajtása a jövő évben mint most. Sajnálom, ha ugy nem látja és ezt a budgetbe mégis bele teszi: mert akkor a budget tételeit alaposoknak nem lehet nevezni. De mondom, elfogadom átalában, hogy többlet van, az előre látó vigyázó pénzügyminiszter remélhető többletet nem szokta a budgetbe felvenni, mint biztos rendes jövedelmet, és pedig kettős okból. Először bármi valószínű legyen valamely jövedelem-emelkedés.- biztosnak soha sem lehet ezt venni. Tehát annak teszi ki magát a miniszter, hogy a tények tán majd nem igazolják feltevését és hozzá kell tennem Magyarországban tán annál kevésbbé lehet ezt tenni; sokkal kevésbbé, mint más országokban ; mert az ipar és kereskedelem, melyek bizonyos folytonosságban működnek, még igen kis szerepet játszanak nálunk. Nálunk a főforrás a mezőgazdaság , a magyar mezőgazdaság pedig sokkal inkább függ a természet, az időjárás szeszélyétől, mint az emberek tevékenységétől. Más oka is van annak, hogy az előrelátó pénzügyminiszter nem szereti bevenni a budgetbe a remélhető többletet, és ez az, hogy egész biztossággal lehet mindig előrelátni azt, hogy a kiadásokban is lesz többlet, azaz a kiadások szintén tul fogják haladni az előirányzatot. Tehát semmi sem természetesb, semmi sem czélszerübb, mint a netán bekövetkezendő jövedelem-többletet ugy hagyni, a netán bekövetkezendő kiadási többlet fedezésére. De ha már a t. pénzügyminiszter ur ezen elővigyázatot nem tartja mulhatlanul szükségesnek : azt lehetne legalább kívánni tőle, — ugy gondolom — hogy a budgetben csak oly többletet vegyen fel, mely a múlt bevételek tényleges igazolásán alapszik. Ez pedig nem történt. Igy például — nem akarok választani a tételekben —• az első adótételt veszem fel a földadót. A földadóra előirányozva volt 1869-ben 34.262,000 frt, a valódi bevétel volt csak 31.490,414 frt, tehát majdnem 2 millió ós 800,000 írttal kevesebb, mint elő volt irányozva. Igaz, hogy a következő évben, azaz 1870-ben az előirányzat újra 34.261,000 frt volt, és a bevétel elérte e tételt; de azt hiszem, ha 2 évvel állunk szemközt és e két évben ugyanazon összeg előirányoztatott és ez egyik évben majdnem 3 millióval hátra maradt a valódi bevétel az előirányzat mögött, és a második évben csak elérte: akkor az előrelátó miniszter legfelebb