Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-410

410. országos ülés decsember 20. 1871. 367 azon határokon belül, a melyeken belül a minisztériumnak kétségtelenül szabad tere volt: igen kevés, úgyszólván semmi sem történt. Igaz, elfogadtatott egy uj tanterv, elfogadtatott majdnem szóról szóra a középiskolai tanár-egyesület előterjesztése alapján; de azt hiszem tisztelt ház, hogy épen ebben rejlett a fő hiba, épen ezen feltétlen elfogadásban minden tekintet nélkül az átmeneti intézkedésekre ugy, hogy sokan, a kik tanulmányaiknak egy részét a régi tanrendszer szerint végezték: további tanulmányaikban az uj rendszer szerint ugyanazt ismét kötelesek hallgatni, sokan pedig bizonyos tárgyakból épen nem részesülnek oktatásban. Azt hiszem, hogy a közép iskolai tanáregyesület igen tekintélyes, igen tiszteletre méltó testület; de azért még sincs arra hivatva, hogy törvényt szabjon, hogy föltétlen rendelkezési erővel biró javaslatokat tegyen itt, a hol különösen tekintetbe véve azt, hogy tagjai csupán az elmúlt rendszerek alatt nőttek fel, s csupán azon keretekben érezték jól magukat, az ő javaslataik is az elmúlt rendszernek, • eszméinek csak halvány másolatát képezik. A gymnasiuménál a reáliskolák ügye sem áll sokkal jobban. Hogy itt még érezhetőbbek, sokkal nagyobbak a hiányok, mint a gymnasiumoknál; hogy itt a szükségletnek távolról sem tesznek eleget a fennálló intézetek: mutatja azon példa, a mely ezelőtt pár héttel itt a fővárosban lefolyt. A pesti reáltanodában ugyanis meg kellett tagadni a növendékeknek további felvételét, miután a jelentkezés oly tömeges volt, hogy a létező tanerők számával nem lehetett eleget tenni. S hogy ezek sem használtatnak fel kellően, szintén egy példával bizonyítom, amely azt hiszem elég lesz, az iskolai házrendszer észszerüsége és czélszerüségének jellemzésére. Ez t. i. az, hogy a reáliskola harmadik tanfolyamában, a hol 12, 13 esztendős gyermekek tanulnak, adatik elő a váltójog, eloadatik olyanoknak, a kik talán számolni sem tudnak kellően, s miért? talán azért, hogy már ezen korukban legyenek képesek váltókat kiállítani; holott azt a fennálló törvény értelmében szerencsére hiába tanulták, vagy hogy a negyedik iskolából már kilépjenek és kereskedelmi házakban önálló alkalmazást nyerjenek? De ha a reáliskola és a gymnasiumok ügye nem fejlődött: talánfejlődőtt a íőtanintézet, fejlődött az egyetemnek, az akadémiáknak ügye, melyek ápolása a törvényhozás többizben kimondott véleménye szerint minden esetre egyik legfőbb feladatunkat képezi. Hogy az egyetemi törvény meg nem hozatott : az iránt, tudom, a minisztert felelősségre vonni nem lehet; az egyetemi törvény számos tőle független akadályokba ütközött és ütközhetett, és itt számos más tényezőkkel is kellett számolni. De hogy az előkészületek meg nem történtek, melyek ezen egyetemi törvénynek nem eredeti fogalmazása szerinti, hanem sokkal magasztosabb értelembeni érvényesítésére vezettek volna, melyek a kor igényeinek inkább megfelelők és arra vezettek volna, hogy az egyetemi törvényjavaslat évről-évre fejlődni kellő tanügyünknek remélhető állapotához inkább méltó alakban terjesztessék a ház elé, hogy erre nézve, mondom, intézkedések nem történtek: az valóban megboesáthatlan, annyival inkább, mert van, a mi az egyetemre nézve sokkal fontosabb még e törvényjavaslatnál is, s ez a méltánylás, a melyben az ország a tudományt részesiti, és azon erkölcsi közszellem, mely kell, hogy hazánkban meghonosuljon, mielőtt bárminő törvényjavaslat, mielőtt bárminő reform keresztülvitetnék. Az ! mondatik ifjúságunkról, hogy gyakran léha, hogy kevés kedve van a tudományhoz, hogy a helyett, hogy az egyetemi cursust látogatná: billiárdok mellett kávéházakban található. A hiba, nem hiszem, hogy ifjúságunké. Addig, mig az egyetem másnak nem tekintetik, mint némely szakpálya előkészítő iskolájául ; addig, mig a jogi cursus csak ügyvédek praeparandiajának vétetik; addig, mig az egész bölcsészeti íacultas, mely magában foglalja tulajdonkép az egyetem lényegét, mely Németországban s minden országban, hol az egyetemi intézmény kifejlődött, az egyetemnek fő túlnyomó facultasa, csak a gymnasiumi tanárok pályája előkészítő helyéül tekintetik: addig a tudomány méltóságának elismeréséről, addig egyetemi közszellem fejlődéséről szó sem lehet; — különösen addig, mig az ugyan nem állami, hanem egyedül és föltétlenül a magyar minisztérium alatt álló vidéki tanodákban végzett cursusok az egyetemi cursusokkal egyenértékűeknek tekintetnek; addig, mig itt a 4 évi joghallgatás az eperjesi 2 évi joghallgatással parificáltatik, — mig ismét ugyanazzal Debreczenben, Egerben, Pozsonyban a 3 évi cursus vétetik egyenértékűnek; — mig az egész egyetemi oktatás, a felsőbb tudományok tanítása nem központosittatik, s nem egységes országos terv szerint létesíttetik: addig ezen központi tanítás emeléséről, addig az egyetemnek modern színvonalra juttatásáról szó sem lehet; addig hiába hozzuk meg az egyetemi törvényt : mert mindig száz meg száz hely lesz, hol az egyetemi törvény szabványai kijátszatnak, s mindaz, mit elérni akarunk, megakadályoztatik, meggátoltatik. Még egy észrevételem van e tekintetben, $ ez a protestáns felsőbb tanintézeteket illeti.