Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-407

40". orssiiigos iil-s doczeraber J7. 1871. 277 egy borászati tanári állomást kivan felállítani és ezzel összeköttetésben van a rendkívüli szükséglet alatt előirányzott vinezellér- és pinczemester képezdére való tetemes költség. A pénzügyi bizottság azt hiszi , hogy j financziánk mostani helyzetében jobb, ezt a sok költséget egy más évre halasztani. A tapasztalás bizonyítja legalább hazánkban, hogy ugyanazon arányban, a melyben jobb tanerővel ellátott és felszerelt tanintézetnél a tanítványok száma növekedik : ugyanazon arányban csökken a másiknál, mely kedvezőtlenebb helyzetben van. Ez volt főoka, hogy Magyaróvárott a tanonczok száma mindig növekedett: mert jó tanerők és a tanonczok fölsegélésóre szükséges eszközökkel bir; Keszthelyen pedig évről évre csökkent. Ez indította arra a minisztert, hogv Keszthel yen a gazdasági tanintézetet mint olyat többé fennem tartván ;azt vinezellér és pinczemester képezdévé átváltoztatni, magát a gazdasági tanintézetet pedig Kassára áttenni kívánta, mi ellen átalában a pénzügyi bizottságnak ellenvetése nem volt, csak hogy ezen tervnek kivitelét az 1873-ik évre halasztani akarja, — ezen kérdés fölött azonban a t. ház csak is a rendkívüli szükséglet rovata alatt fog határozni. Itt egyedül az a kérdés döntendő el: vajon a keszthelyi tanintézet rovatánál a borászati tanári állomás költségeit meg akarjuk-e szavazni ? miből természetesen az ezen kérdéssel kapcsolatban levő más rendkívüli kiadások engedélyezése is következnék ; vagy nem ? mert a többire nézve a miniszter és a pénzügyi bizottság véleménye közt nincs különbség. Csak erre akartam figyelmeztetni a t. házat. Tisza Kálmán: T. ház! Ezen tágnál, mely már meglehetős hosszasan vette igénybe a t. ház figyelmét, oly helyzetben vagyunk minden esetre, midőn nemcsak azt lehet tekintenünk, hogy per absolute mit látunk jónak ; de azt is tekintenünk kell, hogy mire telik az országnak pénzéből. Engemet e tekintetben legalább ezen kettős szempont együttesen vezet, és e kettős szempontból kívánok a kérdéshez hozzászólni. Abban — előre bocsátom — egyet értek Korizmics László képviselő úrral, hogy a tanulók számának apadásából én sem tudom azt következtetni, hogy sok a már meglevő gazdasági tanintézet is; hanem inkább következtetem azt, hogy roszul vannak elhelyezve. De részemről egy más okát is látom és hiszem annak, hogy a tanítók száma fogy. És ezen ok, melyre különösen kívánom figyelmeztetni a t. házat, — abban rejlik, hogy én szerintem a gazdasági tanintézeteinkből — legnagyobb részben a gyakorlatnak nem megfelelő egyének kerülnek ki. Nem vádolom az intézeteket, nem azoknak tanárait; de másutt keresem ennek okát. Mert, hogy e hiba létezik : azt alig fogja kétségbe vonni valaki, a ki tudja, hogy gazdasági tanintézeteinkből kikerült egyénnek — ha magának gazdálkodott : saját kárán ; ha nem : hát mint gazdatiszt, annak kárán, a kinek gazdatisztje volt, — mennyit kell a gyakorlatból okulnia, mig valósággal használható gazdává válik. Ez oka annak, hogy a tanintézetekben kiművelt ifjak nem nyerik meg azon alkalmazást mindjárt, a melyre várnak s a melyre magokat jogosítottaknak is hihetik és igy a fiatalságnak kedve is elmegy az intézet látogatásától. Mondom, én nem akarom a tanári erőket vádolni; én abban hiszem látni ennek okát, hogy bizonyos számú iskolák végzése után rögtön oly egyének mennek a gazdasági intézetbe, a kiknek igen sokszor még csak primitív fogalmuk sincsen a gazdaságról. Ott megkapják a legszebb theoreticus oktatást ; de a mit a gyakorlatban látnak : azt látják egészen más viszonyok közt, mint otthon találni fogják, s a mely viszonyokat még akkor nem ismernek. így haza térve bekövetkezik az : hogy ha maguknak gazdálkodnak, a maguk kárát vallják, s ha másoknak gazdálkodnak, másokat károsítanak meg. Én tehát részemről abban óhajtanék valami módot lelni — tervet e tekintetben nem mondhatok, — hogy a gazdasági tanintézetekbe, hanem is kizárólag, de legalább nagyobb részben olyanok vétessenek fel, a kik ugy jönnek oda, hogy egy-két évig saját vidékükön az ott divatozó gazdasági móddal már megismerkedtek. Ily emberek oktattatván azon tanintézetekben, azok meg tudják különböztetni azt, a mi gyakorlati és a mi nem gyakorlati, hasznukra fordítják a tanultakat, és lesz belőlök gyakorlati jó gazda: mig másként mindig be fog következni, a mit jellezni bátor voltam. Ami különben magát ezen kérdést illeti mely most itt a t. házat foglalkoztatja: én részemről, ha az országnak pénzügyi helyzete megengedi, örülni fogok rajta, ha Keszthelyen a gazdasági felsőbb tanintézet is megmarad. De ha ugy áll a dolog, hogy vagy felsőbb gazdasági tanintézet lehet ott csak, vagy csupán pinczészeti, borászati, szőllőszeti, teljesen felszerelt tanintézet és mind a kettő nem lehet : — akkor én azt gondolom, hogy mind azon vidéknek, mind az országnak érdeke a- mellett fog szólani, hogy az utóbbi állíttassák fel ; mert gazdasági tanintézetünk tul a Dunán is van, de ilyen tanintézet, mely valóban megérdemelné e nevet, egyátalában nincsen. Csak egyet tartanék helytelennek és ebben minden, ha ugy tetszik, fukarkodási vágyam mellett sem tudnék a pénzügyi bizottságnak teljesen igazat adni, hogy ha ezen gazda*