Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-406

á06. országos ülés deczeitvber 16. 1871. 950 szem, hogy igen nevezetes eredményt szültek már is. Mert a kérdéses uri ember nem clíctiózott, hanem — mint ezt a képviselőháznak véletlenül ott volt egyik vagy másik tagja bizonyíthatja : — ő formaszerinti előadásokat tartott, s itt mondhatom a t. képviselő urnák, hogy messze vidékekről jöttek borászok, a kiknek öszszes száma meghaladta a százat. Mondom, nem csakhogy előadásokat tartott, nemcsak hogy eszmecsere keletkezett ennek folytán; hanem megismerkedtek a műszerekkel, a kezelés- és bánásmóddal is, és méltóztassék meghinni, hogy azon mag, mely ott elhintetett, buján fog csírázni. Onnan elment a Hegyaljára, s ott ismét azt hiszem, nagy lendületet adott ezen ügynek; legközelebb pedig munkát fog írni Magyarország borkezelésének hiányairól, a mely az országban el fog terjesztetni. Ez 6 — 7 vagy 800 írtért — azt hiszem — igen szép eredmény. Ne méltóztassék tehát oly gunyolólag említeni, hogy én csalódom, ha azt hiszem, hogy ily módon Magyarország bortermelését emelni fogom. Nem hiszem: hogy csak ezáltal ; hanem hiszem, hogy ez is fog valamit lendíteni a dolgon, ugy, a mint ások apró tényezőkből keletkeznek nagy eredmények. (Élénk lielyedés és tetszés.) Helfy képviselő ur csodálkozott azon, hogy minden esztendőben fel van véve a budgetben bizonyos összeg a keleti marhavész elfojtására; hogy minden esztendőben fojtjuk azt, és mégsem bírtuk elfojtani ? Erre, megvallom, nagyon nehéz válaszolni. Mert hogyha t. képviselő ur ily vádat hoz fel: már bocsánatot kérek, akkor azt kell róla feltételeznem, hogy ideája sincs arról, miről van itt szó; hogy olyan dologról beszél. a mihez egyátalán nem ért (nagy derültség), és akkor némileg követnem kell t. barátom Horn Ede példáját, a ki néha kedveskedik nekünk itt előadásokkal a gyengébbek kedveért. (Átalános elérik derültség.) Méltóztassék megkímélni engem attól, hogy itt tölolvasást tartsak arról: hogy mi az a marhavész? hol és honnan keletkezik, s micsoda rendszabályok szükségesek annak elfojtására, ha az bejön? vagy ha nem jön be: akkor aztán hogy zárjuk el magunkat attól. Ez talán a t. képviselő urakat untntni fogja, s igy csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy erre a költség elő fog fordulni igenis minden évben, ugy a mint a belügyminiszter budgetjében előfordul minden esztendőben kórházi költség, s pedig minden esztendőben gyógyítják az embereket, s a másik esztendőben mégis ismét vannak betegek. (Átalános élénk derültség.) Azt a kérdést is méltóztatott hozzám intézni : vajon a távirdáknál alkalmaztam-e már nőket? E tekintetben már szerencsés leszek meg| elégedésével találkozni: mert igen is alkalmaz! tam; sőt legközelebb egy egészen uj terv dol1 goztatott ki, mely szerint egész állomások nőkre I fognak bízatni és azon reményben vagyunk, hogy az által a távirdai kezelés nemcsak nem fog veszteni; de nyerni fog. Hogy ismét szavamon ne fogjanak, hogy ezt megígértem, és még sem haj] tottam végre azt: a jövő évben januáriusban, | februariusban vagy martiusban fog-e ez megtörj tenni? nem tudom megmondani; de a mint a körülmények megengedik, ide a nőket alkalmazni fogom. Áttérek már most t. barátom Tisza László előadására. Mindenekelőtt is köszönöm azon bókot, melyet nekem mondott, (Tisza László közben szól: Igazság!) Ez még nagyobb bók. (Derültség). Igaz, megígértem, hogy az erdészeti tőrvényjavaslatot be fogom nyújtani. Én részemről meggyőzhetem barátomat arról, hogy az készen van, sőt ki is van nyomatva; azonban, a mint ő is mondotta, egynehány gazdasági egyesület, melyeknek véleményadás végett megküldettem, csak a legutóbbi időben küldték fel észrevételeiket és a törvényjavaslat benyújtása e miatt maradt el. Különben azt hiszem, nem vesztettünk vele semmit, mert az országgyűlés ugy is sok más teendővel van elfoglalva és ugy sem került volna rá a sor; reményiem azonban, hogy e törvényjavaslat ez ülésszakban, mielőtt a törvényhozás föloszlattatnék : be fog terjesztethetni, és ha idő lesz rá, tárgyalni fogjuk; ha nem lesz ? arról ón nem tehetek. Ami a befásitást illeti: erre nézve is tettem ígéretet, sőt fölkértem t. barátomat, hogy az ő becses hozzájárulását is igénybe fogom venni. Hogy ez mindeddig nem történt meg: tulajdonítsa azt sokfelé ágazó elfoglaltságomnak; de tulajdonítsa főkép annak, hogy midőn a beíásitás kérdésével közelebbről kezdtem megismerkedni, és mikor a pénzügyi bizottságban alkalmam volt a szellemről meggyőződni, mely ott uralkodik és különösen midőn a külön-véleményt olvastam: (Elénk derültség) bizony annyira megijedtem , hogy ami beszélgetésünknek semmi eredménye sem lesz, hogy azt mindeddig elhalasztottam. (Derültség.) Ha országosan akarjuk a befásitást eszközölni, természetesen arról nem lehet szó, hogy egynehány holdat fásitsunk be, hanem • mértföldek jönnek szóba. Én lapozgattam több szakmunkát és meggyőződtem arról, hogy e téren más országókban mi történt, és megkérdezvén szakértőket, hogy egy Q mértföld befásirása mibe kerül: oly roppant összegek jöttek ki, hogy azt hittem, hogy az 1872-iki budgetben kár lesz erről szólni, s azt gondoltam, hagyjuk azt inÍ kább akkorra, midőn több pénzünk lesz.