Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-406

40fi. országos ülés d teni; olyanoktól pedig, melyek iránt biztos nem vagyok, szólni nem akarok. Hanem bocsátkozom tisztán a vasútépítésnél előforduló kisebb kérdések megítélésére. Ami illeti legelőször is a vasutüzleti rendszer életbelépését, melyet a pénzügyi bizottság is óhajtandónak vél, és melyet a miniszter ur kilátásba helyezett: arra nézve azon nézetben vagyok, hogy annak legfőbb tárgya nem az lesz, a mit Patrubányi képviselő ur abba felvétetni óhajtott, hogy t. i. a felelősség kiterjesztessék a személyek iránti felelősségre is, vagyis a mulasztásokra, a melyekből szerencsétlenségek következhetnének, ámbár, nézetem szerint, ez is bele volna teendő. Igaz, hogy ezen súlyosabb esetek a büntető törvénykönyvbe tartoznak; de azért épen ebben lehet hivatkozni a büntető-törvénykönyvre, oly eseteknél, melyek oda tartoznak, kisebb vétségeknél pedig meg lehet a büntetést benne határozni: és eszerint én Patrubányi képviselőtársam indítványát elfogadom, de azt tartom, hogy fő tárgya ennek inkább azon felelősség lesz, melylyel a vasutak a portékák és áruk feladása irányában fognak tartozni. Es itt igen kérem a t. miniszter urat, hogy ezen törvényjavaslat szerkesztésénél gondot méltóztassék fordítani arra, hogy a mennyire csak lehetséges, a nagy közönség és kereskedelem érdekei megóvassanak. Mert méltóztassanak elhinni, hogy jelenleg, midőn 2%-nyi apadáshoz joga van a vasúttársaságnak, ezen czim alatt az állomási helyek minden lakója tyúkjait, és minden élő állatait az ekként ott a feladó rakhelyeken hátrahagyott gabnával tartja, a mi mind az eladónak kárt okoz, mert a hitelt rontja, mind a kereskedőnek, kinek ennek folytán nagy kára van. Tehát mondom e törvényjavaslat szerkesztésénél igen ajánlom a t. miniszter urnák, hogy a nagy közönség és kereskedelem igényeire különös figyelemmel legyen. Nem akarván ez alkalommal többször felszólalni, most egyben az itt egyenkint előforduló pontokra nézve is megteszem észrevételeimet. Itt például meg van állapítva a vasút építészeti igazgatóságok költsége. Meglehetős öszszeg; de én mindamellett elfogadom; csak azon egy megjegyzésem van, hogy ezen vasút építési igazgatóság, melynek tulajdonképen két köre van, egyik vonatkozik az államvaspályákra másik az engedélyezett pályákra: utasittassék kötelességei pontosabb teljesítésére. Tudok eseteket, hogy pl. az engedélyezett pályáknál szükségessé válik részint az utak áthelyezése, mint pl. Abonynál, és e miatt az államnak utánfizetnie kell. Ott nevezetesen 100,000 ftot fizetett az állam. Ez pedig a vasúti igazKÉPV. H. NAPLÓ 18^ % XIX. sczember 16, 1871 233 gatóság hibája; mert midőn megvizsgálta az eredeti terveket: akkor scrupulose kellett volna azt tenni, úgy nem fordult volna elő, hogy 100,000 ftot kellett utáafizetni. így történt az észak-keleti vaspályánál a Szathmár melletti Szamos hidnál is, hol köztudomásúlag a hid nem oly magasra terveztetett, mint kellett volna, a mi miatt a pályát át kell helyezni, és az állam alkalmasint, ismét pár 100,000 frtot fog fizetni. Hasonló eset fordult elő még az első gácsországi pályánál is, hol a pálya sikamlós lejtőre vitetett és ennek folytán pár 100,000 frtot kénytelen az állam utána fizetni. Ha a vasút építészeti igazgatóság pontosan teljesítette volna kötelességét: akkor mindez elmaradt volna. Végül kötelességül kívánnám tenni a vasutépitészeti igazgatóságnak, hogy az áilampályákra vonatkozólag szigorúan bírálja meg a terveket. Méltóztatnak tudni, hogy nem rég épitetett a miskolcz-hatvani vonal. Ha tehát most már befektetések szükségesek: ez mindenesetre idő előtti és mégis minden évben nagy mérvű befektetéseket kell reá tenni, mert az eredeti tervek roszak voltak, az épületek nem olyanok, mint lenniök kellene, és a forgalomnak nem felelnek meg, a minek következménye az, hogy már az első években uj épületeket kell emelni a régiek helyébe. Megvolt tehát a kiadás az első építéskor, és megvan most újra, a minek oka az lehet, hogy vagy nem voltak statistikai szempontból eléggé informálva; vagy pedig, ha igen : akkor szándékosan félrevezették az országot, csak hogy kevesebbnek tűnjék fel a költség. Én tehát kérném arra utasitatni a vasúti igazgatóságot, hogy kötelességeit szigorúan és aprólékos pontossággal teljesítse. Nincs észrevételem az ellen sem, hogy itt az államvasutaknál nagyobbszerü beruházások kívántatnak, ámbár mint maga az indokolás mutatja : az államvaspályák nagyobb részénél az eredeti beruházások már oly nagyok voltak, mint más engedélyezett pályáknál lenni szoktak. Tehát meg kellene lenni azon üzleti eszközöknek, melyek amazoknál megvannak. De ha látjuk a közlekedési miniszter ur jelentését: abból az vehető ki, hogy ezen beruházás nagyon csekély. Azt mondja ugyanis az igen tisztelt közlekedési miniszter ur indokolásában, hogy az államvasutakon jelenleg egy-egy mértföldre csak Yio mozdony esik, a mi más pályákhoz képes igen csekély; mert az északi vasúton 3—2, az osztrák államvasuton 2 mozdony esik egy-egy mértföldre, és a többi vasutakon aránylag még több van. Szükségesnek tartom tehát, hogy az államvaspályánál is, melynek forgalma igen nagy, és mely már jelenleg nevezetes üzlet eredményt képes felmutatni: minda30