Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-400

4 400. orsságos ülés deezember 10. 1871. Elnök: E szerint ezen kérvény a pénzügyi bizottsághoz utasittatik azon utasítással, hogy jelentését még a budgettárgyalás folyama alatt adja beSomssich Pál: T. ház! Van szerencsém a Balaton-gőzhajózási társaságnak egy kérvényét benyújtani, melyben a társaság 20 hónapra, teljes biztosítás kimutatása és kamatok fizetésének kötelezettsége mellett 8000 forint kölcsönt kér. E kérvény indokolva van bővebben magában a folyamodványban. Én csak röviden azt jegyzem meg, miként a társaság a Balaton taván, mely 11 mfld hosszú, Zalát- és Veszprémmegyét Somogytól elválasztja, az egyetlenegy biztos közlekedési eszközt tartja fen több év óta nagy áldozatokkal; legújabban is újból csináltatván hajóját, erre 36,000 frtot költött és ezen összeget részletekben 8000 frtig, melylyel még adós, ki is fizette, már most ezen 8000 frt fize- j tése rögtön követeltetik, mivel' azon társulat, j melynél a hajó készült, maga is szükségben van és nem várhat. A kölcsön egészen biztosítva van a hajó által, melynek értéke 50,000 frtra van becsülve és mely biztosítva van. Kamatokat is ígérkezik fizetni, még pedig többet, mint a mennyit az állani pénzeiből rendesen kapsigyaz állam e kérés teljesítése esetében semmit sem vészit. Még csak aztmondom, hogy ha ezen közlekedési eszköz Füred és a túlsó part, illetőleg a vasút közt nem léteznék: azt gondolom a közlekedési minisztérium kötelességében állana ilyenről gondoskodni, a mi pedig sokkal többe kerülne, mint mennyit tesz ezen néhány ezer forintnyi kölcsön, mely azon télül kamatokkal vissza fog kerülni. Kérem a t. házat, legyen szives e kérvényt a pénzügyi bizottsághoz azon utasítással áttenni: j hogy ez jelentését akkor adja be, miszerint e j kérvény a közlekedési minisztérium budgetjevel i együttesen tárgyaltathassék. (Helyeslés.) Elnök: Tehát a kérvónyapénzügyi bízott- | sághoz fog utasíttatni. Somssich Pál: Egy másik kérvény, melyet benyújtani szerencsém van, a gyorsiroda tisztviselői által adatott be, kik hivatkozva a háznak azon határozatára, mely szerint ők egy rangban állanak a belügyminisztérium illető tisztviselőivel: ehhez képest kérik az illető államhivatalnokok részére megszavazott magasabb lakbér-illetmény utalványoztatását. Kérem a t, házat, méltóztassék e kérvényt hasonlólag a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: Oda fog utasíttatni. Babes Vincze: T. ház! Közeledvén a közoktatásügyi minisztérium budgetje, jó eleve bátorkodom erre vonatkozólag egy interpellatiót intézni a közoktatási miniszter úrhoz, azon czélból, hogy addig, mig annak tárgyaltatása napirendre kerül, ezen interpellatiót, fontosságához képest, tanulmányozza, és válaszát a körülményekhez képest adja meg. Ámbár ezen interpellatiót indokolom: mégis szabad legyen egy pár szót előre bocsátani annak mélyebb kifejtése érdekében. Azt gondolom, t. ház! hogy nem mondok ujat, ha azt állítom, miszerint akárhányszor directe vagy indirecte előhozatott e házban a nemzetiségi ügy: az mindig kellemetlenséget, sőt türelmetlenséget is okozott. Olyannyira ment ezen kellemetlenség, illetőleg türelmetlenség, hogy minapában, mint a lapokból olvasam betegségemben, maga a nagy szellemű képviselő társunk Ghyczy Kálmán is azt találta, miszerint a nemzetiségi ügyre nézve, inkább helyesebb kárhoztatni azokat, kik minduntalan panaszkodnak, hogy az nincs kellőleg megoldva, mint azokat, kik azt nem oldják meg; illetőleg kik a nemzeti elnyomásokat gyakorolják. Sokáig elmélkedtem, hogy mi legyen annak oka, hogy ezen kérdés, mely minden esetre igen fontos hazai kérdés: oly kellemetlenül vétetik és oly nagy türelmetlenséggel hallgattatik meg, és végre azon meggyőződésre jöttem, hogy oka a bal fölfogás, a mennyiben a nemzetiségi kérdés hatalmi kérdésnek vétetik. Én legalább, mióta ezen kérdést tanulmányozni kezdtem, soha hatalmi kérdésnek nem tartottam, hiszen belügyről, belügyi kérdésről van szó, s igy hatalmi kérdés nem lehet. Én értem azt, hogy ezen bal fölfogás létezik; mert igen is tudom, hogy a magyar nemzet, midőn nemzetiségéért küzdött, azt mint hatalmi kérdést tekintette. De ez reánk nézve nem igy van, én legalább nem igy fogom fel soha, s most sem fogom fel igy s ép azért nem is akarok tulaj donképen nemzetiségi kérdésről, mint olyanról, azon értelemben szólani. En a nemzeti kérdést művelődési kérdésnek tekintem s ép azért, mert igy tekintem e kérdést, ezen szempontból kiindulva, fogom intézni interpellatiomat'a t. miniszter úrhoz. Ezen művelődési kérdés helyes, igazságos megoldására soha más nem fog követeltetni: mint a mivelődési eszközöknek egyenlő és jogos felosztása. Ezt előre bocsátva bátor leszek interpellatiómat előadni. ((Avassa az interpellatiót. Interpellatio a közoktatási miniszter úrhoz. Kiindulva századunk azon átalános eszméjéből, hogy csak a művelődési államnak létele jogosult, hogy az ily állam, polgárisodásra törekedvén, az átalános művelődést előmozdítani tartozik ; továbbá azon meggyőződésből, hogy azállamoknak, különösen a kisebb államoknak és nemzeteknek önállósága s alkotmányosszabadsága csakis polgárainak közművelődése által biztositható; valamint