Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-389

OA 389. országos ülés 20, 30—34 évre a telepitvényesnek egész ingatlanságát, ha ő például lefizette ennek felét, egy harmadát vagy két harmadát. Azt gondolom, hogy itt egy középutat is lehet találni, mely abban áll, a mi minden földhitelintézetnél gyakorlatban van, hogy ha az adós adósságának egy bizonyos részét lefizette, követelheti annak kikebeleztetését. P. o. a magyar földhitelintézetnél ugy van, bár milyen legyen az összeg, ha 100.000 forint is az adósság, mégis minden 1000 forint után, melyet az adós a tőkéből törlesztett: kívánhatja a kikebelezést. Bátor vagyok ennek következtében következő módositványt a ház figyelmébe ajánlani: „a 6-dik §. 5-ik pontja után, mint 6. pont, tétessék a következő: mihelyt a telepitvényes rendes vagy rendkívüli utón a tőkének felét törlesztette, ezen összegnek telekkönyvi kikebelezését kívánhatja." Jámbor Pál jegyző (olvassa Horn Ede módositv anyát.) Huszár Imre: T. ház! Teljességgel nem járulok előttem szólott t. barátom módositványához, mert azon véleményben vagyok, hogy a mi jót akart ő tenni: bizonyos esetekben épen az ellenkezője fog történni; mert tökéletes igazsága van neki, midőn azt állítja, hogy pl. a magyar földhitelintézet alapszabályaiban az áll : hogy ha 1000 irtot eltörlesztett, akkor a kikebelezésnek helye van, a földhitelintézet alapszabályainak 128-dik §-a azt mondja: a mihelyt az adós rendes vagy rendkívüli utón 1000 forintot eltörlesztett, ezen összegnek telekkönyvi kikebeleztetését kívánhatja." Úgyde t. ház p. o. az állambirtokokon levő telepitvényeseknél igen könnyen meg fog történhetni az, hogy a tartozás fele, melyet hogy ha lefizetett, megengedi a képviselő ur, hogy kitöröltessék, 1000 forintnál többet nem fog tenni, tehát a t. képviselő ur módositványának elfogadásával az illető telepitvény es elesnék azon jótéteménytől, melyet neki a földhitelintézet alapszabályai nyújtanak. Ennélfogva a t. képviselő ur módositványát el nem fogadhatom. (Helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Ide járul azon körülmény, hogy tulajdonképen nem nekünk kell elfogadni, vagy nem fogadni el az ilyen módositványokat, hanem a hitelintézeteknek, illetőleg ennek alapszabályainak. Ha mi ily mysteriumokba bocsátkozunk : annak teszszük ki magunkat, hogy az illető hitelintézetek nem fognak velünk tractálni, mert azoknak alapszabályuk törvény, melytől vagy recedálnak, vagy sem. Ha a hitelintézet a szerződés megkötése alkalmával több kedvezményt kész adni, mint a mennyit a törvény követel: azt azon emberek javára kieszközölni a kormány kötelezve érzi magát. De ha ily megállapítást november 25 1871. mi most souverain decretálunk, az illető hitelintézet pedig azt mondja: nem fogadom el, — akkor semmi sem lesz az egészből. (Helyeslés.) Péchy Tamás : Tökéletesen igaza van a pénzügyminiszter urnák, hogy nagyon nehé^ a háznak ily minutiosus kérdésekben határozatot hozni, mert az tulajdonkép azon földhitelintézetet érdekli, mely kölcsönt adni fog. De ha mégis a ház belebocsátkozott ebbe, ezt a pénzügyminisztériumnak köszönheti: mert méltóztatott volna már előre valamely földhitelintézettel szerződésre lépni, könnyebb lett volna az eljárás, időt is nyertünk volna; most pedig kénytelenek vagyunk oly dolgokba bocsátkozni, melyek igazán nem a ház elé tartoznak. (Helyeslés. Zaj.) Egyébiránt az eredeti szöveget pártolom. Hajdu Ignácz előadó: T. ház! Deáky Lajos képviselő ur módosításából csupán egy szót kívánnék elfogadtatni, azt t. i., hogy mikor az egész fizetés megtörtént, a kitáblázás „hivatalból* történjék; mert ezen szó Wahrmann képviselő ur módosításából kimaradt. Ha az állam hivatalból betábláztatja a követeléseket, na-* gyón méltányos, nagyon helyes, hogy ha leszállítja a telepitvényes tartozását: a kitáblázás is hivatalból és minden költség nélkül történjék. Ezen lefizetésről az államnak ugy is hivatalos tudomása lesz, mert az állam hajtja be az ily követeléseket, tehát mindenesetre tudni fogja as illető adóhivatal azt, hogy mennyi a követelés egyik vagy másik telepitvényes ellen. Kérem tehát a t. házat, hogy csak ez egyetlen szót fogadja el az 5-dik ponthoz: hogy hivatalból történjék. (Helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház! Én megengedem, hogy bajos azt követelni, miszerint minden egy és fólévenkinti részletfizetés kikebeleztessék; de viszont abban állapodni meg, hogy ezen kikebelezés csak 22, illetőleg 32 év múlva történjék, következőleg, hogy annak a telepitvényesnek ingatlan birtoka 32 esztendeig legyen megkötve: ezt ugy hiszem, mi nekünk megengedni nem lehet. A t. ház igen jól tudja, hogy az államgazdászatnak egyik főelve az, miszerint a birtokot szükségtelenül megkötni, illetőleg mozgathatlanná tenni nem kell. A birtokkal ugy kell a tulajdonosnak bánhatni, hogy arra mindenkor hitelt kaphasson. Ha azon telepitvényes, miután felteszem, ha 20—25 évig tisztességgel, becsületesen fizette a maga részleteit s ezen birtokát ujabb investitió által jövedelmezőbbé akarja tenni: erre nézve ezen törvényjavaslat, mint látjuk, elzárja előle az utat. Ö neki nem lehet betáblázás által hitelt kapni; s igy nem lehet neki ezen investitiót megszerezni. Ezt, azt gondolom t. ház, az illető földhitelintézet sem kívánhatja. A miért is ra-