Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-389

389 országos ülés november 25. IMI, 75 szám alatt (7231. sz.) Fierlinger Vilmának f>z 1848-ki kincstári utalványok beváltása iránti kérvényét.) Csiky Sándor: T. ház! Ezen kérvényben az 1848. és 1 849. évben kiadott kincstári utalványok beváltása kéretik és a kérvényi bizottság e kérvényt intézkedés végett a pénzügyminiszterhez utasítani véleményezé. Számoshasonló kérvény volt már e házban beterjesztve és intézkedés végett mindig a pénzügyminiszterhez utasíttattak. A pénzügyminisztériumban pedig ez óráig tudtomra, — én utána is néztem — semmi intézkedés ez érdemben nem történt. Én e tekintetben már a pénzügyminiszter úrhoz bátor voltam interpelíatió következtében még f. évi május 31-én sürgetőleg is föllépni; de mind a mellett ez érdemben semmi világos feleletet nem nyertem, és annál kevésbbó jogos, igazságos és a nemzet becsületét mélyen érdeklő kérelmeknek óhajtott eredménye még kevésbbé volt. A kincstári utalványok, melyek 1848-ban kiadattak, ő felségének a királynak s az akkori törvényes kormánynak oly kötelezettségét képezik, melyet nem lehet, hogy a törvényhozás, illetőleg a kormány, megtagadhasson, mert különben nincs oly kincstári utalvány s nincs is olyan állampapír, melynek értéke egy perczig hitelt érdemelne és a királyi egyetértés, a királyi kötelezés, s a királyi felhívás következtében tett áldozatok soha többé nem remélhetők, és a haza polgárai által teljesedésbe nem is fognak vétetni. (Igaz!) Miután pedig én a törvényhozást ettől megóvni kívánnám: kérném a t. házat, ha intézkedés végett kiadatik a pénzügyminiszter urnák e kérvény, — kívánja a ház azt, hogy a pénzügyminiszter ur e kérvény elintézéséről minél előbb jelentést adjon. Kerkapolyi Károly pénzügyminiszter: T. ház! Midőn a t. képviselő ur e kérdésben legelőször interpellál! : akkor adtam arra választ. Igaz, azóta újból szorgolta a választ: de én azt meg nem adtam, azért, mert adtam eredetileg mindjárt. Azt mondottam t. i. első felszólalása alkalmával, hogy az arany- és ezüstkészlet, mely ezen két forintos jegyeknek, melyeket nem tudom, hogy hivjuk, alapját képezte, azon időben az akkori állampénztárba befolyt, illetőleg lefoglaltatván, abba átvétetett. Miután annak az állampénztárnak, mely azon időtől kezdve, t. i. 1849-től egészen 1867-ig közös volt, activ maradványai vannak : a magyar kormány kötelességének tartotta azon tételek közé, a melyekre nézve jogot: tart azt a lefoglalt és abba befolyt összeget is fölvenni. A tárgyalások ez irányban folynak; ezen igény föladva nincs. Nagyon természetes, hogy a magyar kincstár nem adhatja ki azt, a mi abba nem folyt be mindaddig: míg abból a kincstárból, a melybe valósággal befolyt és a melyben levő érték irányában igényt formálunk és föntartunk, azt át nem kapjuk. Én azt mondottam, hogy ha egyszer az a közös activakból a magyar kincstárba átjön: meg vagyok győződve, hogy a magyar állam teljesíteni fogja azon kötelezettségét, melylyel tartozik, és melylyel bir azok irányában, a kik az ezen alapon kiadott pénzjegyek értéktelenné válása folytán veszteséget szenvedtek. Most sem mondhatok mást. Az igény folyvást fenntartatik. Ha sikerülni fog azon cassa közös maradványaiból azon értéket a mi kincstárunkba áttenni: a magyar állam azt nem fogja magának megtartani akarni. Csiky Sándor: T. ház! A mint most a pénzügyminiszter urnák a hozzá intézett interpellatióra felelni méltóztatott: azt érthetem ki belőle, hogy a közös activák iránti tárgyalás a Lajthán túli minisztériumban még ekkoráig sem végeztetett be. Nagyon sajnos t. ház, hogy az iszonyú terheket a haza polgárainak viselni kell; a mi a Lajthán túli érdekeknek a közös ügy kifolyása folytán és mi azoknak előmozdítására a magyar pénztárból szükségeltetik, azt évenként túlságos szigorral hajtják be a honpolgároktól, holott már öt éve, hogy a magyar kormány fennáll és ez öt év lefolyása után is csak azt mondja pénzügyminiszterünk, hogy e követelések teljesíttetni fognak, „ha sikerülni fog." Ént.ház, azzal, „hogy ha sikerülni fog," megelégedve nem lehetek; de óhajtom, hogy sikerüljön és sikerülósének eszközlését a pénzügyminiszter ur szorgalmazza, hogy ne húzódjék a dolog addig, mikor már minden jogos követelő, hitelező elhalt, hanem legyen sikere, hogy azok, kiknek ilynemű követelésük van, kielégíttessenek. Ennélfogva elvárjuk, hogy az iránt jelentés tétessék a házhoz: miképen intéztetnek el az ilynemű számtalan kérvények. (Helyeslés.) Elnök : A határozat tehát marad; a kérvény a pénzügyminiszterhez utasittatik. Ürményi Miksa előadó (olvassa a 22. — 34. számú kérvényeket, melyekre nézve a kérvényi bizottság jelentése észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa tovább a 35. sorszám alatt a budapesti ügyvéd-egylet kérvényét az országgyűlési irományok átengedése iránt, melyre a bizottság tagadó véleményt ád.) Elnök: T. ház! Ennek consequentiáivannak. Ha mi most a pesti ügyvédegyletnek kérését megadjuk: meg kell ugyanazt adnunk a debreczeninek, kassainak stb. Azt gondolom, hogy a nyomtatványok czéfja az, hogy azoknak adassanak, kik itt azzal foglalkozni hivatva vannak. A magánegyletek tetemes pénzzel rendelkeznek, 10*