Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-388

888. országos filés november 24, 1871. 65 megfelelni, és azért azon telepitvényesek, tekintve, hogy a község nem vállalhat értök kezességet, sem pedig egyik a másikért nem kezeskedhetik, kénytelenek volnának egy-egy ügyvédet vagy más megbizottat küldeni Pestre, vagy talán Bécsbe, és drágán szerezni hitelt, ha egyátalában szerezhetnek, mert félek, hogj egyátalában nem is fognak hitelt találni. Ebből az következik, hogy mivel az egy harmadot nem válthatják meg, a két harmad megváltásából sem lehetne semmi. Én tehát mindezeknél fogra nem fogadhatom el a t. pénzügyminiszter ur azon módositványát, melyet Tisza Kálmán t. barátom indítványára tett, hogy t. i. a megváltás 3 — 4 évre terjesztessék ki. Azt gondolom, hogy a mint Tisza Kálmán t. barátom igen helyesen megmagyarázta, ha az ő módozata elfogadtatik: ebből az illető birtokosokra semmi hátrány sem hárul, ellenben a telepitvényesek nagy előnyben részesülnének. Az állam czélja is megkívánja, hogy ezen módozatban történjék a megváltás, és azért én Tisza Kálmán módositványát pártolom. {Helyeslés.) Ivünk a Isssre: Azzal kezdem, hogy Tisza Kálmán t. barátom indítványát egész terjedelmében pártolom. Méltóztassanak összehasonlítani a telepitvényekért nyújtandó kártalanításnak módozatát azon kártalanítással, mely az úrbéri birtokért adatott, és mindenki az első pillanatra kétségtelenül látni fogja azt, hogy hasonlíthatatlanul nagyobb áldozat volt az, a melyet az úrbéri birtokosok hoztak a közjóért, mint a mely itt a birtokosra háromolnék. De nem is olyan rettentő a tulajdonosra nézve ezen egy harmadnak 20 évi adóval való behajtása az illető telepitvényesek részéről. Az ily telepitvények nagyobb puszta birtokokból keletkezvén, a telepitvényeseknek kiadandó rész aránylag igen csekély lesz és legtöbb esetben ezen összeg, a mely a telepitvényesek által 20 évi részletekben fog fizettetni, a tulajdonos által igen czélszerüen 20 évi adójának lefizetésére fordittathatik, mi által az eredeti birtokot csak könnyíteni fogja. En tehát határozottan a módositvány mellett nyilatkozom, annál inkább, mivel, a mire rámutatott Irányi Dániel képviselőtársunk, a miniszter ur a felsőházban várható ellentállásra utalt. Méltóztassanak benézni bármely ülésébe a felsőháznak, valóságos satyra, (Élénk helyeslés balról) hogy a felsőház a képviselőháznak határozataival ugy bánhat el, mint ujabb időben 3 — 4-szer tapasztaltuk. En e napokban bátor leszek a t. ház elé egy indítványt terjeszteni: méltóztassanak határidőt szabni a minisztériumnak, hogy a felsőház reformjáról intézkedjék. (Élénk helyeslés balról.) KÉFV. H. WATL.Ó 1854. xYm. Dániel Pál : Nem tudom, t. ház, tétetett-e indítvány a 3—4 év alatti lefizetésre? (Nem!) Akkor bátor leszek én egy indítványt benyújtani. Mindig azon szempontból indulok ki, hogy e kérdésnél minél kevesebb érdeket sértsünk meg, és azt gondolom, ha egy harmadát a váltságnak 20 évre terjesztjük ki: ezzel az illető birtokosoknak kevés, sőt semmi kárpótlást sem adtunk. Azonban nem lehetek azon nézetben, melyet a központi bizottság hozott javaslatba, t. i. egy esztendőt arra igen kevésnek tartok, hogy ezalatt az egy harmad megfizettessék. A kertész és telepitvényes osztály, mely igen szorgalmas nép, azt hiszem, 4 év alatt leróhatna azon terhet, melyet magára vállalt ezen •megváltás által. Azért bátor vagyok azon módositványt benyújtani, hogy a 6-dik §. második alineájában az utolsóelőtti sorban 1 év helyett 4 év tétessék. Paczolay János: T. ház! Midőn a múlt alkalommal el méltóztattak fogadni a telepitvényesekről szóló törvényjavaslatnak azon részét, mely szerint azok is, kik ideiglenes szerződés mellett birják telepitvónyeiket, az átalános rendelkezés alá esnek: kifejezést adtam azon nézetemnek, hogy ha áilamközvetités nélkül történik a megváltás, illetőleg a kisajátítás, vagy egyik vagy másik fél érdeke sértetik meg, vagy pedig az egyiknek kielégítése teljes lehetetlenség. E feltevésemet tökéletesen igazolta Debreczen városának előttem szóló igen tisztelt képviselője, ki azt mondotta, hogy a birói árlejtés alá kerülő birtoknak becsárát ritkán szoktak megadni, mit saját tapasztalásom szerint kénytelen vagyok elismerni. De ha való ezen föltevés, és a dolgok így állanak: ugyan kérem, hogy lehet e törvényhozó testületnek kimondania azt, hogy az, ki birtokát elveszíti, ezen elvesztett birtok utá^i követelésének két harmada tábláztassék be, egy harmadrész követelése pedig minden elegendő alap nélkül a telepitvényeseknél maradjon ? Más szóval ez annyit tesz, hogy meg vagyunk ugyan győződve, hogy a birtok többet nem ér, mint a mennyi arra be van táblázva: hanem azért azon tulajdonos, ki birtokát elveszti, mégis elégedjék meg azon biztosítékkal, melyet véletlenül a telepitvényes személye nyújt ? Ily eljárás, t. ház, azt hiszem, a mennyire gondoskodik az egyik félről, annyira sérti a másik fél jogait; már pedig a t. háznak oly intézkedéseket tenni, melyek az egyik vagy másik félnek jogait sértik: hatalmában nem áll. Igen furcsa az is, hogy a törvényjavaslat ugy van alkotva, hogy a földtulajdonos minden birtokát elvesztheti, sőt ha valami maradna is, azt is tartozik a templom és iskola számára kiszolgáltatni. 9