Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-388

^ 388 orsíégos ülés novemi er 21. 1871. szik azon nagy hátrány, mely azon módozatból a telepitvényesekre nézve ered. Hogy tehát most már ezen kérdésben, melyben, fájdalom, mái annyi visszalépés történt, még az államjavakat illetőleg is, ott, hol az állam, mint földtulajdonos áll, nem csak ugy, mint állam — mondom: — még itt is a telepitvényesek kárára visszalépés történjék. Ezt elfogadhatatlannak és igen rósz következményűnek tartom. Én igen kérem tehát a t. minisztériumot, hogy miután alig néhány hete maguk proponálták ezen módozatot az államjavakra nézve: legalább legyenek szívesek ahhoz most is hozzájárulni, és nem másítani meg saját propositiójokat. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Csak rövid szavakban kívánok válaszolni a t. képviselő urnák. Én azzal kezdettem, hogy elismerjem azt: miként itt egy részére a telepitvényeseknek hozatik javaslatba az, mit mi magunk nem tartottunk lehetetlennek az egészre nézve, hogy tehát jogi szempontok és elvi tekintetek nem választanak el bennünket egymástól. Itt hasznossági tekintetekről van szó, és ezen hasznossági tekintetek méltatását én legalább egész bizalommal vártam és várom a túlsó részről is. Valóban az előnyöknek jobbra és balra való latolgatása az, a mi itt fönforog; és én részemről sohasem fogom szégyenleni, ha két hét múlva valami jobbhoz csatlakozom a helyett a jó helyett, mit két hét előtt hoztam javaslatba; mert jó a jó, de jobb a jobb, és én ezen dolgot jobbnak tartom. Ha már akkor arra a positióra helyezkedhettünk volna a magánosak irányában, hogy egy hiteiintézet közvetítését hozzuk javaslatba : semmikép sem kétlem, hogy ugyan akkor kiterjesztettük volna ezen módozatot az államtelepitvényekre is. Nem tettük átalában, tehát nem tettük különösen erre sem; de midőn amazokra nézve tesszük: akkor kérdem magamtól, van-e elegendő ok, hogy csak azokra nézve tegyük, és ezekre nézve ne ? En erre nem látok elegendő okot. A t. képviselő ur azt mondja, hogy azon mód szerint, melyet mi eredetileg javasoltunk : az állam; igaz, később 100 forintért 100-at fog kapni, mig igy legfölebb 90-et. Felfogásom szerint itt fekszik a dolog kulcsa. Igaz! de ha a közben, a mit a t. képviselő ur azt hiszem, nem fog kétségbe vonni, — ha minden könnyelmű költekezést elkerülünk is, mégis kölcsönre leend szükségünk: akkor, tapasztalás szerint, nem fogunk elmenni a 80-ig, vagy pedig legfölebb a 80-ig, és mert nekem ezen kölcsön szükségének bekövetkezése esetére, jobb ezen utón 100 írtért 90-t, mint más utón 100 írtért 80-at kapni: — ez az, miért én ezt mint jobbat, hasznosabbat ajánlom a t. képviselőháznak, és azt gondolom, senki sincs, ki magát indíttatva érezné arra, hogy az államtól előre elvegye azon lehetőséget, hogy szűkség esetében — a melyet hiszem a ház, illetőleg a törvényhozás itél meg — 100 írt helyett 90-t kaphasson, mint 80-t, 70-t; és hg el nem adja, és ha ezen szükség esete nem forog fönn, mert nem költekezünk könnyelműen, és megvárjuk, mig sorsolás utján törlesztetik: akkor megkapjuk a 100-at is. Mi tehát a különbség? a hitelintézeti provisió; annyira csekélynek tartom ezt, hogy még ha ezen provisiót az államnál az államra rójuk is, azt a telepitvény esekről levéve: akkor is jobbnak tartom, mert ezen V«% provisió semmi esetre sem éri íel azon különbözetet, a mely a 80 és 90 közt van, mert a kölcsönnél is kell ám majd provisiót fizetni. Ha a telepitvényesekről le is vennők a provisiót, a mit nem ellenzék; akkor is sokkal jobbnak tartom és általában nagy dolog az magánembereknél ugy, mint az államnál: hogy ha rendelkezhető jelentékenyebb összegekkel bir. Azt legalább soha sem hallottam, hogy ezt valaha hátrányosnak tartották volna; ez mindig előny minden háztartásban. A mi pedig a könnyelmű költekezést illeti: — méltóztassék megengedni nemcsak, hogy kedvünk sincs rá, hanem módunk sincs benne. Fájdalom, nem könnyelmű költekezés mellett is bizony erőfeszítésre van szükségünk és ismétlem, ha másban nem, önmagában a törvényhozásnak az iránt mégis kell bizalomnak lenni, hogy könnyelmű költekezést nem fog engedni. (Szavazzunk !) Elnök: Bajos a kérdés feltevése; mert több eltérés van, ha talán azokat nem vesszük tekintetbe, akkor csak Ghyczy képviselő ur módositványa marad fenn és a szerkezet. Mihályi Péter jegyző (olvassa Ghyczy Kálmán rnódositványát.) Elnök: Elfogadja a t. ház Ghyczy Kálmán módosítását, vagy nem? {Elfogadjuk! Nem!) Méltóztassanak, a kik elfogadják, felállani. {Megtörténili.) A többség nem fogadja el, tehát marad a szerkezet. Jámbor Pál jegyző (olvassa a követ' kező második pontot.) Tisza Kálmán : T. ház! Én megval lom, hogy azok után, miket most is tapasztal tam: némi bátortalansággal emelek szót a ja vaslat e leglényegesebb pontjához. (Justh Józse közbeszól: Courage.') Van annyi, a mennyi me gamnak szükséges, ha nem biztat is a képvisel ur. (Halljuk!) Ez azon pontja a javaslatnak, melyre nézve érintettem, hogy ha ez megun rad : akkor kár az egész törvényt megalkot