Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-388
60 888. orseigos ülés november 24. 1871. alatt törlesztik, s ha netán hosszabb időre terjed, még könynyebben, mint máskép. Ide járul még egy más tekintet. Bizonyos vagyok abban, hogy a telepitvény esek érdekében kedvezőbb egyezményt lehet kötni, akármely hitelintézettel : ha aránylag nagyobb összegről van szó; mert tudjuk, hogy minden bankár kisebb provisióval megelégszik, pl. V* kamattal egy jelentékeny sommánál és ez nagyobb hasznot ad, mintha kisebb összegnél V» kamatot kap, s azért nem vélném ezen részt kihagyandónak. Ismétlem, hogy tisztán hasznossági tekintetből, ugy a telepitvényi birtokok jelen tulajdonosainak érdekéből, mind a többi telepitvényesek érdekében azt kérem, hogy maradjunk meg e básison; hanem ott hol a V 3 lefizetéséről lesz szó: ott előre elfogadom azon módosítást, hogy az utolsó V s , 20—22 év alatt fizetessék le; de a '/ s-ot miért ne tegyük a tőkében is folyóvá, és miért csak a kamatokban. Péchy Tamás: T. képviselőház! Én nagyon csekély különbséget látok ugyan a közt, mi a t. pénzügyminiszter ur által ajánltatott és az igen t. barátom Ghyczy Kálmán által benyújtott javaslat közt, látszólagosan; de mégis van némi aggodalmam, melynek folytán a t. pénzügyminiszter urnák mintegy módosítását elfogadni nem vagyok hajlandó. — T. i. a t. pénzügyminiszter azt mondja, hogy most az államnak nagyobbszerü kiadásai lesznek, — itt csak azt jegyzem meg, hogy nem tudom, mikor nem lesznek, — és ennek következtében most már Vg-ban a tőkét is folyóvá akarja tenni és csak 7s-ra nézve fogadja el, hogy az 20 év alatt törlesztessék. r En megvallom, azért nem vagyok hajlandó elfogadni ez eljárást; mert már mintegy jelezve látom a pénzügyminiszter urnák szavaiban azt, hogy itten a tőkét a legközelebbi időkben el akarja költeni. En pedig azt nem akarom. Igen sok államjószágot adtunk el már; felveszünk előre kölesönöket arra, hogy könnyebben megszavazhassuk a kiadásokat, mert már mintegy, fedezve vannak ; most pedig ismét rá állunk arra, hogy a tőkék elköltessenek; mert könnyebben költjük el azt, a mi zsebünkben van. Megvallom, már ezen okból sem vagyok hajlandó elfogadni. De még azon nézetben is vagyok, hogy azon eljárás, melyet a 7-ik §. indítványozott, és mely szerint az illető telepitvényesek fizetendik a százalékot és a törlesztést, egyenesen az állampénztárba, illetőleg Ghyczy képviselőtársam módosítványa értelmében fizetnék egy részben az egyházi javak tulajdonosainak is: — előnyösebb azokra nézve, mint a hitelintézeti közvetítés. Azt hiszem, hogy ezen törlesztési mód szerint kevesebbet kellene nekik fizetni, mint a hitelintézeti közvetítés mellett. Tehát ezen oknál fogva sem vagyok hajlandó elfogadni azt, és sokkal czólszerübbnek és helyesebbnek tartom azon eljárást, melyet Ghyczy Kálmán képviselőtársam indítványozott. De különben azon nézetben vagyok, hogy oly testületeknek, minők az általán és az egyházi javak tulajdonosai, tulajdonképen a tőkét nem lehet, nem is volna szabad elkölteni. Mind az államnak mind az egyházi javaknak jelenlegi tulajdonosainak meg kellene tartani a tőke törlesztésére szolgáló kamatot, és fizetést, azt tőkésíteni ismét és csak ennek jövedelmét költeni el. Ezt könynyebben elérhetőnek tartom Ghyczy képviselő ur módositványa által. Azon meggyőződésben vagyok, hogy a t. pénzügyminiszter ur javaslata egyedül azon czélból tétetett, hogy az állampénztárban több pénz legyen, hogy folyóvá lehessen tenni és elkölteni. De e tekintetben nem fogadom el a pénzügyminiszter u javaslatát, hanem pártolom Ghyczy képviselő ur módositványát. Táncsics Mihály: T. ház ! Nem akarok külön módositványt beadni, csak egy észrevételt teszek Ghyczy Kálmán képviselőtársam által beadott módositványra. Abban t. i. az áll, hogy „egyházi javak". Én e kifejezést ekkép óhajtanám megváltoztatni: „az egyház szolgáinak kezében levő javak." Én sohasem ismertem és ismerhetem el, hogy azon javak, melyeket az egyház szolgái használnak: az ő tulajdonuk; én azt akarnám, hogy azon javak jövedelmei a közművelődésre fordíttatnának. Ennélfogva megjegyzésem csak az, hogy egyházi javak kifejezés helyett tétessék: „az egyház szolgáinak kezében levő javak." Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök : T. ház! Legyen szabad nekem is egy pár szóval azon lényeges különbségre nézve, mely Ghyczy Kálmán képviselő ur módositványa és a pénzügyminiszter uré közt létezik: néhány megjegyzést tenni. Elvileg teljesen helyeslem azon nézetet, melyet Ghyczy Kálmán képviselő ur kifejtett, t. i. hogy nagy különbség van azon telepitvények megváltása között, melyek az állam és az alapítványok birtokában, és azok között, melyek magányosok birtokán vannak. Az államnak különböző érdekei vannak, melyek a telepitvények megváltása által nevezetesen előmozdittatnak; holott a magányosokra nézve csupán a közérdek szempontjából a kisajátítási eljárás, tehát a teljes érték megfizetése a jogos és méltányos, holott ellenben az állam, midőn ennyi községnek ugy szólván önálló birtokába jut: nevezetes előnyben részesül. Tudjuk, hogy a birtokos ilyen átruházása, egy szóval a közvagyonnak növekvéve és szaporodása nagy
