Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-388
888, erssságís ülés november 84, 1871 57 teknek kiváltságokat adjunk, a mint ez minden országban igy van. Ennélfogva én a központi bizottság ebbeli intentióját teljesen helyeslem. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Megnyugtatáskép egy pár megjegyzést fogok tenni mind azokra, melyeket Tisza Kálmán t. képviselő ur volt szives előadni, mind pedig azokra, melyeket Zsedényi ur előadott. En tökéletesen méltánylom azon aggályt, a melyet Tisza képviselő úrban költött azon kérdés: vajon lehetséges lesz-e a telepitvényeseknek az általok fizetendő Vs-ot egy éven át megfizetni? miután az egész terület első rendben jelzálogként már biztosításul le van kötve és igy a felveendő kölcsön alapjául nem igen használható. En nem akarom kétségbe vonni, hogy ez bizony némi nehézséggel jár; teljes lehetetlennek azonban, mint a t. képviselő ur monda, nem tartom; nem tartom pedig azért, mert ezen telepitvényeseknek, kik eddig a földnek csak bérlői voltak, épen mert csak bérlői voltak: valamicske ingó vagyonuk van; megtakarítása szintén lesz egyiknek vagy másiknak, és másfelül a hitel is tulajdonkép két hasison nyugszik; ismerünk reál- és személyes hitelt. Ha a reálhitel meg is gyengült, ezen 7 3-ot tekintve az által, hogy le van kötve a % biztosítására, de nem enyészett el egészen, mert csak első sorban van lekötve és azért második sorban való telekkönj T vezése még azon kölcsönnek lehetséges, melyet az egy harmadnak legalább részbeni lefizetése végett a telepitvényes felvenne. Igaz, hogy ezen második sorban telekkönyvezett kölcsönnek már gyengébb reális alapja van; mert megelőzi azon másik V 3 . Tekintsük csak a tapasztalást. Ha eladásra kerül a dolog, rendszerint nem % adatik meg a földért, hanem % is, és igy nemcsak az első, hanem a második sorban telekkönyvezettnek is lesz magát miből kielégítenie. Nem akarom kétségbe vonni, hogy ez gyengébb basis; hanem csak azt akarom hangsúlyozni, hogy nem épen semmi. Ott van ezenkívül a személyes hitel, mely ha ezen embereknél nagy summákra nem is terjed: valamit mégis ér és azt legalább absolute lehetetlennek nem tartom; különben a központi bizottság nem hozhatta volna javaslatba. Csupán azon tekinteteket akartam magyarázni, melyek a központi bizottságot arra birták, hogy e módozatot javaslatba hozza. Oda reducálódik tehát argumentátióm, hogy lesz reál hitelök, lesz gyenge személyes hitelők, és tán lesz megtakarított ingósági értékök is, és a sok factor együtt azon helyzetbe hozza őket, hogy megbírják fizetni, ha nem is az 1500 értékig, de kevesebbet, mert az nem feltétlen szükséges, hogy épen 1500 frt legyen. Jtfev. B. HAM.Ó 1844 xvm. Ezek azok, a miket elmondani akartam a Tisza Kálmán által mondottakra, a nélkül, hogy ezzel kizárni akarnám azt, hogy tehet oly módosítást , melyhez én is hozzájárulnék, mely a dolgot még könnyebbé és gyakorlatiabbá teszi. Azokra, miket Zsedényi képviselő ur előadott : ezzel már részben megfeleltem, a mennyiben t. i. ő abból indul ki, hogy absolute lehetetlen, hogy a telepitvényesek az egy harmadot mindjárt az első évben lefizethessék, — és igy csak a másik kérdésre érzem magamat felhiva, hogy arra némileg refleetáljak, hogy t. i. ily módon indirecte az államra ujabb teher rovatnék. E részben ő kettőt említett fel. Először t. i. felhozta, hogy az állam által biztosítók nyujtatik a földesúrnak az iránt, hogy a váltságdíj be fog fizettetni. De, kérdem, miben áll ezen biztosíték? A biztosíték abban áll, hogy e váltságdíj az adóval lesz behajtandó. De hiszen ugyanez történik a tisz-aszabályozási költségekkel, az ínségesek számára befolyt pénzekkel is; s e biztosíték csak azt hozza magával, hogy néha bejön az illető összeg az adóval, néha az adó is kimarad, és akkor az sem jön be. A praxis mutatja, hogy azért még nincsenek veszélyeztetve az állam, a kincstár érdekei; mert a mi be nem jön az adóval az idén : majd bejön a jövő eszdendőre, bizonyos oscillátiója e részben mindig fog lenni. A másik ellenvetés az, hogy ez az adóhivataloknak vagy személyzetöknek szaporítását vonná maga után, és ez ismét indirect adó. Ennek bebizonyítására a t. képviselő ur felhozta, hogy én már is szaporítani akarom az adóhivatalokat. Igaz, nem tagadom, eg}dk oka ennek az is, hogy az adóhivatalok dolga folyvást szaporodik ; de a főok, mely erre nézve döntő sulylyal bir: az, — hogy én lehetővé akartam tenni a haza népségének, hogy ügyes bajos dolgait egy helyen végezhesse, és igy a járásbíróságok székhelyét egyúttal az adóhivatalok székhelyévé iparkodtam tenni, ugy hogy az illető ne kénytelenitessék ezen hivatalok mindegyikét külön felkeresni. Ugy gondolom, ha ezen utak összeejtése által az adófizetőnek megtakarítást engedünk; ez által is könnyebben teljesítheti fizetési kötelezettségét, (Helyeslés) főleg pedig akkor, midőn az adóhivatali személyzet létszáma egy gyei sem emeltetik, mert a 76 adóhivatal ügyeit is csakugyan oly számú személyzet fogja kezelni. Tehát ezen intézkedésnél nem főleg a munka-szaporodás tekintete vezérelt; mert akkor főleg a személyzetnek szaporítását kellett volna kérnem, mit azonban nem tettem: hanem csak más felosztást javasoltam a régi személyzettel. Az igaz, ez költséges többletet okoz, a mennyiben az uj adóhivatalok felszerelendők, 8
