Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-387

S87. országos illés november 28. 1871. 37 méltóztassanak fentartani a cautiót, mely a concurrenseket reám nézve kevesbiti, mert a 10,000 frtot nem lehet oly könnyen összehozni; nem épen oly könnyű dolog, a mint Jókai barátom mondotta, (Derültség.) annak a cautiónak összehozatala. Ez nem áll. És ha elmondanám a t. háznak, hogy az „Ellenőr" eautiójának elfogadtatásával mennyi bajom volt, bizonyára nagyon mulatságos s talán épületes dolog is lenne ez. (Halljuk!) Hanem, ha a t. belügyminiszter ur kedvét találja benne; megszerezheti magának e kedvtelést, ha elődjének aktái közt megolvassa, hogy mennyi mindenféle fogás követtetett el arra nézve, hogy az „Ellenőr", eautiója valahogy létre ne jöhessen. (Derültség a baloldalon.) Hanem az mégis létrejött. Miután létrejött, megindult a lap és én kiváltságos egyén vagyok, mint szerkesztő. Én azonban ezen kiváltsághoz nem ragaszkodom; (Tetszés a baloldalon) és akarom, hogy szabad lehessen lapot cautió nélkül is megindítani; ha valaki akár az ,,Ellenőr" akár más lap irányában jobbat akar kiadni, ám tegye. Az enyém el fog bukni, mások is el fognak bukni. Bukjunk meg, ha nem vagyunk jó elvek hirdetői, ügyvédei, a sajtó csak ugy corrigálhatja ki magát. Egyébiránt a sajtótörvényekről most nem akarok beszélni; lehetnek körülmények, melyek szempontjából azokat indokolni lehet; de én mindig azt fogom állítani, hogy a eautió igen tehetetlen fegyver a rósz ügy előmozdítására keletkező sajtónak meggátlására, ellenkezőleg nagyon hatalmas fegyver a jó ügy védelmére keletkező és működő sajtó akadályozására; és azt hiszem, hogy ha valaki ezen dolgokkal foglalkozik: kénytelen lesz belátni, hogy ezen haszontalan intézményt el kell törülni, mert ennek nincs haszna, csak kára. Én nem akarván hosszasan fárasztani a t. háa figyelmét röviden kijelentem, hogy Győrffy Gyula képviselő urnák módosítását elfogadom. (Helyeslés a bal oldalon). Simonyi Ernő: T. ház! a miniszternr nem akarja vitatni elvben a cautiónak helyes vagy nem helyes voltát; hanem egyszerűen azt mondja, hogy annak tárgyalása az ipartörvénybe nem tartozik, és hivatkozik arra, hogy az egész világon nem az ipartörvények szabályozzák a sajtót. En megengedem, hogy az ugy van; de hát akkor miért említi fel, és miért részletezi anynyira a sajtót e törvényjavaslat? Már kérem, nem csupán a mechanicai nyomdászat, hanem az irodalmi sajtóról van itt szó. És ha nem való ide, miért tették ide ezen intézkedést? Ha az itt nem lenne, senkinek sem jutott volna eszébe: itt hozni indítványba a eautió eltörlését; hanem, miután itt az ugy tárgyaltatik, mint az üzletek egyik ága, és miután a törvényben megérintetik az, hogy az itt megemlítettekre nézve a törvényhozás további intézkedéséig a fennálló törvények szolgálnak zsinórmértékül: ez által tehát elismeri azt, hogy ha ezt nem tenné, ezek nem az előbbi törvények alá, hanem csupán azon qualincatiók alá esnének, melybe azokat az ipartörvényjavaslat sorozza; ha helyén volt a törvényhozás részéről a eautió fentartására vonatkozó megszorításokat e törvénybe felvenni: helyén van ezekre nézve elleninditványt, vagyis oly módositványt tenni, mely ezen intézkedését a törvénynek megsemmisítse. Ez, azt hiszem, tökéletesen áll. Azt mondotta a t. miniszter ur, hogy e törvényből sok olyan is hiányzik, a mit jó lett volna beletenni; van benne olyan is, a mi egészen kifejtve nines, szóval a miniszter ur azt mondta, hogy a törvényjavaslat hiányos és tökéletlen, nem mondta ugyan ezt ily szavakkal, de ezen deflnitiót adta neki. És ő mégis a törvényt pártolja és azt kívánja, hogy az általa tökéletlennek nyilvánitott törvényjavaslatot a képviselőház fogadja el. Azt mondani, hogy a törvényhozásnak nincs ideje arra, hogy jó törvényjavaslatot tárgyalhasson, tehát fogadjon el tökéletlen, rósz törvényjavaslatot: ez oly érv, melyet a kormánypadokról éppen nem vártam. Ha e törvényjavaslat nem ismertetik el eléggé tökéletesnek, legalább oly tökéletesnek, mint azt az ember alkothatná, vagy minőt a mi kormányuk sajátságos viszonyai közt alkothat: ne méltóztatott volna beterjeszteni, mert azt mondván a törvényhozásnak: ime egy tökéletlen törvényjavaslata, fogadd el; mert nincs idő jobbat csinálni: ez nem érv akkor, midőn még 5 — 6 hónap munkaideje van a törvényhozásnak. A mi a dolog lényegét illeti: egy pár szót kívánok szólani. Mindaz, a mi itt a cautióról elmondatott, körülbelül áll; vitatni mindenkép lehet, azt azonban tagadni nem lehet, hogy a eautió korlátolja az ismeretek terjesztését. Hogy a hírlapokban van sok rósz is, megengedem; de hogy a hírlapokban sok ismeret terjesztetik, azt tán senki sem fogja kétségbe vonni. A ki tehát a hírlapokat korlátolja, korlátolja az ismeretterjesztést, és ha a eautió letételének nehézségeit vesszük, annyi bizonyos, hogy az mindenesetre drágítja az üzletet is ; mert ha nekem 10 vagy 20 ftot kell letenni, mely az üzletben sokkal többet jövedelmezne, mint jövedelmez mint eautió, akkor természetesen az elvesztett kamatot is beszámítom, és kénytelen vagyok a magam által előállított czikket drágábban eladni. A eautió tehát korlátolja az ismeretek terjesztését. Hogy ismeretet terjesztenek a hírlapok, azt senki sem