Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-387
£87. országos ülés n«v«ml>er 2a. 1871. Sl tanonczok, segédek. Minő tőrvény alatt fognak ezek állani 1 Az ipartörvény alatt nem; mert, ha azt mondjuk, hogy ezek kivételt képeznek azokra nézve, tehát — az ipart véve föl most tisztán — nem lesz nekünk törvényünk, melyszerint azok irányában eljárni lehessen. Én tehát okvetlenül szükségesnek tartom, hogy igenis e tekintetben a nyomdai ipar is az átalános ipartörvény alá helyeztessék, az n) pont tehát hagyassák ki, és a következő szakaszban - aziránt történjék provisió, hogy oly részei is ne töröltessenek el az 1848. fönnálló sajtó-tőrvénynek, melyeket most egyszerűen eltörülni nem lehetne, mert ha, és a mennyiben némely részei eltörlendők is, de azokat tüzetes tanulmányozás folytán kell módosítani. En tehát e tekintetben pártolom Győrffy t. képviselő ur módositványát, azaz, az n) pont kihagyását, annyival inkább pártolom: mert én alig ismerek nagyobb illusiót, mint azt, ha valaki azt hiszi, hogy a cautió rendszere által azon káros befolyás, melyet a nyomdai üzlet, vagy a napi sajtó okozhat, megszüntetni, vagy korlátoztatni fog; ellenkezőleg mindenütt, hol a magas eautió rendszere áll fenn : ott az a mi jó a szabad hírlapirodalomban, és a szabad sajtóban korlátoztatik, a rossz pedig sokkal erősebbé és hatályosabbá tétetik, mert megakadályoztatja a cautió rendszere azt, hogy az eszmék és elvek teljesen szabad tusájában, a mi rósz, lerontassák; ez csakis egy pár vagyonosabb hirlap számára teremt privilégiumot ; de nem teszi lehetővé, hogy mindenki, ki képességet érez magában, a szabad verseny terén ellensúlyozza a rossz befolyást, és ez által a roszszat lerontva, a jó befolyását emelje érvényre. A másik fölszólalást illetőleg én azt gondolom, hogy azon határozati javaslatra nézve, melyet több képviselőtársam beadott : most határozni aligha lehet; hanem azt indítványozom, és kérném a t. házat is, méltóztassék belenyugodni, hogy az napirendre tűzessék, és pedig mentől előbb azon határozati javaslattal együtt, melyet ugyancsak a tegnapi napon Móricz Pál barátom beadott. (Helyeslés.) A regálék kérdésének megoldását e házban minden oldalról évek óta sürgetjük, és valóban, itt az ideje, hogy az már be is következzék; azonban a határozati javaslat, melyet több t. képviselő ur a tegnapi napon beadott, nem lesz feleslegessé a Móricz Pál képviselő ur javaslata által, a mennyiben amaz többre terjed ki, mig Móricz Pál képviselő uré főleg csak az italmérési regálét érinti; de viszont erre vonatkozólag Móricz Pál képviselő ur javaslata egy nagy lépéssel továbbra visz; mert ez már nem utasítást akar arra, hogy törvényjavaslat készíttessék, hanem tárgyalás alapjául egy törvényjavaslatot nyújt be. D*T. H. SAK.Ó 18S-? xvm. Én tehát azt gondolom, hogy azon képviselő urak, kiknek ezen kérdés megoldása szivükön fekszik, midőn ragaszkodhatnak ahhoz — és azt hiszem ragaszkodni is fognak, — én részemről támogatni is fogom őket ebben, hogy intézkedés történjék az általok felemiitett többi kérdés megoldására nézve is: — készséggel fogják el fogadni azon lépést, mely azon egy pontra nézve már továbbra visz, mint a meddig az ő határozati javaslatuk ment. Röviden tehát Győrffy képviselőtársam indítványát elfogadom; a regálék iránt beadott határozati javaslatot pedig Móricz képviselő ur által beadott törvényjavaslatával együtt, minél előbb napi rendre kívánom tűzetni. (Helyeslés.) Jókai Mór : T. ház! Midőn t. barátom Győrffy indítványához hozzá szólok: ugy látszik, mintha Cicero pro domo beszélne. Én mindjárt be fogom bizonyítani, hogy nem vagyok Cicero. (Derültség.) A sajtótőrvény által meghatározott eautió letétele, ugy látszik, mintha előleges óvszer volna arra, hogy az ítéletek, melyek netalán sajtóvétségek esetében hozattak, végrehajthatók is legyenek. Most már a több évi tapasztalat azttanusitja, hogy a sajtóvétségeknek, melyek eddigelé a sajtóbiróság által elitéltettek: öthatoda oly lapokat sújtott, melyek nem tettek le cautiót. Mert a törvény a cautiót, csupán a politikai lapok számára határozza meg, és a legtöbb sérelem a nem politikai lapok által követtetett el. És igy a megszorítás csupán azt a hírlapirodalmat éri, a mely irodalomban a nélkül is mindenki jobban meggondolja azt, a mit mond, és a hol még az elkövetett vétség is talál védelemre, a hol annak alapja is valami nemesebb motívum; — a convictio. De bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat arra, hogy egészen felesleges intézmény ez a eautió. Ne tessék azt gondolni, hogy ez valami letett készpénz a miből — elitélés esetére — nincs egyéb dolga az illető hatóságnak, mint levonni a bírságot, és ezután azt újra letétetni. Nem ! ez oly formán történik, hogy mikor Péter ki akar adni lapot, akkor vesz magának kötelezvényt Páltól, és ez Dömötörnek valahol Verbováczon létező puszta fundusán álló kis gunyhóra betábláztatik; nem szükséges egyéb, mint hogy ez 10,000 forintra felbeesültessék, hogy 5000 forintot be lehessen rá táblázni, és ezt a kötelezvényt azután leteszik az illető hatóságnál. Elítélés esetére a hatóság keresheti, hol kapja meg az illető összeget. Ez tehát egészen fölösleges dolog, mely tréfa arra nézve, ki e törvényt ki akarja játszani; de sújtó arra nézve, ki a törvényt meg akarja tartani. 5