Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-387

28 887. országos ölés november 23. 1871. He kérdem a miniszter urat: mi köze van Temesvárnak Verseznek és Kikindának Újvidékhez és Zomborhoz? Hiszen itt Zombor és Újvidék foiog kérdésben és nem Temesvár stb. Ezen logika szerint azt is lehetne mondani, hogy ha Pesten van magyar főispán: tehát nem kell Debreczenben és Kecskeméten. Ha Temesvár és Versecz valóban szerb városok: ebből nem következik az hogy Újvidék és Zombor nem szerb városok. Vagy haTemesvár és Versecz nem szerb városok: akkor ott nem kellett volna szerb főispánt kinevezni. (Magyarországon minden város maqyar város! Itt nincsenek szerb városok! Zaj.) Én nem külömböztetem meg a polgárokat, hanem csak a nyelveket. (Zaj. Halljuk!) Tegnap a t. miniszter ur sok tetszést és helyeslést aratott a többség részéről, és hiszem hogy ezzel engem is szerencséltetni fognak, ha— (Egy hang a jobb oldalról Nem!) Bocsánatot kérek, ezt előre megmondani nem lehet, (Derültség, i és én hiszem, hogy a tisztelt többség anynyira barátja az igazságnak, hogy tőlem sem fogja megvonni helyeslését, ha megczáfolom a miniszter ur állításait; nem lehet tehát előre nem-et mondani, mert hiszen még nem is tudják hogy mit akarok mondani. (Helyeslés bal felől.) A t. miniszter ur óvást tett az ellen, hogy ő megsértette a törvényt. De én categorice merem állítani, hogy nem csak egy, de több pontban sértette meg a törvényt, egy pontban pedig a törvényhozó testület határozatát. Megsértette pedig azért, mivel a költségvetésben Szabadka részére külön összeg van felvéve egy főispán részére, a képviselőháznak szándéka volt tehát Szabadka számára külön főispánt neveztetni ki. Miért tette tehát a t. kormány az ellenkezőt? Tudom, hogy majd azzal mentegeti magát a miniszter ur: hogy azt megtakarítás czéljából tette. Én azonban azt hiszem, hogy a tőrvényhozó testület szándoka helyes volt, és ez abban állott, hogy ezen két szerb város kapcsolatba hozassék: de a kormánynak szándéka volt paralellyzálni azt, és azért adta hozzá még Szabadkát, mint egykor adták a szerbeknek a kívánt vajdasághoz a temesi bánatot is. Ez által tehát meg van sértve a t. ház határozata. A válasz harmadik részében, mely első interpellátiómra adatott: a miniszter ur azt jelezte, hogy Lénárd Máté Szabadka, Újvidék és Zombor főispánja ezen városokban divó nyelvekbea s így a szerb nyelvben is tökéletesen jártas s így eleget tett a törvénynek. De itt félreértette a t. miniszter ur a törvényt, mert ezen §. melyre hivatkozik így hangzik: „Az államkormány gondoskodni fog, hogy az országos birói és közigazgatási hivatalokra, s különösen a főispánságokra, a különböző nemzetiségekből, a szükséges nyelvekben tökéletesen jártas és másként is alkalmas egyének a lehetőségig alkalmaztassanak." Tehát kimondja először, hogy a különböző nemzetiségekből, és másodszor kellő jártasságot kivan az illető nyelvekben. Már pedig az illető nemzetiségekből, mint a törvény követeli: nem volt senki javaslatba hozva ; továbbá a kinevezett főispán nem is bir jártassággal az illető nyelvekben, mit szerenesés leszek azonnal bebizonyíthatni. Hogy a német nyelvhez nem is szagolt a t. főispán ur (Derültség), ugy hiszem a t. miniszter ur előtt is tudva van, én ugyan részemről nem hallottam beszélni, de Szabadkáról is ugy értesültem, hogy sejtelme sincs a német nyelvről. A mi pedig a szerb nyelvet illeti — a t. miniszter ur ugy fejezte ki magát, hogy abban tökéletesen jártas. Én nem tudom beszélt-e vele, vagy honnan tudja, hogy igazán jól beszél 1 (Derültség.) Részemről a közgyűlésen hallottam, de nem akarok magamra hivatkozni, hanem ő reá mint auctorra Midőn a szerb deputátió tiszteletére megjelent Szabadkán, ő azt monda: „En uraim hivatalosan nem tudok beszélni ráczul, hanem csak ugy, a mint a cselédekkel beszélnek a konyhában", ezek saját szavai. (Derültség a szélső bal oldalon.) Én azt gondolom, hogy legalább a törvény szerint irni és olvasni is kell neki tudni, azt megengedem hogy a dalmát nyelvhez ért valamit; de a szerb nyelvet — becsületemre mondhatom, hogy nem tudja, — nemcsak nem tökéletesen, hanem még keveset sem; de ez mind hagyján, hanem ő még a hivatalos nyelvet, az országos nyelvet sem tudja (Élénk derültség). Az okmányok melyek ezt bizonyíthatják, melyek alá Lénárd Máté polgármester van irva: kezemben vannak. Nem akarom fárasztani a t. házat, (Halljuk!) Ha méltóztatnak megengedni felolvasom, ugy is nagyon rövid. (Halljuk! Olvas egy néhány szót. Zaj !) A másik levél hosszú, de ha tetszik, a t. miniszter urnák megmutatom. Ez, t. ház, feleletem a miniszter ur válaszára. Csak azt teszem hozzá, hogy ha a kormánynak igazságos, nemes intentiója van a különféle nemzetiségeket kibékíteni — mert azt hogy nemzetiségek léteznek: azt tagadni nem lehet, az tény; a kormány miatt nem fogunk összeveszni. Nem is szabad nemzetnek más nemzet ellen fellépni, mert abból kiirtó háború keletkeznék : hanem össze kell tartani: nehogy nagyobb nemzet nyeljen el mindnyájunkat: hanem akármily nemzetiséghez tartozzunk, hivatva vagyunk a kormány visszaéléseit gáncsolni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Szegeden pl. törvényszéki elnök és ülnököknek szerb ajkú egyének neveztettek ki, szerb városban pedig nem szerbek ne-