Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-386

386. országos ülés november 22. 1871. 23 Azt gondolom, t. ház! hogy oly kérdésnél, mint e ragalék kérdése, mely különösen az ital­mérés-, a malom-, a viz-, a vám- s a vásár­jogra terjed ki: kell, hogy a kormány kellő ada­tokkal, kellő ismeretekkel birjon. De én azt hi­szem, hogy ezzel bir is a kormány; mert még 1867-ben szerencsés voltam a minisztériumhoz egy interpellatiót intézni a regálék kérdésében, mikor ugyanis azon féleletet kaptam, hogy az 8 nap alatt be fog terjesztetni s igy fel kell ten­nem, hogy a törvényjavaslat már akkor kész is volt; de okát nem tudom, hogy miért tar­tatott az mindeddig vissza f Azt tartom, hogy a kormánynak kötelessége s feladata e törvény­javaslatot minélelőbb beterjeszteni; hogy ennek kifejezést adhassak s érvényt is szerezhessek, ma­gam s több képviselőtársam nevében egy hatá­rozati javaslatot van szerencsém benyújtani azon kéréssel, miszerint ennek tárgyalását vagy mind­járt ezen törvény befejezése után, vagy a leg­közelebbi időben elhatározni méltóztassék. Széll Kálmán jegyző (olvassa a ha­tározati javaslatot.) Határozati javaslat: „Utasítsa a képviselőház a minisztériumot, mikép a regá­lék nevezete alatt, u. m. : italmérési, vásár-, vám-, vizi- és malomjognak mint az országos szabad­ipar kiváló akadályainak megszüntetése, vala­mint a regalebirtokosok méltányos kárpótlása tárgyában haladék nélkül törvényjavaslatot ter­jeszszen az országgyűlés elé, akként, hogy az még ezen ülésszak alatt tárgyaltatván, mielébb tör­vényerőre emeltethessék." Falk Miksa: Valamint a 15-ös bizott­ság kebelében sokszor történt: ugy most is azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy Győrffy t. kép­viselőtársammal aezélra s elvre nézve tökéletesen egyet érthetek. Nézeteink ott is, itt is csak a ki­vitel módozataira nézve távoztak el egymástól. Mint én fogtam föl a t. képviselő ur czél­ját, ő a nyomdai ipart is meg akarja szabadí­tani mind azon korlátoktól, melyektől ezen tör­vény által az ipar többi ágait felszabadítottuk. Én ezzel tökéletesen egyetértek: csak arra nézve vagyok némileg kétségben, vajon ezen czélt el fogjuk-e érni azáltal, ha itt, a 103. §-ból egysze­rűen kihagyjuk az n) pontot. Mert méltóztas­sanak figyelembe venni a 103-ik §. utolsó ali­neáját és a 104-ik §-t. Az utolsó alinea, miután elősorolja a kivételeket, azt mondja: „mind­ezekre nézve a törvényhozás további rendelkezé­séig a fenálló törvények és rendszabályok szol­gálnak zsinórmértékül. 0 A 1 Oá-ik §. pedig, melyre a t. képviselő ur hivatkozott, igy szól: „e törvény, kihirdetésétől számított 15 nap alatt lép hatályba, s e naptól kezdve valamennyi e törvénynyel ellenkező törvé­nyek, rendszabályok és törvényes szokások érvé­nyen kivül helyeztetnek." Érvényen kivül helyez­tetnék tehát, ha a nyomdai törvények ki nem vétetnek: a sajtótörvény azon része, mely a nyomdákra vonatkozik. Ha ebben e részben egyéb nem volna, mint a eautió megállapítása: én ezt igen egyszerűnek tartanám, hogy az megszűnik azáltal, ha nem tesszük a kivételek közé. De vannak itt más dolgok, melyekről — nézetem szerint — mégis némileg gondoskodni kell. Például van itt egy §., mely azt mondja: hogy a nyomdatulajdonos köteles minden nyom­tatványra rátenni nevét és lakását. Azt hiszem, hogy ez oly rendszabály, me­lyet nem lehet egyszerűen megszüntetni; mert ha valaki egy pamphletben megtámadja az én becsületemet: nekem legalább tudnom kell, mi­hez tartsam magam. Ily §. több is van és a büntetésekre nézve is vannak eltérések az ipar­törvénytől. Igy például: ha valaki tiltott nyom­dát tart, azaz olyant, melynek megnyitását be nem jelentette: a sajtótörvény szerint egy évi fogsággal és 2000 frtig terjedhető birsággal fog megbüntettetni; ezen ipartörvény szerint pedig átalánosságban ki van mondva, hogy az, ki va­lamely ipart be nem jelent, 50 írttal fog meg­büntettetni. Ezek ellenmondások; mindezekre nézve va­lamit meg kell állapítani. Vagy azt kell mon­dani, hogy megszűnik ezen egész IV-ik fejezet, mit — véleményem szerint — nem lehet kimon­dani ? mert bizonyos elővigyázati rendszabályok mégis szükségesek; vagy pedig azt kell mondani, hogy a IV-ik fejezet ezen meg ezen részei meg­szűnnek: a többiek fennmaradnak; de minden esetre valami provisiót tenni kell. En tehát azt hiszem, hogy mig oda nem jutunk, hogy a sajtótörvényt egyátalán, vagy nem bánom, annak egyes §§-ait revideáljuk: nem marad egyéb hátra, mint a nyomdai és átalában a szellemi termékek sokszorosításával foglalkozó iparágakat a kivételek közzé tenni, t. i. azon iparágak közé, melyekre nézve az eddigi törvé­nyek változatlanul és a törvényhozás további in­tézkedéséig fennmaradnak. Véleményem szerint tehát a Győrffy képvi­selő ur által beadott indítványt nem lehet elfo­gadni. (Helyeslés.) Elnök {leszáll és helyét Perczel Béla alel­nök foglalja el.) P. Szathmáry Károly: Előre készen voltam azon ellenvetésre, melyet előttem szóló t. barátom hozott fel, hogy t. i. itt a eautió eltörlése, — mert ez a lényeg — csak ugy mel­lesleg van behozva, és igy ily modorban el sem törülhető. Mindamellett, hogy az az illető által most indokolva volt: én azon indokokat elég nyomatékkal biroknak nem tartom és azt hi­szem, hogy megtéve azokat annak idejében, me­i lyeket most elősorolt, meg lehet most tenni azt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom