Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-396
2 70 396. országos ülés dee&ember (>. i871. De továbbá ugyanazon Statistikában a 41-ik lapon, van egy kimutatás, mely szerint a bécsi pénzügyminisztérium egy más kulcs által akarta az egész birodalomban és Magyarországban a föld-érték becsét kitudni. És mire jött ki? a földértéket a marha és gazdasági szerekkel együtt véve számította Magyarországban 3.378 millió frt értékre. Ha tehát már most ebből ismét felveszünk 10% jövedelmet: újra kijön a 337 millió, tehát mindig csak ugyanezen számok körül forgunk, ezeket pedig sem Block, sem Kolb, sem Coernig nem az én kedvemért találták tel, nem azért találták fel, hogy én azokat, a miket itt elmondtam: áltatok igazoljam; merem tehát állítani, hogy azon számok, a melyeket idéztem : nem voltak oly képtelenek, mint a minőknek a miniszter ur szerette volna feltüntetni; különben is ezen számitásnak egyedüli ezélja volt Magyarország pénzügyi állását más országok állásával összehasonlítani, és miután Angol- s Francziaországokra nézve ugyanazon alapokon tettem a számítást: tehát az arány mégis áll, s én csak ezt akartam feltüntetni. Azt megvallom, hogy az ő idézéseiben nem ismerem ki magamat. A miniszter ur itt azt mondja: az egyenes adó előirányozva volt 1868-ra 50 millióval, 1869-re 53, 1870-re 54, 187l-re 57, 1872-re pedig 58 millió írttal. Az 58 milliót különösen nem találtam. Ezután azt mondja. ezen egyenes adók az összes előirányzott bevételeknek tették 48%-át. Már itt sem azt nem értem, hogy jött az 58 millióhoz, sem azt, hogy minek 48%-át teszi ezen 58 millió. A miniszter ur azt mondja, >jhogy az adón rövid idő alatt segíteni nem lehet, hogy az adó csak akkor fog emelkedhetni, hogyha az ipar fejlődik." Igenis igaza van: az adónak arányos felosztása, igazságosabb osztályozása lehetséges ; de hogy a föld, mely már úgyis elegendőképen sujtatik, még több adót fizessen: azt másképen elérni nem lehet, csak ha a földet még jobban megterheljük adóval, mert akármilyen cataster szerint járunk el, legfölebb azt fogja eredményezni, hogy a ki most kevesebbet fizet: többet fog fizetni és viszont; de többet behozni nem fog a föld adó, ha csak azt újra nem emeljük. Az iparemelkedés sem fogja a földadót emelni, hanem fogja különösen az indireet adókat emelni, de épen az volt panaszom, hogy nálunk az ipar nem virágozhatik fel azért, mert a nagy egyenes adók nem engedik. Ha tehát a miniszter ur azt várja, hogy akkor fogja a nagy egyenes adókat leszállítani és mérsékelni, mikor az ipar felvirágzik : egy circulus vitiosusban jár; mert az ipar akkor fog virágozni, ha a miniszter ur a nagy egyenes adót mérsékelni fogja. Végre csak azt jegyzem meg, hogy a miniszter ur azt mondja: „ha Simonyi képviselő ur állítja, hogy a következés mutatja, hogy az uj kölcsön a deficit fedezésére szolgál: bátor vagyok megjegyezni, hogy igen is arra szolgál 20 millió erejéig, és hogy ha nem kellene az: nem is vettük volna fel; de én csak annyit mondottam, hogy azon kiadások, melyekre ezen 20 millió frt kívántatik egytől egyik gyümölcsöző befektetések, és azt állítom most is." Ezt hiszem, nem vonom kétségbe, nem taglalom ; hanem csak azt mondtam, hogy ha ezen kölcsön azért vétetett fel, hogy abból a deficit fedeztessék: miért tagadta a pénzügyminiszter ur ezt, mikor a kölcsön felvételéről volt szó, mert akkor Ghyczy Kálmán képviselő ur előre megjósolta, hogy valószínűleg a deficit fedezésére szükséges a pénz; a pénzügyminiszter ur pedig azt tagadta. En pedig csak ennyit mondottam. — Ezeket akartam válaszul adni a miniszter ur beszédére. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Nagyon kevés az, t. ház! minek elmondására még ezúttal is nemcsak hivatva, de talán kötelezve is érzem magam. Igen rövid kívánok lenni. {Halljuk!) A tisztelt képviselő ur mindenekelőtt félre értett engem abban, mintha én azt állitottam volna, s azt akartam volna kiemelni, mit egyébiránt mai beszédében elismert, hogy t. i. az ő fölszólalásai a házom kivüli közvéleményre hatás, illetőleg ezen hatásra törekvés által sugaltattak. En ezen intentiot, mit egyébiránt maga ma elismert, nem tulajdonítottam neki; hanem azt mondottam, igen is mondhattam volna nem egy, de több oly dolgot, mivel igen is hathattam volna a közvéleményre, ha azon szempontból indultam volna ki, ha azon tekintet által vezéreltettem volna magamat, melyről ő azt állította, hogy irányozta a kormánynak törvényhozási egész eljárását. Ezt csupán csak a helyesbítés és tényállás tisztázása végett ; hiszem ugyanis, hogy maga azon tény, mely szerint 4 év közül 3 van, melyben 10—10 millióval emelkedtek nettó bevételeink, és csak egy, melyben az emelkedés csupán 3 millió 3 százezer forintot tesz, már magában megnyugtató, hogy ne mondjam: megnyerő lett volna, s tudom, hogy ezen tényokainak részletezése közben nem egy örvendetes dolgot mutathatók vala föl. Az adólábat nem emeltük, csupán a házadónál történt valami emelés; — de a melyet másutt pl. a sónál, meg kiegyenlítettünk. Es ha