Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-395
356 395. országos ülés deezember 5. 1871. sze a közelebbről múlt követválasztások alkalmával megmutatta a jelenlegi állapottali elégedetlenségét, s hogy maga a magyar kormány politikája volt és ma is oka annak, hogy a Horvát-Szlavón országgyűlés, több izben történt, az alkotmány szellemével való meg nem egyező elnapolás által akadályozva van összejöhetni, hogy országos belügyeit elintézhesse, és a belbókét helyre állithassa; tekintettel arra, hogy a határőrvidéki kérdés megoldása is részint absolutisticus módon, részint a magyar kormány részvétével, oly irányban vétetik foganatba, mely nem egyezik meg sem az alkotmánynyal, sem a határőrvidóki nép és Horvát-Szlavon anyaország jogaival és érdekeivel ; tekintve az erdélyi szomorú állapotokat, melyeket a kormány csakis az absolutismus segélyével és egy oly választási törvény által képes fentartani, mely jogtalan alapokra van fektetve, s minden népképviseleti rendszer eszméjével merő ellentétben áll, s hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége, szemben a kormány politikájával, vonakodik a jelenlegi országgyűlésre követeket küldeni és jogosult igényeinek megvédésére csakis a törvényes passivitásban találhat menhelyet; hogy egy szóval a kormány politikája, meggyőződésünk szerint, oda van irányozva, hogy a román népet az alkotmányosság keretéből kiszorítsa ; tekintettel arra, hogy Magyarország azon népei, melyek nem a magyar nemzetiséghez tartoznak, részint országos képviselők által itt az országgyűlésben, részint törvényhatóságok által a jelen országgyűlés ülésszakai alatt többször nyilvánították a nemzetiségi törvénynyel való elégületlenségöket, mindazonáltal a kormány nem véve tekintetbe ezen nyilatkozatokat: mindeddig az emiitett törvény módosítására semmi lépéseket nem tett, sőt a jelenleg fenálló nemzetiségi törvényt sem alkalmazza a nyelv - használat és a hivatalok betöltésénél; tekintettel végre arra, hogy a kormány ugy a kül, mint a belügyekben oly rendszert követ, mely a Sz. István országainak függetlenségét, a szabad és alkotmányos fejlődést, a bókét és a kormányzata alatt álló népek jólétét nyilván veszélyezteti: mindezeknél fogva, tekintve azt, hogy a jelenlegi kormánynak eddig követett politikája semmi reményt sem nyújt egy egészséges állam fejlődésére, indítványozzuk: a képviselőház mondja ki határozatilag, hogy: az 1872. évi költségvetés fedezeti előirányzatát a jelenlegi kormánynak nem szavazza meg. Pest 1871 deezember 5-én. Kiss János: Jóllehet a jelen kormánynak magatartására nézve az előttem szóló képviselőtársam részéről minden mulasztás felsoroltatott, melyeket a Simonyi képviselő nr ós többek által beadott határozati javaslat tartalmaz; mégis kötelességemnek érzem részemről is előadni azon okokat, melyeknél fogva a kormánynak a költségvetést meg nem szavazom. Mindenekelőtt a kormánynak magatartását kell taglalás alá vennem és ebből kifolyólag a nemzet és haza népei irányában elkövetett vétségeit felemlítenem. Midőn 1867-ben a jelen kormány, az 1867. XII. törvónyczikk alapjára állván, az által a haza alkotmányos függetlenségét feláldozta: azzal biztatta e haza népeit, hogy majd ezen alapon vissza fogja szerezhetni a nemzet függetlenségét és alkotmányszerü szabadságát. Azonban már 5 éve, hogy a kormány ezen alapon működik, és mit tett ezen idő alatt ? a Bach idejében kiadott pátenseket ( törvény formájában a képviselőház elé terjesztette és a pártján álló többség által törvény erejére emeltette. Igyekezett minden évben azon roppant adókat, melyeket 1861-ben a miniszterelnök ur elviselhetleneknek állított, mint melyek alatt a haza népsége öszszeroskad: évről évre szaporítva a maga részére megszavaztatni; megszavaztatta maga részére a dohány monopóliumot; megszavaztatta magának a bélyeg és illetékekről szóló törvényeket, még pedig oly szabályokra hivatkozva, melyeket a képviselőház tagjai igen ritkán ismernek, a mely szabályokat maga Bach alkotott, melyektől a nép utálattal fordul el; de azért mégis évről évre elfogadtatta a képviselőház többségével. 1861-ben az összes államköltségvetés 130 millió volt; jelenben 292 millióra szaporították azt. Már most kérdem a t. kormánytól, hogyha 1861-ben elviselhetetlenek voltak az adók, s majdnem összeroskadtak a haza népei alatta, noha akkor az adó 130 millió volt: kérdem, vajon a 292 milliót hogyan fogja most elviselni a haza népe, hogyan fogja azon adókat most teljesíteni, mert a legtávolabbról sincs a nép azon igen örvendetes állapotban, a mint a pénzügyminiszter ur és Wahrmann képviselő nr állították, hogy azt könnyen elviselhetik. Az adófizetés képtelenségét mutatja az is, hogy a pénzügyminiszternek 50 millid adóhátraléka van kin, a mi még behajtva nincs ; mutatja a haza népének tulterheltetését azon körülmény, hogy a mindennapi adóexecutiók és az ezekkel egybekötött költségek magában a budgetben százezer és ezer frtra mennek. Ha a nép adóját fizethetné : akkor nem volna szükség, hogy az adó-