Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

246 395. országos ülés deczember 5. 1871, dása különösen felötlött nekem, miszerint csodálja, hogy Kerkapoly figyelmét talán kikerülte, — nem okult jobban mondva magyarul — a legutolsó szerencsétlen franczia eseményekből, nem kutatta annak kútfejét; de később kimutatta, hogy nemcsak hogy nem kutatta, hanem azon Boseoi szerepet magáévá tette, hogyan lehet a valóságos és indireet adókat egyik ládából a másikba átchangirozni, hogyan lehet aztán bennünket elámítani. (Derültség.) Ezt tanultam Horntól. Móricz képviselőtársam megtámadá a pénzügyminisztert, hogy nem igen tartja tiszteletben a ház határozatait. Ö védni akarta magát; de mivel védte? Azzal, hogy miért nem szorgalmaztuk. Uraim, nagyon szomorú dolog : mikor valakit kötelessége teljesítésére unszolni kell. (Igás! Ugy van! bal felől.) Végre több szónoklat tartatott még itt Simonyi Ernő, Tisza Kálmán és több elvtársaim által, hazafiúi kebellel elmondván, miféle féreg rágódik hazánk kebelén; elmondák az orvoslási módokat is: és azért köszönetet szavazok nekik; de nem álltak meg ők ott, nem állok meg én sem, hanem megyünk tovább, és szent kötelességünknek fogjuk tartani, a szegény népet felvilágosítani, mert különben nem ellensúlyozhatjuk a virilesek, a most is megvesztegetett hivatalnokok és különösen a megfélemlett főpapságnak, ugy anyagi, mint szellemi megvesztegetését. Végre volt itt egy ex officio elmondott beszéd. Erre röviden azt a megjegyzést teszem: „Der Mohr hat seine Schuldigkeit gethan", s bár mielőbb elmondhatnám azt is: „Der Mohr kann geh'n". S ezzel röviden befejezem beszédemet. Én mindaddig, mig a pénzügy élén álló kormányférfiu egy nyilt, határozott programmal a ház elé nem járul; mig ő a Boscói ládák helyett nyilt szekrényt fel nem állit, hol az ón véges elmémmel a kétszer kettő elve szerint a bevétel és kiadás közt határozottan Ítélni tudok; mig végre a ház határozatait tiszteletben nem tartja: addig soha sem a pénzügyi bizottság által beadott jelentést, sem a különvéleményt nem fogom pártolni, hanem határozottan kijelentem, hogy azon Simonyi képviselő ur által beadott határozati javaslathoz csatlakozom, melyet részemről is aláírni szerencsém volt. (Helyeslés bal felől.) Máttyus Arisztid: T. ház! Teljes mértékben érzem, t. ház, hogy mily nehéz még csak egy perezre is lekötni a ház figyelmét s szívesen el állanék a szótól, ha nem mondatott volna a vita folyama alatt sok, igen sok, a mit észrevétel nélkül hagyni részemről az országra nézve károsnak tartanék. Mielőtt azonban egyes állitások caáfolatába bocsátkozom: engedje meg a t. ház, hogy csak néhány szóval jelezzem azon álláspontot, melyet én a budget vita alkalmával elfoglalok. Elmondom igen röviden nézetemet a fölött, mikor tartom én üdvösnek a budget vitát, és mikor hiszem, hogy abból az országra haszon háromoljék. Akkor nem, t. ház, midőn, a mint az igen t. pénzügyminiszter ur és a jobboldali szónokok részéről majdnem kizárólag egyebet nem láttam, mint számoknak kötélen való ügyes tánczoltatását. Én, t. ház, nem azt akarom, hogy a budgetvita alkalmával a mérleg tűntettessék fel, a mely az államháztartásban létezik; én nem azt akarom, hogy egyszerűen a számok vettessenek össze, melyek az ország jövedelmét annak kiadásaival szemben tüntetik fel; — én sokkal többet akarok és igen sok olyat, a mi itt a vita folyamában nem lett felhozva: feltüntetni óhajtom az ország közgazdászati viszonyait, mert a pénzügyi viszonyok, ugy a mint azokat Wahrmann és Prileszky képviselő urak feltüntették: az csak csalékony kép, ha a közgazdászati viszonyok megette nem állanak, ha meg nem mutattatik, mi rejlik ezen számok alatt. Azt mondhatná a t. idézett egyik vagy másik szónok ur, hogy ez jobban, czélszerübben történik a részletes vitánál. Elismerem, hogy a részletek feletti határozás és a részletek hiányainak orvoslása a részletes vitához tartozik ; de azt hiszem, t. ház! hogy nem lehet kétségbe vonni, hogy az, a mit én, habár nem teljes mérvben, mert arra képtelen vagyok, — de egyes illustratiókkal pótolni akarok, t. i. hazánk közgazdászati viszonyainak feltüntetése, — ugy hogy mégis egész képnek látszassák: — a részletes vitában többé el nem érhető ; mert ott egy helyen az iparról, más helyen a kereskedelem és földmivelésről, azután a közlekedési viszonyokról lesz szó, de nem lehet együttesen, összes közgazdaságunk fejlődési viszonyainak oly képét nyújtani, mely egyedül alkalmas arra, hogy pénzügyi helyzetünket ugy kitüntesse, miszerint, mint mondám, ne legyen a számoknak jótéka. És én, t. képviselőház! azért táplálok aggodalmakat, azért látom a költségvetésben rejlő számokat hazánkra oézve veszélyeseknek: mert én közgazdászati viszonyainkkal nemcsak hogy nem vagyok megelégedve ; de azokat szomorúaknak találom ellenkezőleg azon urakkal, kik nem tudom, honnan merített tapasztalatból, mindig azt hangsúlyozzák, hogy, istennek hála, mint erősödik kereskedelmünk, iparunk, ma mennyire javult és mint haladunk előre, és ezzel azon phrasist akarják igazolni, hogy azon terheket, melyeknek eléje nézünk: okvetlenül meg fogjuk birni akkor; midőn ellentétben ezzel ta-