Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-395
240 395, országos ölés deczember 5. 1871. alap a rákfene nem támadtatik meg: a többi kisebb részletekkeli megtámadás soha nem oly érvényes, nem oly értékes, mint az, mely az alaptól függ, (Helyeslés a szélső bakói) és én igen hiszem, hogy egyet fog velünk érteni t. képviselőtársam, kinek tehetségeit mindnyájan elismerjük, és kire nézve óhajtjuk, hogy épen oly erélylyel használjon a hazának: egyet fog velünk érteni, hogy az ellenzék feladata és kötelessége nemcsak kikeresni az időt, mikor vihető ki az, amit óhajt — bár volna ezen idő mielőbb itt; — az ellenzéknek kötelessége, hogy bár csekély számmal megviyjon a minél nagyobb többséggel és ez annál inkább kötelessége. Ez ugyan annál súlyosabb rá nézve; de e kötelesség — lehet mondani — annál kielégítőbb. (Helyeslés a szélső bál oldalon.) Óhajtom, hogy legyen az ellenzék mielőbb azon helyzetben, mikép erélyesen és sikerrel követelhesse a közjogi alap megváltoztatását. De mig ez meg nem történhetik : minden alkalommal és nemcsak a válaszfelirat alkalmával, — elismerem, hogy ez sokkal előnyösebb — de az országgyűlési ülésszak befejezésekor az utolsó költségvetési tárgyalás is oly nevezetes momentum e részben, hogy kötelessége az ellenzéknek megragadni az alkalmat ós akkor is megtámadni a kormányt, legerősebb sarkpontján, melyen áll és legroszabb sarkpontján, melyet a hazának nyújt (Helyeslés a szélső bal oldalon) és ezért és ennyiben támadom én meg a t. kormánynak és a t. jobb oldalnak közjogi alapját. E kérdés, ennek megvitatása 1865—68ban elméletileg eléggé megvilágitattott, és az 5 évi gyakorlat igazat adott mindazon figyelmeztetéseinknek, mindazon meg nem hallgatott kéréseinknek, melyeket elmondánk : „Ne hozzátok e nemzetre, ne törvényesítsétek azon terheket, melyeket 1861-ben saját 1866-diki pénzügyminiszteriek oly súlyosnak mondott, hogy azok a nemzet tőkéjét emésztik fel."Es vajon kevesbültek-e eddig az adó terhei? 1865. óta folyton emelkedtek azok, ép azon miniszter alatt, ki már 1861-ben megtámadva látta általok a haza tőkéjét. (Igaz! ugy van! a szélső balon.) „Hiába figyelmeztettük a többséget, hogy az osztrák államadósságban, azon adósság el vállalásában,mely nemcsak hazánk érdekében nem, hanem folyton alkotmányunk leigázására készíttetett: ne osztakozzék könyelmüen; u vajon nem mondottuk-e, hogy ha visszaállittatik alkotmányunk teljesen, nagylelküleg segélyképen ajánlja meg mindazt, ami befektettetett, s ezentúl is nagylelkűségből, amit könnyen megbír; de ajánlja ugy, hogy azt önmaga kezelje, és pedig elkülönítve kezelje. (Igaz! ugy van! a szélső bal oldalon) És ime haszontalanok lőnek minden figyelmeztetéseink ; a gyakorlat megmutatta önöknek, miként azon ösvényen haladva, be fogják előbbutóbb is, bár későn, mindnyájan látni — ami csak annál kártékonyabb és szerencsétlenebb ránk nézve, minél később: — hogy igazak voltak azon figyelmeztetések, hogy ezen utón haladva, államiságunk feladatik, és hazánk anyagi és szellemi kifejlődése meggátoltatik, tönkretétetik. (Igaz! ugy van! a szélsőbalon.) Megtagadom tehát a kormánytól a költségvetést azért is, mert ezen közjogi alap fentartása, szilárdítása és a közjogalap által hazánknak nemcsak fejlődését, de államiságát is veszélyeztetve látom. (Igaz! ugy van! a szélső balon.) Megtagadom másodszor azért is, mert a kormány eljárása, miként Simonyi Ernő barátom már érinté, a cseh kérdésben ellentétes hazánk alkotmányos érzületével és érdekével. (Helyeslés a szélső bal oldalon) Nem lehet áldás azon nemzeten, mely más nemzeteknek épen oly elidegenithetlen önkormányzati jogát tiszteletben nem tartja, annyival kevésbbé, ha az ahhoz jutásban meggátolja. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Hát ugy gondolkodtak Magyarország karai és rendéi a régibb időkben, miként ha egy nemzet szabadságát kivívni akarja, vagy egy nemzet szabadsága veszélyeztetik: a kivívást gátolja, vagy a veszélyeztetésben annak legalább részvétnyilvánitása által bátorítást ne nyújtson ? Oh nem! Hiszen önök ugy, mint én, ismerik a történetet; és vajon nem emlékeznek-e, miként 1609-ben felszólaltak Magyarország rendéi, és követelték, hogy az osztrákok is a szabad-vallás gyakorlását ép ugy élvezhessék, mint a magyarok, okul adván, mert a bécsi békekötés kivívásában az osztrákok is segítették a magyarokat. Nem emlékeznek-e önök később körülbelül 1609-re, midőn a cseh-morva s osztrák-rendek felszólították Magyarország rendéit, miként az 1608-ki vívmányokat teljesen követeljék, hogy azok épségben is tartassanak; s nem emlékeznek-e önök, 1618-ra, midőn országgyűlés hirdettetvén, a cseh-morva és osztrák rendek a magyar rendekkel szövetségre léptek, s e szövetség által biztosítani akarták egymást alkotmányaik fentartására nézve. 1620-ban, az igaz, a fehérhegyi ütközetnél végevettetett Csehország alkotmányának; de vajon azért, mert ők oly szerencsétlenek voltak, hogy 1620-tól soha nem lelhették meg az alkalmat, alkotmányuk visszaállítására: eljátszották-e az alkotmányt 1 vajon azon szerencse folytán, mint önök mondják, és melyet nagy részben magam is elismerek, hogy habár Magyarországban 1849ben a világosi árulás s az osztrák császári hatalom törvény-ellenes, igazságtalan fegyveres
