Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-394

391. országos ülés deczemher 4. 1871. 21S tőlem, hogy minek tartom én a képviselőházat, midőn azon végzéssel szemben, mely szerinte a dohány-jövedék eltörléséről kivánt törvényjavaslatot, én készítettem egyet annak fenntartására. Mondom, én itt több joggal tehetném a kérdést, mert — mellesleg legyen mondva — a dohányjövedékre nézve kezemben van egy végzés 1870. deczember 15-ről, — gondolom ez a legújabb— és ez nem azt mondja, mit Móricz képviselő ur itt elmondott. Mit mond ez? A dohányjövedékre vonatkozó törvényjavaslatról levén szó, a központi bizottság előadója igy szólott: „Fölmerült ugyan azon indítvány, hogy a dohány-egyedáruság eltörlése elvileg már a jelen törvényjavaslatban kimondassák, és utasíttassák határozatilag a pénzügyminiszter a dohányegyedáruság megszüntetése czéljából fölmerülendő intézkedések megtételére; azonban a központi bizottság, tekintve azon körülményt, hogy a jelen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az osztályok e kérdésre tanácskozásaikat ki nem terjesztették: nem érezhette magát feljogosítva a fennebb jelzett indítvány elfogadására. Nem tehette azt a bizottság azért sem, mert ezen kérdést ugy nemzetgazdászati, de főleg pénzügyi tekintetben nagyfontosságánál fogva olyannak tekinti, mely czélszerü, — és nagy horderejű következéseiben üdvös — megoldást csak ugy nyerhet: ha az a dohány-egyedáruság iránt a pénzügyminiszter által beterjesztendő törvényjavaslattal egyidejűleg és együttesen fog megvitattatni és eldöntetni. Miután pedig a pénzügyminiszter a törvényjavaslathoz beterjesztett indokolásban kijelentette, hogy ez iránt a törvényjavaslatot 1871. évben a képviselőházhoz be fogja terjeszteni; sőt ebbeli kijelentését a központi bizottság ülésében tett szóbeli nyilatkozata által ujabban megerősítette nemcsak, de biztos kilátásba helyezte azt, hogy az érintett törvényjavaslatot az 1871. év folyamán oly időben előterjesztendi, hogy azt a jövő 1871. évben a képviselőház tárgyalhassa is: ez által a t. képviselőház, a központi bizottság véleménye szerint, azon helyzetbe jutand, miszerint a jövő évben alkalma leend a beterjesztendő törvényjavaslat tárgyalása folyamában a dohány-egyedáruság eltörlését, átalakítását, vagy fenntartását illető kérdéseket egyidejűleg tüzetesen megvitatni és eldönteni; — addig pedig a központi bizottság nem érzi magát hivatva ezen fontos kérdések valamelyikének most már érdemleges határozat által praejudieálni." A központi bizottság ezen véleménye elfogadtatott, és határozat erejére emeltetett. Elolvastam a véleményt, s ha nem teljesítettem azt, amit tartalmaz: mondhatom, rajtam nem múlt, s ha tőlem nem függő akadályok nem gátolnak, megteszem azt. Csak arra kérem a képviselő urakat, hogy ha már a határozatok meghozása ugy is sokkal könnyebb, mint azok teljesítése: — hát ne méltóztassanak még oly határozatokért is felelőssé tenni bennünket, melyek nincsenek meghozva, elég, ha felelni birunk azokról, melyek meghozvák. Ismétlem tehát, hogy azon okoskodást, azon érvelést, melyet a képviselő ur az egyenes és a közvetett adók arányára épit: nem tartom komoiy discussio alapjául vehetőnek; de nem hiszem, hogy maga is komolyan vehette volna azt, hogy vagy 500.000,000 írtból éljen meg az ország egész népessége. Különben is, ha egy kicsit rectificálom tételeit : akkor más szint fognak azok magukra Ölteni. Megteszem ezt, mivel valóban tanulságos és érdekesnek tartom, hogy a való ismerve is legyen. {Halljuk!) Az egyenes adók előirányozva voltak 1868ban 54, 1869-ben 53, 1870-ben 54, 1871-ben 57, 1872-re pedig 58 millióra, pedig már ekkor hozzájárult a Határőrvidék direct adója is. Az I összes növekedés tehát — ismétlem — a Határőrvidéknek több, mint egy millió frt adó-növekedésével 4 millió, anélkül vagy 2 és fél millió frt. Ezek az előirányzott összes bevételeknek tették: 1868-ban 56%-át, 1869-ben 54%-át, 1870-ben 52%-át, 187l

e-ben 50%-át, 1872-ben I teszik 48%-át. Tehát ha a t. képviselő ur azt hiszi, hogy ezen arány-változás az állapotok javulásának biztos jele : ugy legyen megnyugtatva, mert évről évre két %-kal jobb azon arány, melyet a direct adók s az egyéb bevételek képeznek. Hogy 56 százalókról nem lehet átmenni egyszerre 26 százalékra: az igen természetes; — hanem ha évről évre 2 százalékkal javul ezen arány: azt gondolom, ezzel minden elfogulatlan ember megelégedhetik. Ide járul, hogy a vámoknál nemcsak azt kell felvennünk, ami a magyar határon bejön, miután azon körülménynél fogva, hogy mi nem képezünk külön vámterületet, nem lehet biztos számokat felhozni — mivelhogy a vámjövedelem igen nagy része, mely a galicziai és az osztrák határon jön be: Magyarországot illeti, csakhogy nem itt lépi át a vámterület határait. A képviselő ur sokkal practicusabb ember, hogysem ily tételekkel akarjon komolyan operálni. Az egyenes adók minél kisebb mértékben emelkednek, minek természetes oka, hogy a földadó a cataster által meg van kötve. Hiába i emelkedik tehát a föld jövedelme: adója nem