Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-394
210 3f>4. országiis ülés deczember 4. 1871 ség), s hogy ha az nincs, helyette ötletet; — mondom erre mindig van nálunk ember akárhány. Nem tudnánk felvetni tárgyat, hogy a hozzá szólóknak nagy bőségével ne találkoznánk; hanem embereket találni, kik a megalkotott törvényeknek testet adni, reggeltől estig tartó munkával készek legyenek, gondos és hiv embereket, kik a gyakorlat terén itt ott felmerülő tüneményeket megfigyeljék : ily embereket nálunk találni nehéz, mert kevés van. (Helyeslés.) Es épen az ilyenek nevelése az administrátióra — hogy ugy mondjam kiképzése, — ez az egyik nagy feladatunk. (Helyeslés,) 6 azt gondolja a képviselő ur, hogy ha a miniszter maga ad példát, mintegy mondván : ez nem az én méltóságomhoz illő dolog, ezzel vesződjenek alárendeltjeim : vajon ezzel fokozza-e közegeiben az administratió fontossága iránti véleményt ? Bizonyára nem! Hiszen jól tudjuk, hogy a mennyire becsüljük, a mennyire méltatjuk azt magunk, és a mi fontosságot tulajdonítunk annak mi magunkra nézve, ugyanily fontosságot tulajdonítanak annak alárendeltjeink. (Helyeslés) Ha látják, hogy nincs oly kicsiny dolog, mit a miniszter figyelmére ne méltatna: előttök sem lesz oly kicsiny dolog, melyre figyelmet ne fordítsanak. Ellenben, ha az ellenkezőt látják : fokozatosan terjed az, a miniszter az államtitkárra hagyja ezt, ez a miniszteri-, ez meg az osztálytanácsosra, s végre elvégzik a segédfogalmazók. (Derültség.) A t. képviselő úrtól, ki az államkormányzatban elharapódzott corruptióról beszélt, kérdem : vajon az adórendszer philosophiájának stúdiumai közepette felfedezhet és fékezheti-e a miniszter a corruptiót, ha az fölüti fejét ? vajon ott találkozhatik-e azzal? Ugy-e, hogy nem. De igen is találkozik azzal az administratió részletei között. Sajnos, nem ugyan szabályszerüleg, mint a képviselő ur monda; de kivételesen mutatkozik corruptió, s ezt megragadni, és a mennyire lehet kiirtani, én is oly magas feladatnak tartom, mint a képviselő ur; de nem is fordulok ám el azon tértől, melyen azt megtalálhatom. (Helyeslés.) Es vajon a csavargőzös példáját a t. képviselő ur az adótörvények philosophiájából vette : e, vagy az administratió teréről? és mégis kinek csinál belőle szemrehányást, talán segédfogalmazóimnak ? Nem, hanem nekem, a kinek pedig nem engedné meg, hogy ez administratióval foglalkozzam. Ha ón ezt csakugyan nagy uriasan ignorálnám: hogyan felelhetnék róla, és hogyan volna joga engem vonni érette felelősségre, épen azon képviselőnek, a ki kivánta, hogy ignoráljam azt ? (Élénk helyeslés jobb felől.) Éu azon helyzetben vagyok a képviselő úrral szemben, mint a minőben Schiller volt Don Carlosának egyik bírálójával. A bíráló csodálkozva kérdé, miként írhatta ezt, vagy azt a szerző, ugy a miként irta, mikor olyan nagyon világos, hogy azt nem igy kellett volna megírni. Schillert mint monda, semmi sem bántotta annyira, mint az ilyen megjegyzés ! Ha olyan világos az a hiba, — ez volt felelete: — csak feltehette volna a biráló, hogy ő is meglátta, s ha mégis ugy irta, erre bizonyosan volt oka; miért nem kereste a critieus is e további okot ? talán ő is megtalálta volna. A fennforgó esetben, a t. képviselő ur a critieus és én is azon kérdéssel fordulok hozzá, hogy nem kereste okát, miért nem szállítottam én alá a gőzösökkel átkelésnek díját ? bizonynyal megtalálta volna. Azt, hogy jogom volt amaz összeget szedetni: kimutattam már, joga volt hozzá a társaságnak, s igy jogom volt nekem is. Miért éltem-e joggal? Mert szándékom volt a csónakokat csavar-gőzösökkel helyettesíteni Hogy ezt bizton és kár nélkül tehessem: tudnom kellett, minő hatása leend annak a forgalomra, ha a csónakok helyébe a csavar-gőzösök lépnek, tudnom kellett, hogy ennek előnye a forgalom minő növekedésében fejezi ki magát. Ha én a 6 krajezár átviteli árt leszállítottam volna négy krra: akkor nem tudhattam volna vajon a csavargőzös, avagy az alacsonyabb ár folytán növekedik-e a közlekedés. Nekem tehát fenn kellett tartanom az árt, s ha már fenn kellett tartanom, nem látom át: miért ne tartottam volna azt fenn a kincstár javára. Azt is mondja a képviselő ur, hogy e zsarolást meg nem tehettem volna azon kabinetben, melyben ő lett volna az igazságügyminiszter. Ebben tökéletesen igaza van. Nemcsak ezt nem tehettem volna meg azon kabinetben, hanem abban átalában semmit se tehettem volna; mert azt tartom, a képviselő ur megengedi, hogy nekem abban nem lett volna helyem. (Derültség.) De nemcsak ezekről beszélt a képviselő ur; beszélt ő még sok más mindenről is. Elmondta, hogy hány hivatalnok ül e házban. Több mint 40. Elmondta, hogy legalább ugyanannyi mindenféle igazgatótanácsos, mindenféle concessionárius és azután sok olyan, a ki még az akar lenni. Ennélfogva ő megtagadja a függetlenséget e ház tagjaitól. Már, kérem, ez ismét az izlés, a felfogás dolga. A hivatalnokokról nem akarok szólni: ez oly théma, mely e házban már sokszor meg volt vitatva; hanem meggondolta-e a képviselő ur : kiktől tagadja meg a függetlenséget akkor, mikor megtagadja azt az igazgató tanácsosoktól és engedélyesektől? meggondolta-e, mit tesz az, ha kitiltjuk a törvényhozásból azokat, kiknek a társadalmi tevékenység terén ismereteik vannak és tapasztalataik
