Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-394

204 894, országos ülés deezember 4 1871. költség nélkül; sok-e ez, vagy kevés! az a megitélés dolga, hanem már 3.700,000 frtról számot adtam. Maradt még 67 millió, ehhez hozzá kell adni az intercalaris kamatokat, a melyek avasutakra rárovattak, 2.099,000 frtot, s igy újra kiegészül az összeg 69.194,000 frtra. Erről kell tehát tovább számot adnom. Ebből, mint a képviselő ur igen helyesen kiszámította, 51,616,000 frtot a kész és a már megkezdett vasutakra adtunk ; a többi épen rendelkezésre áll. A már befektetett 51 millió s a még rendelkezésünkre álló épen kiadja az emissionalis költségeken tul fönmaradt s az intercalaris kamatok hozzáadásával resultáló 69 millió frtot. Tehát mondhatom, hogy a mi befolyt, az ment egyrészről a emissionalis költségekre, azután a kész vasutakra, azután a készülőkre, s a többi megvan. Gondolom a számadás elég tiszta. {Helyeslés jobbról). A fővárosi 24 millió frt kölcsönből megváltottuk a lánczhidat 6.671,000 írttal; adtunk a Duna-szabályozásra 2.060,000 frtot, adtunk a sugárutra 8.199,000 frtot; helyesen adtuk-e vagy nem? azt igazolni nem tartozom, miután a ház megszavazta; de adtuk. Adtunk továbbá a fővárosi alap részére közlekedési fővonalakra és egyéb költségekre 831,000 frtot, a mi tesz összesen 17.762,000 frtot. A többi megvan készpénzben. Tehát ez sincs eltékozolva, hanem tisztán befektetve van. Már hogy pénzügyileg közvetlenül gyümölcsöző czélokra-e vagy nem? azt nem vitatom. A Duna-szabályozás pénzügyileg, közvetlenül nem jövedelmez ; de ha sikerül ezáltal a fővárost egy őt különben veszélyeztetőárviztöl egyszer megmenteni: akkor nagyon gazdagon fog az gyümölcsözni; a sugárutra adott összegről sem mondom, hogy az közvetlenül gyümölcsöző befektetés; de ha egykor egy izévé lesz az azon müveknek, a melyekről Széchenyi előrelátta, hogy a fővárost és általa az országot emelni hivatvák, ha ennek folytán ezen főváros lakályos, egészséges és kellemes voltánál fogva a külföldieknek is gyülhelyévé válik: akkor azt állítom, hogy az is gyümölcsöző befektetés. A mi itt rendelkezésre áll, az ennek folytán csak 6.327,000 frt lenne, de mivel az adott hitel teljesen nem merittetik ki: a t. képviselő ur számítása itt is helyesnek bizonyul. De a kincstári utalványokból is befolyt vagy 7 millió frt, s az államjavak eladásából és az ingó vagyon értékesítéséből meg az adó- és bérhátralékokból is együttvéve vagy 20 millió frt. Ezen együtt 27 millió forint tehát az, melyről újra számot kell adnom, kimutatva: hová tettük azt, elköltöttük-e háztartásunk folyó szükségleteinek fedezésére, vagy ujat alkottunk azzal is olyant, a mi finaneialiter is gyümölcsöző? Mielőtt ezt tenném, legyen szabad megjegyeznem, hogy az e czimeken a múltból ránk maradt öszszegek itt csak annyiban jönnek tekintetbe, a mennyiben nem pótoltatnának az utóbbi évek folyamán előállt hátralékok által. Meg kell ezt jegyeznem, miután épen a múltból maradtak reánk, és nem ezen évnek jövedelmeit képezik; de azt gondolom, hogy tekintet alá, mint készletfogyasztások, csak azon mérvben jönnek, melyben azok újra az ezen évekről elmaradtak által ki nem egyenlittetnek; mert ha — föl teszem — az illetékekből 1867. előtt behajtottunk 3—4 milliót, a 67-ik utáni évekből azok helyett átadtunk az illetékekből, vagy ha tetszik, az e czim alatti hátralékokban, a mikre pedig Ghyczy képviselő ur súlyt fektetett, jelenleg több van kint, mint 1867. végén volt, a növekedés több mint 2 millió frt. Ennek megint nem az az oka, mintha keveset hajtottunk volna be, kevesebbet mint az előbbi években; hanem oka egyszerűen az: mert a forgalomban lévő értékek áremelésével, természetesen az illetékek is ahhoz megfelelően emelkedtek. Ha tehát évről-évre jobb is a behajtás eredménye: ma mégis több mint két millióval nagyobb e czimen az állam activ követelése, mint volt 1867. végével. E két millió tehát levonandó az emiitett 29 millióból, s marad kimutatásra 27 millió. Ennek árán már épen nem az állam folyó szükségletérc tartozó igen nevezetes fedezetek eszközöltettek. Csak néhányat emelek ki. (Halljuk!) A vasutaknak segélyezésére kamatbiztositás folytán kiadatott 6.880,000 frt. Azt gondolom, az, mi e kiadást maga után vonta: valami uj alkotás; azt gondolom, hogy miután ez nem is elköltött pénz, hanem kamatozó előleg: tán felszámitható. Az államjószágokba befektetve lett 349,000 frt, az állam-erdőknél 2 millión tul, a bányáknál és a sónál közel 3 millió, az államépitkezéseknél 680,000, a posta-épületeknél azonkívül 250,000, a vámháznál 1 millió, birtokszerzésre Gödöllőn kivül Kisbérért 1.750,000, a fogarasi uradalomnak Bruckentkal-féle részeért 230,000, Görgényra 500,000 s az állam birtokai közt fekvő egyéb részek megvásárlására 300,000 frt, ez összesen tesz 16,946,000 frtot. A 27 millióból vagy 17 milliót immár kimutattam. Ezenkívül a honvédség felszerelésére, ideértve a laktanyák építését, fordítottunk 14 milliót. Erre nézve hallottam valakitől megjegyezni, hogy hiszen a sereget, a véderőt a folyó jövedelmekből kell minden országnak eltartani. Megengedem, t. ház; de egészszen más az, 1868-tól idáig 150,000 főből álló hadsereget megteremteni és felszerelni, és ismét más: az egyszer beszerzett készletnek és felszerelésnek karbantartása és utánpótlása. E 14 milliót is számításba véve, már négy millióval többet mutattam ki, mint a mi a t.