Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-393

192 303. országos ülés decEember 2. 1871. számadással! /fjartozó tiszttel hasonlittatik össze : gorómbaságn&k nevezi. Moüdom,, nincs ezen egész beszédben semmi, mi az ország fiuanciájának úgynevezett philosophiáját képezi. (Igás! bal felől.) Nem kívántatik a miniszter úrtól az, hogy ő az közigazgatás — értem a pénzügyi közigazgatást — csekély részleteivel foglalkozzék, ez az administratió dolga, nem a miniszteré; nem arra való a miniszter, hogy egyes ispánokat ellenőrizzen, hogy itt-ott egy pár forintot megtakarítson; hanem foglalkozzék a finaneia pkilosophiájával, foglalkozzék magasabb dolgokkal, és csak arra ügyeljen, hogy az alá rendelt közegek híven teljesítsék a rajok bizott kötelességeket, és jól fog menni minden. En hallottam a pénzügyminiszternek nagy erólyességéről. Tudnók, példákat felhozni az ő nagy takarékosságáról is; az állam részére. így például nem régiben itt Pesten alakult egy társulat, mely kis gőzhajókkal, úgynevezett lepkékkel akarta azon közlekedést Pest és Buda közt pótolni, melyre az egyetlen fennálló hid nem elégséges, s melyet a csónakok nem elegendőképen teljesitettek. Bs ugyan mi történt? A pénzügyminiszter ur, mint a lánczhidtársaság helyébe lépett lánczhid-tulajdonos, kitől az illetők természetesen kénytelenek voltak engedélyt kérni: meg is adta az. engedélyt Miután az ország nem veszíthet semmit, a ki pedig átkel a hidon tartozik 2 krt fizetni; igen természetesen, azt gondolja a t. ház, hogy a pénzügyminiszter azt kívánta a társaságtól, hogy minden szállított személytől 2 krt fizessen; de a mi pénzügyminiszterünk sokkal körmönfontabb ember; ő 2 és fél krt kívánt. Hogy mi jogon kívánta azt: azt már nem tudom, hanem annyit merek mondani, hogy oly országban, hol én volnék az igazságügyminiszter : nem kívánta volna, hanem elmarasztaltattam volna a törvényszék által; (Derültség) mert a miniszternek nincs több joga, mint volt'' !a •'lánczhid-társulatnak, több jogot senki irányában 'áéin* gyakorolhat. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Ez mát üem jog, hanem zsarolás. De eltekintve ettől, miért nehezíti ezen közlekedést? Talán azért, hogy néhány forinttal, néhány ezer forinttal

1 többet takarítson meg az államnak. Tehát a miniszter ur nem veszi tekintetbe azt, hogy ha egy iparos, egy kereskedő, kinek a Rudas-fürdőnél, vagy annak környékén van dolga, kénytelen a hidra menni, és onnan visszakerülni, az által időt vészit, pedig time is money — az idő pénz, —- hogy sokkal többet vészit, mint az a 3 és fél krajczár, mennyit a miniszter megtakarít. Az ország productiv ereje vészit az által, ha a miniszter így jár el, csakis azért, hogy néhány krajczárt megtakarítson, ezt kell tekintetbe venni, ez a financz politika, nem azon néhány. 100 frt megtakarítása. (Igaz! Ugy van! bal félffl.) így van a • zmfyöígyi kőszénnél is. A miniszter azt találta, hogy nagyon veszik és mi az ára, 20 kr,;degyen ,30 kr, nyerjen az állam 10 krajczárrai többet mázsánként, azaz az állam 10 krajczárrai- többet kap minden mázsa, után és az minden mázsánál tiszta • nyereség. Hanem a mit a csírázó ipar vészit, — mennyi helyen tette lehetetlenné az ipar fejlődését az által, hogy. a kőszén árát felemelte, — azt nem veszi ;tékintetbe. Tehát nem az ipart- kell emelni, .nem á termő földet kell-trágyázni, hanem néhány krt kell meggazdálkodni ? és mi az eredmény ? Ezen évre előirányozva volt 19,300 forint jövedelem, a jövő évre pedig előirányozva van 23,000 forint deficit. Ez a 10 kros nyereség eredménye; de hát a miniszter ur minden mázsán 10 krral többet kapott; ez a krajczáros fukarkodás politikája, nem magasabb pénzügyi tudomány, nem az, mit Magyarország pénzügyminiszterétől várok Magyarország pénzügyi viszonyainak helyrehozására. Pedig bizony van alkalma, van elég oka a magyar pénzügyi viszonyokkal tüzetesen foglalkozni és volt elég idő is reá; — öt évi kormányzat alatt már csak lehetett volna valamit tenni. A trónbeszédben felhívja ő felsége az országgyűlést, mondván, „ajánlanom kell az önök figyelmébe az adóügy reformját, mely az ország jólétének egyik legnagyobb emeltyűjét képezi." íme — miután a trónbeszédért a kormány felelős — ez azt mutatja, hogy a kormány érezte az adóreformok szükségét már 3 év előtt. Midőn a múlt évi budgetet beterjesztette a miniszter ur: akkor kötelesek voltunk némi elnézéssel viseltetni az iránt, hogy a miniszter ur tervekkel nem lépett elő; mert akkor még rövid ideig kezelte a pénzügyi tárczát, méltányosnak kellett lenni, és nem lehetett kívánni, hogy rögtön'pénzügyi reformtervekkel álljon elő. De azóta ismét egy év múlt el, s hogy másfél év után még most sem lép fel egyetlen uj pénzügyi tervezettel: méltóztassanak megengedni, — ez megbocsáthatatlan. Mert miből áll ezen budget igy, a mint most van ? Áll azon számok összerakásából, melyeket önök elődei átvettek Schmeríing kormányától, ez meg átvett a Baeh-kormánytól. Igen, de uraim, egészen más állapot volt az. Nem is tekintve azt, hogy nem volt alkotmányos kormányzat, hogy nem volt magyar, hanem idegen kormány, nem tekintve ezt: azon kormánynak sok nehézséggel kellett küzdenie. Azon kormánynak volt egy háborúja, a melynek folytán 1859ben elvesztette Olaszország egy részét, s 1866-