Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-393
SÜ8. országos ülés deczember 2. 1871. 187 kérésen megváltozott; nemcsak abban, hogy a kézi munka fogyott, mert helyébe a gép lépett, hanem azért is, mert azon kevés munka, melyet j a gépeknél alkalmaznak: sokkal nagyobb mennyi- ' ségü értelmiséget igényel, ritkán végezheti a munkát a gép mellett oly munkás, ki iskolákon nem ment keresztül, tehát egyrészt csökkentette a kézmunkásoknak alkalmazását, másrészről nehezebbé tette az állást azon kevesekre nézve, kik munkát kaptak. Ez alapja azon mozgalomnak, mely kezdődött századunk elején, fejlődött és fejlődik mindig tovább. Ezen csak egy módon lehet segíteni. Nem börtönökkel, nem elnyomással: az ipariskolákban kell gyógyítani e bajt; s nincs Európában egy oly állam sem, mely oly szerencsés helyzetben volna e részben, mint épen Magyarország. És itt visszatérek arra, hogy Gladstone ezen hires beszédében azt mondta a munkásoknak — nem fenyegette börtönnel; nem hitta össze Thaisz Elekjeit, hanem elősorolta nekik, hogy mennyi jót tett velők az állam; j mennyire szivére veszi a kormány az ő sorsú- j kat; előadta, hogy milyen előhaladásokat tettek j már e mozgalom kezdetétői fogva. Fel lettek | ruházva parlamenti joggal; az állam gondosko- ' dott iskolákról, hová az elszegényedettek gyér- | mekei adassanak, biztosította őket, hogy néhány | 7 — 8 hónap múlva a törvényhozásra is jogos be- j folyást fognak gyakorolni a titkos szavazat ut- i ján. Ezen térre lép azon kormányférfiu, ki körül ' van véve az egész országban millió munkással, és egy oly fővárosban, melynek kebelében mű- ; ködik az internationale. Mennyivel könnyebb a | mi helyzetünk! Hiszen nálunk a munkások ne- ' vetségessé teszik magukat: mikor ezen theoria I alapján mozgalmat akarnak csinálni. Meg kell j ezt magyarázni munkásainknak, ekkor nem kell | börtön. | Fogadni mernék, hogy ha a t. belügyér ur, j a helyett, hogy börtönbe csukatta őket: össze- j hivatott volna egy meetinget, ha lett volna bátorsága erre, és ott megmagyarázta volna valaki nekik, hogy uraim önök Európát akarják utánozni. De egész Európában ezen mozgásnak mért van helye? Azért, mert külföldön a gyáripar meggyilkolta a kézműipart; de nálunk ez még nincs igy. Hiszen minálunk a kézműipar J most is sokkal nagyobb, mint a gyáripar. Tehát j elesik magától a józan ok a mozgalomra. De j miután tudjuk, hogy az eszmék haladását lehetétlen megakadályozni: lehetetlen azt termesze- j tesnek nem találni, hogy ezen eszmék behatót- j tak a mi országunkba is. S épen , mert a mi j szegény munkásaink műveltségi stádiuma a leg- j roszabb, mert fél müveitek, mi a legroszabb, a ; legveszedelmesebb: lehet-e csodálni, hogy ha ide lévén ezen eszmék importálva idegenek által, j a munkások, senki által fel nem világosittatva, tévútra vezettettek. Jött uéhány külföldi, 5 — 6 munkás előtt elkezdette hirdetni Lassale tbeoriáit, a nélkül, hogy a mieink tudták volna, mit irt voltaképen Lassale ; mert ha tudták volna, hogy a kiindulási pont épen Lassalenál az, hogy külföldön a gyáripar meggyilkolta a kézműipart: akkor a munkások belátták volna Magyarországban, hogy tehát nálunk nincsen ok az ily mozgalomra. Engedje meg a t. belügyminiszter ur, hogy e kérdésben megkülönböztessek két dolgot. Itt először szó van egyénekről, kikben a személyes szabadság meg lett sértve: másodszor szó van a munkásokról, mint társulatról, én nem ugy tettem a kérdést interpellátiómban, mint munkásokról. Méltóztassék megnézai az interpellátiót — nem ismerek el osztályokat, — én a honpolgárok mellett szólaltam fel, kiknek személyes szabadsága meg lett sértve, alkotmányellenesen. Erre a miniszter ur semmit sem felelt, pedig felszólalásom épen arra vonatkozott, hogy megsértve láttam ez által az egyenlőséget. Méltóztassanak elhinni, hogy ha Thaisz Eleknek eszébe jutott volna 38 tekintélyes vagyonos polgárt bedobni egy sötét pinczébe, mindenki protestált volna ellene. De, mert szegény munkások voltak, ezen eljárás természetesnek találtatik. (Tetszés a szélső balon. Mozgás a jobb oldalon.) Erre a miniszter ur egy szóval sem reflectált. Ha tekintjük a munkásokat, mint társulatot: kérdem a miniszter úrtól, miféle törvényhez kell hogy tartsa magát valamely egylet? Mindenki tudja, hogy az egyletekre nézve az átalánosan kötelező törvényen kivül alapszabályaik irányadók. Engedje meg a t. ház. hogy a pesti munkásegylet alapszabályaiból néhány pontot felolvassak, (Zaj) a mely alapszabályokat a belügyminiszter ur igen jól ismeri, mert ő maga irta alá azokat mint államtitkár. Világosan ki van azokban mondva, hogy a kitűzött czél elérésére mily eszközök szolgálnak, igy pl. a b) pont alatt ez van : minden törvényes eszköz felhasználása a munkás politikai és polgári jogainak elérésére; másodszor a munkás osztály anyagi helyzetének javítására czélzó törekvés productiv társulatok alakítása által; harmadszor megvitatása azon napi kérdéseknek, melyek a munkás világra vonatkoznak, vagy ehhez viszonyban állanak; negyedszer tárgyalása az egyleti tagoknak felvilágosításával azon gazdászati törvényeknek, melyek a vagyon termelésére, megtartására és fogyasztására vonatkoznak. Legfontosabb a 8-dik pont, mely igy szól: testvéries közlekedést eszközölni az idegen földön levő társulatokkal. Ezt a t. belügyminiszter ur 1870-ben mint államtitkár a
