Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-392
392. országos ülés deczember 1. 1871. 355 volt azon darab húsra, melyet az csőrében tartott. (Elérik tetszés balról.) Szerezze meg Wahrmann saját maga erejéből és tudománya után a kormánynak, melyet ö támogatni köteles, azon darab húst, azt a a programmot, azt a pénzügyi rendszert, melyre a kormánynak szüksége van, mely hússá és vérré váljék a kormány kezében, s ne provocáljon bennünket az éneklésre. {Helyeslés.) De nem akarok, t. ház! miután a t. ház figyelme úgyis ki van merülve, hosszasb lenni. {Halljuk! Halljuk!) Csak kijelentem egyszerűen, hogy én azok nyomán, mik igen t. barátaim külön-véleményében kimondattak : kénytelen vagyok az előttünk fekvő költségvetést átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadni. Ezen kényszerhelyzetbe a kormány juttatott bennüket, és ezért a felelősség egész súlya a kormányra nehezedik. Pártolom a külön-véleményt. (Élénk helyeslés bal felől.) Éber Nándor: Visszás helyzetben vagyok, hogy ily későn kell felszólalnom, amidőn a ház türelme már ki van fárasztva. {Halljuk!) Azonban t. előttem szólott épen beszédének végén azzal vádolta Wahrmann t képviselőtársunkat, hogy ő az ellenzéket a mesebeli rókaként éneklésre akarja birni, azaz : hogy a practicus kérdés megoldását másoktól várta. En épen a kérdésnek ezen practicus oldalához akarok szólani, és igy talán igénybevehetem egy pillanatra a t. ház figyelmét. Bármennyire különböző is a pénzügyi bizottság jelentése a külön-véleménytől, mégis mindazok,kik a pénzügyi bizottság jelentését akár pártolják, akár ellenzik: abban az egyben megegyeznek, hogy fináneziális helyzetünk komoly. Tehát a főkérdés, véleményem szerint kevésbbé ezen okok kutatása, mint inkább azon mód keresése, mely által ezen komoly helyzeten némileg segíteni lehetne % En tehát leginkább erre akarok szorítkozni. De mielőtt ezt tenném, engedje meg a t. ház, hogy én hasonlókép gyakorlati szempontból néhány átalános észrevételt tegyek, melyekre részint a két jelentés, részint az itt elmondottak nyújtanak alkalmat. Legelőbb is feltünend a t. ház előtt is egy magában különös, de mégis mindennapi jelenség. Valahányszor valamit be akarunk bizonyítani: mindig a legbiztosabb módot abban találjuk, hogy számokra hivatkozunk. Majdnem közmondássá vált a phrásis, hogy: „ha szükséges, számokkal bizonyítom be állításomat." Es mégis a számok összeállításában oly roppant különbséget látunk. Mindennap találunk bukófélben levő, vagy épen már megbukott társulatokat, melyek könyveikből kimutatják, hogy bizony ők nem állnak roszul, és azon ideiglenes baj, melyben vannak, helyre fog hozatni azon dús eredmények által, melyek jövendőben biztosan várhatók, és melyek el nem maradhatnak. Másrészről nincs oly virágzó társulat sem, melynek számításait ne lehetne ugy összeállítani, hogy még az is, ki azon számadásokat igen jól ismeri: legalább első pillanatra meg ne döbbenjen. Ennek igen természetes oka az, hogy nincs oly számadás, melyben többé-kevésbbé kétes természetű tételek ne fordulnának elő. és az egész eredmény azon fölfogástól függ, melylyel ezen tételek megítéléséhez fogunk. Ha ez kedvező: akkor kedvezőbb az eredmény; ha ez kedvezőtlen: az eredmény is az lesz. Epén igy van ez az államháztartásnál is. Ott is, és főkép nálunk, kik a rendes ós rendkívüli budget-rendszert fogadtuk el: mindig támadhat kétség az iránt, vajon egy tétel akár a bevételnél, akár a kiadásnál a rendes vagy rendkívüli költségvetésbe számitandó-e, és a szerint, amint mi ezt megítéljük, fog kiütni számításunknak eredménye. Igy törtónt az előttünk fekvő két jelentéssel is. Egy részről a külön-vélemény beadói, azon szempontból indulván ki, hogy a gazdálkodás többé-kevésbbé nem volt olyan, mint annak kellett volna lenni: kimutatják számokkal, hogy az első 3 év alatt, melyeknek zárszámadásait, ha nincsenek is egészen az államszámvevőszék által megvizsgálva, de melyek mégis elég biztosan vannak megállapítva, deficittel dolgoztunk, és hogy azóta naponként ez utón gyorsan tovább haladunk; másrészről a pénzügyi bizottság jelentésében azon szempentból indulva ki, hogy a gazdálkodás nem volt oly rósz: azon eredményre jut, hogy az első években deficit nem volt, és hogy az, a mi a jövő évre előirányoztatott, oly nagy, mint látszik, azaz az egyik a rendkívüli bevételeket, minők a közös activák, az adó- és bérlethátralékok, ingó-vagyon eladása és speciális czélra kötött kölcsönök, ugyanazon kategóriába foglalta és mindezeket, mint rendkívüli bevételebet állítja elő. Ennek ellenében a külön-vélemény mindezeket mellőzi, és ez természetesen különböző eredményre vezet. Véleményem szerint az igazság, mint rendesen, a kettő között van, de véleményem szerint sokkal közelebb áll a pénzügyi bizottság véleményéhez, mint a külön-véleményhez. Megmondom, miért vélem ezt. En is nagy részben osztozom azokban, miket Horn Ede t. képviselőtársam elmondott a rendes és rendkívüli budgetről. Én is azon meggyőződésben vagyok, hogy egy államnak, mely egyszer egy rendszeresített közigazgatással bir, csakis egy állandó rendes budgetje lehet. Rendkívüli budget egyik évben. 20*
