Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

392. országos ülés deczember 1. 1871. 143 óhajtással voltam bátor a t. ház elé lépni: méltóztatnának ezen kérdést alaposan tárgyalni, és a jövő irányát megállapítani. Akkor azon nézet uralkodott, hogy előbb bővebb tapasztalatokat kell gyűjteni, hogy sem ezen kérdés tárgyalható lenne. A közlekedési rendszer reformjának megindítása közben a vasúti concessiók egész sorozatát láttuk felmerülni a nélkül, hogy helyzetünknek, ezen vonalaknak megfelelő volta, magának a megfelelő rendszernek és a tarifának kérdése megvitattatott volna. Üdvözlöm ón azon kísérleteket, melyek jelenleg a concessionalis rendszernek némileg megbontására, egy átalános szempontnak, mely az állam érdekének jobban megfelelhetne, előtérbe léptetésére tétetnek, habár nézeteim e részben a sajtóban kifejezett nézetekkel nem egyezik meg, szívesen ragadom meg az alkalmat annak megjegyzésére. Azonban nemcsak a vatutak, de a közutak is, ezen nagy része a nemzet munkájának, a törvényhozás által még eddig sem rendeztetett. El lehet mondanom, hogy sem a közlekedés, sem az igazságszolgáltatás, sem a közigazgatás, sem a pénzügyi kérdések terén ezen évek sorában lényeges haladás alig. tapasztalható. Midőn a közlekedési rendszer által közgazdasági helyzetünk lényegesen változott: lett volna szerintem idején a cataster correctióját ezen változások kíséretében foganatosítani. Ez alkalommal lett volna lehetséges a cataster reformját a földbirtokosok érzékenyebb terheltetése nélkül és a közkinestár lényeges könnyebségére keresztülvinni. Nem akarok különben a t. háznak mulasztásaink felszámításával terhére lenni: csak azon meggyőződésemet akarom kifejezni, hogy ha rendszeres közigazgatási organismussal nem bírván, minden közszolgálatnak egy külön szolgálati ágat kell szervezni: hogy ha eljárásainkban a reform terén jövőre nagyobb megfontolással és erélylyel nem fogunk eljárni : akkor még költségeink leszállítása sem lesz részben elérhető. Teremtsünk közjólétet, szerezzünk kellő közigazgatást és törvénykezést, adjunk módot a gazdálkodásra: és szívesen szavazandjuk meg azt, a mi a kielégítő közigazgatás létesítésére szükséges. (Helyeslés jobb felől.) En, t. ház, a jelen költségvetésnek alapul szolgáló pénzügyi bizottsági előterjesztést a további tárgyalás alapjául elfogadom, jóllehet sajnálom, hogy oly programm nem fekszik előttünk, mely egy beható budget-vitának alapul szolgálhatna. (Helyeslés a szélső jobb oldalon.) Horn Ede : T. ház! Ha valaha, ugy tegnap győződtem meg arról, és pedig a t. pénzügyminiszter ur beszédéből, mennyire igaz azon híres angol bölcsész mondása, miszerint a valódi rend legerősebb ellentéte nem a rendetlenség, hanem a hamis látszólagos rend, miszerint a világosságnak legnagyobb ellensége vagy akadálya nem a sötétség, hanem az ál világosság. Nem először hallottam azon szemrehányást, melyet t. képviselőtársam Wahrmann Mór ur oly erélyesen hangsúlyozott ma: az az, hogj^ hiányzik a mi pénzügyi gazdálkodásunkban a rendszeres vezérelv, hogy napról napra élünk, hogy nincs megállapított terv. Sajnos, ha igaz, és fájdalom, minthogy a szemrehányás túlsó oldalról jön: alig fogják alaptalannak mondani, De van egy kivétel, csakhogy fájdalom, a kivétel még sajnosabb a sajnos szabálynál, van t. i. egy pont, melyben nemcsak a mostani t. pénzügyminiszter ur, hanem fennállása óta a magyar pénzügyminisztérium nagy határozottsággal és következetesen járt el, és ez a budgetnek felosztása két fő részre : rendes és rendkívülire. Eáakadunk e felosztásra már az első budg étben, melyet az országgyűlés megszavazott (1869-re) ; találkozunk ezen felosztással minden eddigi budgetben, szintén az 1872-ki előirányzatban. A pénzügyi bizottság t. előadója tegnap nagyon hangsúlyozta a megkülönböztetést, mely a rendes és rendkívüli kiadások és bevételekre vonatkozik, és e megkülönböztetés ugy szólván sarkpontját képezte a pénzügyminiszter okoskodásainak. Nézetem szerint, t. ház, ezen megkülönböztetés, ezen rendszeresítése a rendkívüli kiadásoknak, államháztartásunk egyik legroszszabb és legkárosabb oldala {Helyeslés a bal oldalon), ugy annyira, hogy lehetetlennek hiszem államgazdálkodásunk javulását, míg fenntartatik ezen önkényes felosztás, (Helyeslés a bal oldalon.) T. ház! a dolog természetében fekszik, hogy mind a magánháztartásban, és a nagyobb vállalatoknál, ugy az állam-háztartásban is előfordulnak oly es etek, melyek sorrenden kívüli kiadásokat okoznak, melyeknek fedezése szintén sorrenden kivüli bevételek által történik. Ennek következtében majdnem minden alkotmányos országban van néha-néha rendkívüli kiadás, és ennek megfelelőleg rendkívüli bevétel; de ez csak néha-néha, esetről esetre történik és néha évek múlnak el a nélkül, hogy rendkivüliségről volna szó. De a kiadások rendkivüliségeinek ezen rendszeresítése, ezen fából készült vaskarika, ezen ketté vágása a budgetnek rendes és rendkívülire : ez egészen ismeretlen dolog alkotmányos országokban, (Vukovich : Igaz ! Igaz !) egészen ismeretlen dolog jól rendezett háztartásban (Ugy van: a bal oldalon.) Nem is követett ily rendszert az északamerikai köztársaság, habár a múlt évtized első felében szörnyű rendkívüli ki-