Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

392. országos ülés deczember 1. 1871. 143 óhajtással voltam bátor a t. ház elé lépni: mél­tóztatnának ezen kérdést alaposan tárgyalni, és a jövő irányát megállapítani. Akkor azon nézet uralkodott, hogy előbb bővebb tapasztalatokat kell gyűjteni, hogy sem ezen kérdés tárgyalható lenne. A közlekedési rendszer reformjának megin­dítása közben a vasúti concessiók egész soroza­tát láttuk felmerülni a nélkül, hogy helyzetünk­nek, ezen vonalaknak megfelelő volta, magának a megfelelő rendszernek és a tarifának kérdése megvitattatott volna. Üdvözlöm ón azon kísérle­teket, melyek jelenleg a concessionalis rendszer­nek némileg megbontására, egy átalános szem­pontnak, mely az állam érdekének jobban meg­felelhetne, előtérbe léptetésére tétetnek, habár nézeteim e részben a sajtóban kifejezett nézetek­kel nem egyezik meg, szívesen ragadom meg az alkalmat annak megjegyzésére. Azonban nem­csak a vatutak, de a közutak is, ezen nagy ré­sze a nemzet munkájának, a törvényhozás által még eddig sem rendeztetett. El lehet mondanom, hogy sem a közlekedés, sem az igazságszolgáltatás, sem a közigazgatás, sem a pénzügyi kérdések terén ezen évek sorá­ban lényeges haladás alig. tapasztalható. Midőn a közlekedési rendszer által közgaz­dasági helyzetünk lényegesen változott: lett volna szerintem idején a cataster correctióját ezen változások kíséretében foganatosítani. Ez alka­lommal lett volna lehetséges a cataster reform­ját a földbirtokosok érzékenyebb terheltetése nélkül és a közkinestár lényeges könnyebsé­gére keresztülvinni. Nem akarok különben a t. háznak mulasz­tásaink felszámításával terhére lenni: csak azon meggyőződésemet akarom kifejezni, hogy ha rendszeres közigazgatási organismussal nem bír­ván, minden közszolgálatnak egy külön szolgá­lati ágat kell szervezni: hogy ha eljárásainkban a reform terén jövőre nagyobb megfontolással és erélylyel nem fogunk eljárni : akkor még költségeink leszállítása sem lesz részben el­érhető. Teremtsünk közjólétet, szerezzünk kellő közigazgatást és törvénykezést, adjunk módot a gazdálkodásra: és szívesen szavazandjuk meg azt, a mi a kielégítő közigazgatás létesítésére szükséges. (Helyeslés jobb felől.) En, t. ház, a jelen költségvetésnek alapul szolgáló pénzügyi bizottsági előterjesztést a to­vábbi tárgyalás alapjául elfogadom, jóllehet saj­nálom, hogy oly programm nem fekszik előt­tünk, mely egy beható budget-vitának alapul szolgálhatna. (Helyeslés a szélső jobb oldalon.) Horn Ede : T. ház! Ha valaha, ugy tegnap győződtem meg arról, és pedig a t. pénzügyminiszter ur beszédéből, mennyire igaz azon híres angol bölcsész mondása, miszerint a valódi rend legerősebb ellentéte nem a rendet­lenség, hanem a hamis látszólagos rend, misze­rint a világosságnak legnagyobb ellensége vagy akadálya nem a sötétség, hanem az ál világosság. Nem először hallottam azon szemrehányást, me­lyet t. képviselőtársam Wahrmann Mór ur oly erélyesen hangsúlyozott ma: az az, hogj^ hiány­zik a mi pénzügyi gazdálkodásunkban a rend­szeres vezérelv, hogy napról napra élünk, hogy nincs megállapított terv. Sajnos, ha igaz, és fájdalom, minthogy a szemrehányás túlsó oldal­ról jön: alig fogják alaptalannak mondani, De van egy kivétel, csakhogy fájdalom, a kivétel még sajnosabb a sajnos szabálynál, van t. i. egy pont, melyben nemcsak a mostani t. pénzügyminiszter ur, hanem fennállása óta a magyar pénzügyminisztérium nagy határozott­sággal és következetesen járt el, és ez a bud­getnek felosztása két fő részre : rendes és rend­kívülire. Eáakadunk e felosztásra már az első bud­g étben, melyet az országgyűlés megszavazott (1869-re) ; találkozunk ezen felosztással minden eddigi budgetben, szintén az 1872-ki előirány­zatban. A pénzügyi bizottság t. előadója tegnap nagyon hangsúlyozta a megkülönböztetést, mely a rendes és rendkívüli kiadások és bevételekre vonatkozik, és e megkülönböztetés ugy szólván sarkpontját képezte a pénzügyminiszter okosko­dásainak. Nézetem szerint, t. ház, ezen megkü­lönböztetés, ezen rendszeresítése a rendkívüli kiadásoknak, államháztartásunk egyik legrosz­szabb és legkárosabb oldala {Helyeslés a bal ol­dalon), ugy annyira, hogy lehetetlennek hiszem államgazdálkodásunk javulását, míg fenntartatik ezen önkényes felosztás, (Helyeslés a bal oldalon.) T. ház! a dolog természetében fekszik, hogy mind a magánháztartásban, és a nagyobb vállalatoknál, ugy az állam-háztartásban is előfor­dulnak oly es etek, melyek sorrenden kívüli kiadá­sokat okoznak, melyeknek fedezése szintén sor­renden kivüli bevételek által történik. Ennek következtében majdnem minden alkotmányos or­szágban van néha-néha rendkívüli kiadás, és ennek megfelelőleg rendkívüli bevétel; de ez csak néha-néha, esetről esetre történik és néha évek múlnak el a nélkül, hogy rendkivüliségről volna szó. De a kiadások rendkivüliségeinek ezen rendszeresítése, ezen fából készült vaskarika, ezen ketté vágása a budgetnek rendes és rend­kívülire : ez egészen ismeretlen dolog alkotmá­nyos országokban, (Vukovich : Igaz ! Igaz !) egé­szen ismeretlen dolog jól rendezett háztartásban (Ugy van: a bal oldalon.) Nem is követett ily rendszert az északamerikai köztársaság, habár a múlt évtized első felében szörnyű rendkívüli ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom