Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

392, országos ülés deczember 1. 1871. J33 szükséges investitiókhoz, befektetésekhez, javításokhoz, a birtoknak rendezéséhez és elkölti lassanként a készpénzt, eladja a földtehermentesitési kötvényeket, behajtja a bérhátralékokat; de abban a perczben, melyben ezen segély forrásai megszűnnek: nemde komolyan kell megfontolnia, hogy most vajon folytassa-e a szükséges hasznos investitiókat, befektetéseket ? vajon továbbra is javitsa-e a birtokot, habár hitelének túlságos igénybe vételével és azáltal hitelének koczkáztatásával is? avagy czélszerübbnek tartja-e abban a perczben, melyben átlátja, hogy nem birja ezen investitiókat félbeszakítani, abból a szempontból indulva ki, hogy talán kevésbbé veszélyes ezen eljárás, mint hjielének tulesigázása: fontolóra fogja venni, hogy talán ezélszerübb lesz birtokának egy részét eladni ? vagy üzlettársra szert tenni, a ki tőkével bir és a ki ezen befektetésekre a szükséges összegeket előlegezi, mig birtoka jövedelmezővé válik? De ha e működésére nem fog bizonyos tervet megállapítani, irgalmatlanul tönkre jut. A mint mondom, ugyanezen helyzetben voltunk mi is, midőn 1867-ben átvettük ezen nagy jövőjű országnak önálló kezelését. De milyen állapotban vettük azt át? Elhanyagolt, hátramaradt intézményekkel, adósságokkal terhelve, megfosztva mindentől. Az első perczben mindjárt hozzáfogtunk a kultúra ós művelődés nagy és költséges munkájához, investitiókhoz, befektetésekhez, javításokhoz ; mindezeket eszközöltük. Örököltünk ugyan, átvettünk egyszersmind pénztári készleteket, átvettünk értékpapírokat, adó és béi-hátralékokat. És mi történt ? Azon helyzetben vagyunk most, hogy mindezek elfogytak, kiadtuk a készpénzt, eladtuk, elzálogosítottuk az értékpapírokat, elzálogosítjuk a kassa-oderbergi, erdélyi és tiszavidéki vasúti részvényeket; az adóhátralékokra kamatozó kincstári utalványokat bocsátottunk ki és jelenleg a mostani költségvetés tárgyalása alkalmával azon helyzetben vagyunk, hogy ezen bevételek utolsó részleteinek igénybe vételére szorultunk. Felfogásom szerint tehát okvetlenül itt van azon idő, hol komolyan szükséges, hogy fontoltassék meg a kérdés : vajon íolytassuk-e a költséges, hasznos beruházásokat? vagy czélszerübb-e hogy megakasszuk a megkezdettet, ha félbeszakitsuk-e a meginditottat, ha veszélyeztetjük mindazt, a mi eddig culturai tekintetben történt, mert erőnk nem birja; vajon czélszerübb-e ezen takarékosság, ezen áltakarékosság, mely a kiadásokat véglehetöségig szorítja, tekintet nélkül talán arra, hogy az állam ezáltal hivatásának és kötelezettségének meg nem felelhet, vajon czélszerü-a azon önmegtagadás, mely a nemzetet megfosztja legnemesebb élvezetétől, a szellemi és művészeti törekvések kielégítésétől? Ezt komolyan meg kell gondolni, vajon nem lenn»»e czélszerübb határozottan és nyíltan azon elvet felállítani, hogy az állam egyes polgárainak az állam irányában támasztott magasabb igényei ellensúlyozására okvetlenül szükséges, hogy az állam is magasabb igényeket támaszszon az egyes polgárok irányában, hogy azok közreműködésétől, azok áldozatkészségétől, hozzájárulásától többet várjon. Komolyan meg kell fontolni, vajon czélszerü-e az állambh tokot épségében fenntartani ; vagy tán helyesebb.volna annak egy részét eladni és azt szellemi előhaladásunk emelésére fordítani és így az anyagi tőkét szellemi culturalis tőkékkel pótolni? Mindeze!: igen komoly kérdések, t. ház! és én megvártam ezen ország pénzügyi kezelőjétől hogy ezen kérdésben határozott állást foglaljon el, ezen állást tudassa velünk, a képviselőházzal, vagy hogy egyszerűen mondjam ki, hogy határozott pénzügyi programmja legyen, melynek keresztülvitelére a ház többségét nyerje meg. De nemcsak azért vártam a programm közzétételét most a jelen perczben, mert rendkívüli jövedelmeinkből kifogj kunk, hanem vártam azért is, mert az 1872-ki költségvetés bárcsak megközelítőleg, de tulajdon] épen az első normális budget, mely előttünk áll. Azon egyes minisztériumi szervezetektől, melyeket a pénzügyi bizottság jelentése is sürgetett, én lényeges módosítást az államháztartásra nézve nem várok, ha egész közigazgatási rendszerünket más alapra nem fektetjük, s ha azt gyökeresen át nem változtatjuk, ha az eddigi szokások és formák keretében maradunk: pénzügyi tekintetben nem fogunk lényeges változást előidézni; ós igy a jelen közigazgatási kiadást megállapítottnak tartom; hozzá járul ehhez, hogy ezen évben meg van állapítva a költségeknek azon mérve, melyben az uj igazságszolgáltatási rendszer az államra terheket ró. meg vr. nnak állapítva azon igények, melyeket a honvédség követel és a határőrvidék költségei is benne vannak e költségvetés keretében és igy az, mint mondom, némileg normális budgetet képez. Ami a jövedelmet illeti: az 5 évi tapasztalás után igen könnyen kivehetjük már most azon arányt, melyben rendesen az állam jövedelme növekszik, és igy ezen számítás is némi biztos alapot nyújt. Megszüntettük azou terhes és káros szerződéseket, melyek az államvagyont és államerdőket illetőleg fennállottak és igy a jövedelmeket e tekintetben is mérlegelhetjük és megállapodottaknak tekinthetjük; ugy hogy azon budget, mely eddig csak a provisorium jellegével birt: most véglegessé válik, és most szilárd