Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

301. országos ülés november 30. 1871. 125 mit adtunk el mi: mi eladtuk, az az megfordítva megvettük, a gödöllői, a kisbéri, a görgényi és a fogarasi uradalmat, ezeket mind megvettük. (Móricz Pál közbeszól: Elég rósz!) Bocsánatot kérek, vajon rosz-e vagy jó? annak birája sem a képviselő ur, sem én nem lehetek: hanem egyedül a törvényhozás. A törvényhozás rendelte el a gödöllői uradalom megvételét, annak jóváhagyásával történt a többi is. (Élénk helyeslés jobb oldalon. Felkiáltások balról: Ez nem áll. Jobbról: De ugy van!) Ha t. képviselő ur birája akar lenni a törvényhozásnak : én nekem nem lehet ellene kifogásom, de azt hiszem, e szerep meg nem illeti a t. képviselő urat. Ha egyébiránt rósz azon fogarasi uradalom megvétele: akkor meg akorom mondani a t. képviselő urnák, mert bizonyos vagyok benne, hogy nem tudja; mert különben nem koezkáztatott volna ily ítéletet itt az ország szine előtt; meg akaróm mondani, hogy e visszaváltott birtokért — mert inscriptio volt — fizettünk háromszáz s néhány ezer forintot s kapunk vissza annyi birtokot, a minek csak a bére 40,000 frt, azonkívül van ígérve, s kaptunk vissza vagy 32,000 hold erdőt s több mint 1 millió frt úrbéri papírokat, a melyek kamatját, mig a birtok vissza nem váltatott, azon 3 száz s néhány ezer frt. kamatja fejében húzták. {Élénk helyeslés.) De mivel — ismétlem — nem czélom polémiákba bocsátkozni, mert hisz az elvekre nézve és a követendő irány tekintetében egyetértünk és csak a helyzetnek fölfogásában és a mértékben, melylyel a szükségest, a hasznost és a nélkűlözhetJent mérjük és csak a takarékosság és a fösvéirykedés közötti különböztetésben van közöttünk eltérés: átmegyek azon számtételekre, melyek némileg épen a helyzet megismertetésére szolgálnak. Ezt kötelességemnek tartom, annyival inkább, mivel állásomnál fogva én ismerhetem ezeket inkább, mint bárki más, s így ezen helyzet kifolyásának kérem tekintetni, ha szabadságot veszek magamnak azok elmondására. (Halljuk !) Jól mondta a t. képviselő ur, hogy az: miképen állunk az előirányzatokban a mérleggel, nagyon kevés értékű, minthogy ez legfölebb valószínűségi calculust nyújt, nem egyszer még ezt sem; az azonban, hogyan állunk ezzel a zárszámadásoknál ? már igen fontos és hogy szomorú az ország pénzügyi helyzete: ezt nem lehet az előirányzatok alapján mondani; mert hisz ezek erre elég értékű calculust nem engednek, de lehet a zárszámadások alapján. Ha ezek aggályosak, akkor kimondhatjuk, hogy szomorú az ország pénzügyi helyzete; ha ellenben ezek nem ilyenek, ezt kimondani nem lehet. Bátor vagyok erre nézve néhány tételt idézni. En is visszamegyek az 1868-ki évre, mint azon esztendőre, melynek először volt rendszeres előirányzata, s itt bátor vagyok csak egynémit megjegyezni, mert a t. képviselő urak különvéleményéhez mellékelt táblázatok egyfelől, a pénzügyi bizottság jelentéséhez csatolt kimutatások másfelől: fölöslegessé teszik, hogy harmadszor is elősoroljam az illető tételeket. A képviselő urak táblázata az összehasonlítást nem engedi meg; mert, mint maguk is megjegyzik, 1868-ban nettó tótelekkel dolgoznak; ezt kiegészítette, rectiíicálta és használhatóvá tette a pénzügyi bizottság jelentése. Ezt sem ismétlem. Megemlítettem már, hogy a külön-véleményhez csatolt táblázatokból a póthitelek kimaradtak, s így erről sem szólok. Fontosnak tartom azonban a helyzet világos megértése tekintetéből, hogy különbséget tegyünk legalább azon kiadások és bevételek közt, melyeket — azt gondolom, — e házban senki sem akar ugy tekinteni, és ugy tárgyalni, mint a többieket; értem azon kiadásokat, melyek csaknem kizárólag képezik a közlekedési minisztérium rendkívüli szükségletét, amilyenek a vasútépítések, kikötők, csatornák stb. Mondom, nincs e házban senki, ki ezeket az állam rendes vagy readkivüli bevételeiből vélné megalkotandóknak. Ezek elejétől fogva kölcsönre voltak számítva. Én azon kiadásokat, melyeket a ezél feltételez, kihagyomf; de épen ugy kihagyom a fedezetből azon bevételeket is, melyek kölcsönből vétettek: tehát kihagyom mindazon kiadásokat, de bevételeket is, melyek annak idején az úgynevezett vasut-biztositási alapból vétettek, és arra nehezültek, mert ez az állam ingó vagyona volt, azon czélra szánva, hogy a vasúti biztosíték terhe belőle fedeztessék. Tételeim tehát különbözni fognak ugy azoktól, melyek a t. képviselő urak külön-véleményében foglaltatnak, mint a pénzügyi bizottság jelentésében láthatók is. Mert nálam csak azok vannak felvéve a kiadásokba, melyekről óhajtanunk kell, hogy értök, ha lehet, ne szoruljunk se kölcsönre, se akár ingó akár ingatlan államvagyonnak eladására; de megfelelőleg a bevételekbe is azok, melyek nem folytak be kölcsönből, sem a kamatbiztositási alap egy részének elidegenítéséből. Azt gondolom, e positió tiszta. E positióról így állunk: 1868-ra előirányoztatott 124.881,000 frt bevétel, 127.796,500 frt kiadás', a hiány, természetesen a kettő közti összeg különbözete által van formálva, és 2.915,500 frtot tesz. A zárszámadás azt tanúsította, hogy mindkettő alacsonyan volt előirányozva. Kiadni kel-