Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

391 országos ttléi november SO. 1871. 111 azon száz-száz mértföldre menő vasúti hálózatnak ára. melylyel a t. ház az országot körülhálózni •jónak látta. Ez nem egyéb, mint elhelyezése — megenge­dem, hog)'' bizonytalan időre, s megengedem, hogy némely esetben veszteséggel, de elhelyezése — az állam értékének; ez nem más, mint az ál­lamnak egy követelése, mely később, ha azon vaspályák majd jövedelmeznek: vissza fognak té­ríttetni. Ha valamely kiadást jogosítva van ezen nemzedék megosztani a jövővel, a rendkívüliek közé foglalni, és hitelmüvelettel fedezni: ugy ál­lítom, hogy ezen kiadás az; azon tervek, me­lyek a vasúti hálózat miatt és annak létesítése czéljából átvállaltattak : leginkább a jövő szá­mára vállaltattak el, ezen áldozatok gyümölcsö­zését leginkább a jövő fogja élvezni, és pedig fogja két utón: t, i. jövedelmei fognak szapo­rodni, mert a beruházások e része mindenesetre produktio, és vissza fogja az ország kapni azon összegeket, melyek a társulatoknak elölegeztet­tek. Midőn ezen eset áll elő, ha azon jövő visz­sza fogja kapni majdnem annak egész mérté­két : azon jövő törölhetni fogja azon terheket, melyeket ezek érdekében vállalt el a jelenkor; azt hiszem, teljesen motiválva van, hogy az egész a rendkívüliek közt maradjon, és hogy, ha az állam egyéb jövedelmi forrása nem birja azt: hitelmüveletekkel lenne fedezendő. Maradna a 20 millió írtból körülbelöl 11 millió. Ezen 11 millió közt én, t. ház, találok oly összegeket, melyek, habár pénzügyileg nem jövedelmező ki­adások is; de semmi esetre sem inproductiv, sőt határozottan productiv kiadások. Közművelődési ezélokra előirányoztatott kiadni 420,000 frt, megyei utakra és elemi károk helyreállítására előirá­nyoztatott 400.000 frt, telekkönyvi kirendeltsé­gekre 374.000 frt, tehát körülbelöl 1,200.000 frt; ez, azt hiszem, mind oly kiadás, mely, habár megengedem, pénzügyileg nem fog jövedelmezni, de melyet inproductiv kiadásnak mondani nem lehet. Maradna tehát fele a kiadásoknak; ezen fele áll körülbelöl azon quotából, mely a közös­ügyi költségből ránk esik, körülbelöl 4 millió; 1,607.500frtból, mely mint átmeneti kiadás van a Határőrvidék polgárosításáig a költségvetésbe felvéve; áll a honvédség felszerelésére előirány­zott és általunk megszavaztatni ajánlott körül­belöl 2,310.000 frtból. Igaz, hogy ezek nem pro­ductiv kiadások; de nem kevésbé elkerülhetle­nek viszonyaink között; de a rendes jövedelmek­ből akarjuk-e fedezni azt, mi a véderő foko­zására, fejlesztésére van előirányozva ? — ez, azt hiszem, nem lehet. És ezt — mint a különvé­leménynyel szemben bátor vagyok hangsúlyozni, — alig fedezi ország Európában a rendes kiadá­sokból. A kérdés tehát az: miből fognának ezek fedeztetni ? Ha ezek egytől egyig az utolsó fél­évig kölcsön vett pénzből fedeztetnének: akkor én is azt mondanám, hogy aggályos a költség­vetés e része. De nem mind kölcsön vett pénzből fedezte­tik ez; hanem fedeztetik oly jövedelmeiből az ál­lamnak, melyek, habár nem rendes jövedelmek, semmiesetre sem kevesbítik a rendes államva­gyont, mert nem képeznek törzsvagyont. Fedezik e kiadások egy részét oly bevéte­lekből, melyek a múltból mint hátralék jelennek meg ; egy rész fedeztetik oly bevételekből, melyek mint előlegek ma térülnek meg az államnak, te­hát oly bevételekből, melyek, ha előbb befolytak volna: a kiadások nem tétettek volna. És azért t. ház a különvélemény e pont­jának azon következményét, hogy az 1872-ki rendes hiány 22.300,000 frt, vagy tán még azon felül is, és nem 2.699.000, mint a pénzügyi bi­zottság számítja : én el nem fogadhatom, mert ha azon hiányt, melyet okoz, a kincstári utal­ványok kamat rendezése még akkor is nem 23, de nem egészen 4 millió az, mit szigorú számítás­sal az állam rendes hiányának lehet nevezni. De t. ház, nem ez a főkülönbség a különvélemény és a pénzügyi bizottság többsége véleménye közt. Azon határvonal, mely a két álláspontot egymás­tól lényegesen elválasztja: más; a főkülönbség másban rejlik, mig a különvélemény azt hang­súlyozza, hogy azon czélból, hogy az egyensúly a bevételek és kiadások között helyreállittassék, és az állam hiánya a praliminaréból kiküszöböl­tessék, ezen czélból sokkal nagyobb mérvű taka­rékosságot kellett volna eddig is, de kell ezután is létesíteni az évi előirányzatokban, mint azt, me­lyet a pénzügyi bizottság többsége a t. háznak előterjesztett jelentésében ajánl. A különvéle­mény egész szelleme azt mondja, hogy kiadá­sainkban már tulment az ország azon határo­kon, a melyeket az országnak adóereje megen­ged. A különvélemény egész szelleme ugy vissza­tekintésében a múltra, mint megbirálásában a jelennek azt mondja, hogy már többet tettünk, mint a mit erőnk megbír, és hátrább kell szo­rítani kiadásainkat még azon határokon innen is, melyet a pénzügyi bizottság kijelölt, a mi­dőn ezen költségvetésben, a midőn az előirány­zatból 8.000,000 frtot törült. Mig a különvéle­mény ezen álláspontot foglalja el idején: ad­dig a pénzügyi bizottság átalában azon nézetben van, hogy ámbár főtörekvésünket oda kell irá­nyozni, hogy a sulyegyen az államháztartás­ban minél rövidebb idő alatt helyreállittassék, és e czélból elkerülhetlenne válik az a pénzügyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom