Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-390
98 390. országos ttlét november 27. 1871. vényhatósági háziadó fedezése végett bizonyos százalék szerinti adóelengedés történjék: nem lehet ez mégis chablon szerint kidolgozva mindaddig, mig az adókulcs az ország sok részében nem igazságos. Csak egy példát említek fel t. képviselőház, hogy gazdálkodjam az idővel, és ez a példa illustrálni fogja a többi megyékben hasonló eseteket. Azt mondja a pénzügyi bizottság, hogy pl. Mármarosra nézve —- joggal teszem fel Mármarost, mert hisz az államnak a Királyhágón inneni megyékhez arányosítva, legtöbb kincse Mármarosban van, — azt mondja Mármarosra nézve a pénzügyi bizottság, hogy 44,000 egynehány forinttal kellend pótolni azon összeget, mely a 7 százaléknyi adóleengedés folytán a közigazgatási költségek fedezésére Mármaros javára esik: tehát mintegy 10 százalékkal. Azonban honnan támad ez? A mint már említettem, Mármarosban van az államjavaknak legtöbb része ós ezen államjövedelemnek leggazdagabb forrását a só teszi, a só pedig nincs megadóztatva. Ha a só meg volna adóztatva: nem mondhatta volna azt a pénzügyi bizottság, hogy 10 százalékkal kellend Mármarosban a törvényhatósági házi adót önmegadóztatás utján pótolni. Mármarosban évenként 1.200,000 mázsa, sőt ennél több só is termeltetik, és ez az államnak évenként 5.000,000 frtot meghaladó évi jövedelmet biztosit, anélkül, hogy ezen 5.000,000 jövedelem meg volna adóztatva. Pedig a jövedelmi adóról szóló törvény nem sorolja elő a kivételek sorában a sót, és így a 7 százalék adót nem lehetett mellőzni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a sót meg kell adóztatni. De midőn adókulcsot akarunk chablonszerüleg alkalmazni, nem szabad a kormánynak figyelmen kivül hagyni, hogy oly megyében, mint Mármaros, a jövedelem jelentékeny része elvonatik nemcsak az adó alól, hanem elvonatik a kiszámítás alól is. És pedig annyival kevésbé, mert — a mint méltóztatnak tudni, — ott, hol az államnak oly jelentékeny kincse van, a közigazgatási tisztviselők munkásságuk legnagyobb részét épen az állam érdekeinek előmozdítására fordítják. Azonban nem akarom más statistikai adatokkal terhelni a t. ház figyelmét, csak egy pár példával akartam illustrálni és támogatni azon állításomat, hogy lehetetlennek tartom, miszerint itt oly ehablonszerü kulcs találtassák ki, mely az ország minden megyéjére nézve egyaránt igazságos és a közigazgatást egyaránt biztosító lehessen, és ezért nem figyelmeztethetem eléggé a t. kormányt arra, hogy midőn ily kiszámítást vesz munkába : méltóztassék ugy intézkedni, hogy a megyék csoportosítása a viszonyok, fekvés, adó* képesség tekintetbevételévéi, tehát ugy szólván, osztályozás tétessék, mivel ez elébb-utóbb kikérülhetlenné fog válni. Csak erre akartam a t. kormány figyelmét felhívni; egyébiránt pártolom a pénzügyi bizottság véleményét Tisza Kálmán képviselőtársam által beadott határozati javaslatával. (Helyeslés bal felől.) Lázár Ádám: Már maga a pénzügyminiszter ur az előterjesztés alkalmával kifejezte azon aggodalmát, hogy ezen törvény által, a törvényhatóságok uj adóval fognak terheltetni. Feltűnő, hogy a pénzügyminiszter ur már szeptember 28-án nem figyelmeztette a házat arra, hogy ezen törvény nem hajtható végre. De eltekintve ezen előterjesztéstől, a pénzügyi bizottság sokkal helyesebben fogta föl a helyzetet, szem előtt tartotta ugyan is, hogy ; ma-holnap a régi megyék, mint az alkotmány védbástyái uj megyékkel váltatnak föl; ma-holnap a védbástyákat a régi katonák odahagyják és a virilis ujonczok foglalják el azokat. Szem I előtt tartotta azt, hogy a jelen időben senki ini gyen vagy hazafiságból szolgálni nem fog; szem | előtt tartotta azt, hogy ma nagyszámú teendők | várnak azon tisztviselőkarra, mely az uj szerl vezetü megyék szerint hivatva leend az önkormányzat feladatát megoldani. Miután mindezeket szem előtt tartotta: azon kedvező helyzetbe i hozta a javaslat által azon törvényhatóságokat, melyek a pénzügyminiszter javaslata szerint leg| főleg V s vagy V 3-ét kapták volna azon javadalmazásnak, mely szükséges lett volna költségeik fedezésére, mig ellenben a többiek uj adók, illetőleg rovatok által lettek volna fedezendők. Hogy az uj adók mint tulterhesek, az adózó népre, mily érzéseket képesek felkölteni: azt mindenki megítélheti, hogy az uj adóval, uj intézményieket behozni még terhesebb teendőkkel járván, senki sem kívánja, hogy az uj intézmény nyereménynek tekintessék, sőt inkább mindenki ezt terhesnek fogja tekinteni. Ez alkalommal, midőn a pénzügyi bizottság javaslata érdekében, tekintettel Tisza Kálmán indítványára, felszóllalok, különösen bátor vagyok a képviselőház figyelmét három pontra felhívni. Részemről valamint a pénzügyminiszter előterjesztésében, ugy a pénzügyi bizottság javaslatában is, a többek közt feltűnőnek találtam azon hiányt, hogy ha a szabad királyi városok és rendezett tanácscsal biró városok szükségleteiről a köztörvényhatóságok azon teendőire nézve, melyek a XLH-ik törvényczikk értelmében az árva- és gyámhatóságra ruháztattak, nem látta czélszerünek gondoskodni: ugy szintén az erdélyi megyék, székek és vidékek, valamint az erdélyi megyei tőrvényszékeknek különleg utalványozott költségeket, ugy az erdélyi szabad I királyi városok részére utalványozott segélyt
