Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-359
^4 359. országos ülés június 10. 1871. Tekintve, hogy az országgyűlés hosszabb ideig szünetelni készül, az alatt pedig abból, hogy miniszter ur a Stancseu Imre képviselő ur által az aradi főispán kinevezésére vonatkozólag ismételve előterjesztett, illetőleg sürgetett interpellatióra semmiféle választ nem adott : igen káros következtetések fognának dedueáltatni mindenütt a román népességben, főleg most az uj megyei élet inaugurálásánál; kérem az igen t. belügyminiszter urat, szíveskednék még mielőtt széjel mennénk: aromán népesség megnyugtatására nyilatkozni. Hogyan történt, hogy a főispánok kinevezésénél s különösen az aradmegyei főispán kinevezésénél a megyei nép többségének, a románnak, jogosult kívánatára semmi tekintet nem fordíttatott s hogyan tudja miniszter ur ezen eljárását összeeg3 r eztetni a nemzetiségi törvényben erre vonatkozólag foglalt intézkedéssel, valamint átalában az igazság ós méltányosság követelményeivel ? Elnök: Közöltetni fog a miniszter úrral. Irányi Dániel: Én a ház t. elnökéhez vagyok bátor egy kérdést intézni, vajon és mit felelt a főrendiház a képviselőház azon üzenetére, melyszerint a testi büntetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását sürgette. Elnök: En választ nem kaptam, sem a ház ; ezt a képviselő ur csak ugy tudja mint én, mert az nyilvánosan történik. Irányi Dániel: Miután a főrendektől nem jött válasz, ennélfogva kénytelen vagyok az után indulni, mit a képviselőház izenete tárgyalásáról a főrendiházban a lapok közöltek. A főrendiház tárgyalván a képviselőház izenetét, a jogügyi bizottság elnöke azon jelentést tette, hogy a botbüntetés eltörléséről szóló törvényjavaslatot, mely múlt évi novemberben küldetett a főrendiházhoz, csak márcziusban vehette fel a jogügyi bizottság azért, mert úgymond, miután az igazságügyminiszter jelenléte kívántatott, azt előbb azért nem lehetett meghívni a jogügyi bizottság kebelébe, mert a képviselőházban volt elfoglalva a költségvetés tárgyalásánál. Bocsánatot kérek : én azt gondolom, hogy a képviselőház minden tagja emlékezik először arra, hogy mi a költségvetést nem tárgyaltuk öt hónapon keresztül, jelesül nem tárgyaltuk novembertől egész márcziusig; másodszor pedig, hogy •különösen az igazság ügy miniszteri tárczát illető költségvetést nem tárgyaltuk öt hónapon át, hanem legfölebb néhány napig. Márcziusban a jogügyi bizottság végre fölvette a képviselőház törvényjavaslatát, s maga elé hiván az igazságügyminisztert, mit tett 1 Adatokat kivánt tőle a múlt évi bűnügyekről. Mintha bizony a testi büntetések már nem tudom hány év óta el lettek volna törülve, és azt akarta volna a főrendiház megtudni: vajon ezen eltörlés folytán növekedett-e a bűnök és kihágások száma, vagy pedig '• fogyott ? Én, t. ház, ez eljárásról sajnálattal kénytelen vagyok azt kijelenteni, hogy ez nem egyéb halogatásnál, nem egyéb ürügynél, mely aunál siralmasabb, minthogy először is a képviselőháznak egyhangú határozatával szemben gyakoroltatik; másodszor pedig: mert oly ügynél történik, hol nemcsak a jogegyenlőség, hanem a nemzet becsülete is érdekelve van. Ha ilyen eljárást követtek a főrendek, mikép viselte magát a kormány, mikép jelesül . az igazságügyminiszter, •— az előbbiről szólok, — ki az illető törvényjavaslatot beterjesztette? Mint azon szüle, ki miután életet adott a gyermeknek, azt világgá bocsátja, arról többé nem gondoskodik : a volt igazságügyminiszter beterjesztette a törvényjavaslatot, de annak fölvételéről sem itt, sem a főrendiházban többé nem gondoskodott, ezen tisztet másokra hagyván. És miután valahára ugy a képviselőházban egyhangúlag elfogadtatott, mint a főrendiházhoz átment, a főrendeknél sem sürgette azt. A jogügyi bizottság által pedig az adatok benyújtására szoríttatván fel, azokat mint ugyancsak a főrendiház jogügyi bizottságnak elnöke jelentette, mai napig be nem nyújtotta. Ilyen eljárást követett a felsőház, ilyen magaviseletet tanúsított a volt igazságügyminiszter. Én a dolgok jelen helyzetében, miután ez ülés aligha nem az utolsó az elnapolás előtt: indítványt nem teszek, nem tehetek; de kötelességemnek tartottam a főrendek és a kormány eljárását ez ügynél jellemezni, és a felelősséget azokra hárítani, a kiket illet. ítéljen a nemzet, vajon azon felsőház, mely ily ügyben, melyet a képviselőház ismételve egyhangúlag utasit hozzá, ily alaptalan halogatást tanusit; ily ürügyeket keres, hogy csak a törvényjavaslatot érdemileg ne tárgyalja, a nemzet bizalmára érdemes-e ? ítéljen a nemzet, ítéljen maga a képviselőház : vajon a kormány, vajon különösen az igazságügyminiszter teljesítette-e a törvónyszabta kötelességet ? (FJelyeslés bal felől.) Simonyi Ernő: T. ház! Nyolcz nap előtt bátor voltam a vallás és közoktatási miniszterhez interpellatiót intézni a székes-fehérvári püspökre vonatkozólag. Igen sajnálnám, ha az országgyűlés hosszabb szünetelésre elosztanék, anélkül, hogy erre választ kapnék a miniszter úrtól. A kérdés annyiból fontos, hogy igen könynyen megeshetnék, hogy megzavarná az országos nyugalmat, mert amint tudni méltóztatik: az ország különböző részeiben egy vallásos mozgalom kezdetett meg, szükséges volna tehát, hogy e -
