Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-355

355, országos ülés jnnius 8. 1871. 2 f nem csekélyek azon aggodalmak, melyek bennem támadtak, ennek megolvasásánál. A szempont, melyből kiindulok t. ház, az, a mit e házban senki sem fog tagadni, hogy az osztrák-magyar monarchia nem egységes állam. Ha már az osztrák-magyar monarchia nem egységes állam: úgy a mi itt a szerződésben elejétől végig, mindenütt említtetik a közös osztrák-magyar állampolgárság, szintén nem létezhetik és értelemmel nem bir. Méltóztassék megolvasni, t. képviselőház, a szerződésnek tartalmát, a közös osztrák-magyar állampolgárság eszméje végigvonul azon, mint veres fonal. Meg van az említve az I. czikk 1. sorában, úgyszintén ugyanannak ll. és 12. sorában, továbbá meg van említve a II. czikü 8. sorában, s ugyanazon czikk 24. és 25. sorában, és a IV. czikkben. Nem akarom a t. háznak figyelmét fárasztani, az egyes kifejezések elősorolásával, s például e czikkek közül csak egyet hozok fel, mert a többi ebez; hasonló. Mindjárt az első czikkben ez mondatik, „az osztrák-magyar monarchia polgárai", szerintem először nem praecis kifejezés, másodszor jogi tekintetben Magyarországra nézve sérelmes , de a lajtántuli országokra is. B helyett nézetem szerint ezt kellett volna tenni, „az osztrák-magyar monarchia két államának polgárai". Ez megfelel Magyarország közjogának, és megfelel azon viszonynak, melyben Ausztriával szemben vagyunk. Ep oly kifejezés az, mely ugyancsak az első czikk 11. és 12-ik soraiban fordul elő. „S ezek ott tartózkodások alatt az osztrák-magyar monarchia polgárai lettek", e helyett ezt kellett volna mondani: „az osztrákmagyar monarchia egyik vagy másik államának polgáraivá lettek", ez lett volna a praecis kifejezés. De továbbá t. képviselőház, van még egyéb is, mi bennem aggodalmat kelt. A szerződés bevezetésében hivatkozás történik arra, hogy ezen szerződés megköttetett Beust gróf birodalmi kanezellár által. A magyar szövegben „birodalmi kanezellár" említtetik, mig az angol szöveg 15. §-ban nem birodalmi kanezellár használtatik, hanem e kifejezés, „a birodalom kanczellárja." T. képviselőház! Ha a magyar-osztrák monarchia nem egységes állam, a mit itt e házban senki sem tagad: én bátor vagyok állítni, hogy tulajdonkép a „birodalom" szónak sem lehet törvényes értelme, és a „birodalom" szó sem lehet helyesen alkalmazva, de ettől elvonatkozva — meglehet, hogy ez subtilitásnak látszik, s valaki tán szőrszálhasogatásnak fogja nevezni, — bátor vagyok kérdeni a t. háztól, és különösen azoktól, kik tán ezen ezim védelmére kelnének: méltóztassanak nekem megmondani, hogy e birodalmi kanczeílárságnak a mi közjogunk szerint, micsoda alapja és értelme van? Magyarországnak van királya, van felelős minisztériuma; de hogy a birodalomi kanezellár Magyarországban micsoda állásban van: én részemről nem tudom, én sem állását, sem hatáskörét, sem felismerni, sem meghatározni képes nem vagyok, sőt és különösen az azon szöveget véve, hol a „ birodalom kanczell árral említtetik : én ezt Magyarország közjogára nézve egyenesen sérelmesnek látom, és tartom. T. ház! Ismerve a dolog fontosságát, nem szándékozom, mindazok daczára, miket előadtam, indítványt tenni, mely a szerződés elvetését hozná javaslatba, még az sem áll szándékomban, hogy valamely határozati javaslattal kívánnék fellépni, hanem mint országos képviselő kötelességemnek tartom e tárgyban felszólalni, s állásom és hivatásom érzetében ugy a közös osztrák-magyar állampolgárság eszméje, mint a „birodalmi kanezellár" czime, és ez utón Magyarország közjogának megsértése ellen ezennel óvást teszek. Másrészről pedig azon hitemnek kívántam kifejezést adni, miszerint fölteszem a kormányról, hogy jövőre a nemzetközi szerződéseket ugy fogja szerkesztetni, hogy azok szerkezete és irálya Magyarország közjogával összhangzásban legyen, és azzal összeütközésbe ne jöjjön; végül kifejezést akartam adni azon hitemnek és reményemnek, hogy nem teszem fel a házról, és nem teszem fel különösen a tisztelt túlsó oldalról, melynek törvény iránti tiszteletét kétségbe vonni nem kívánom, s a melyről felteszem, hogy a conservatio bölcsességét kívánja maga részére vindicálni, mondom: nem tehetem föl a házról, hogy jövőre bármely nemzetközi szerződést helyben-hagyjon , melynek szövege, melynek egyes kitételei és irálya, a magyar közjoggal összhangzásban nincsen, vagy épen azzal összeütközésben áll. (Helyeslés hal felől.) Tóth Vilmos belügyminiszter : Néhány rövid észrevételt kívánok tenni az előttem szóló t. képviselő ur előadására. Mindenek fölött azzal vádolja a szerződést, hogy csak német és angol nyelven van szerkesztve. A háznak erre vonatkozólag határozata van, mely kimondja, hogy az ilyen szerződések jövőre vagy a diplomaticus franczia nyelven szerkesztendők; vagy pedig ha német, vagy más nyelven szerkesztetnek : akkor magyar nyelven is szerkesztessenek. Miután azonban ezen szerződés még a háznak ezen határozata előtt keletkezett: azt hiszem, fel vagyok mentve az alól, hogy e tekintetben részletesebb igazolásba bocsátkozzam. Másodszor azon aggodalmat fejezte ki a t. képviselő ur, hogy a szerződésben ez van mondva, „az osztrák-magyar monarehia polgárai", és eb4*